Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - December
2019 - November
2019 - Október
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2010 - Május
Fekete Vince

Vargaváros. Századelő.

(Montázs)

 

I. m. F. I.

 

És most itt állnak otthontalanul, becsapottan,

kifosztva és megalázva a hajdani hősök valami

vad összevisszaságban, a hajnali homályban

derengő kapuk előtt…

 

Pattogva és szikrázva trombita harsan a városi

laktanyából, az ügyeletes tiszt kurta mondatai,

a kapuőr harsány vigyázza az ódon épület falai

között. Világoskékre meszelt, hófehérre festett

házak, jobbról-balról kiálló ereszeikkel,

korhadó zsindelyes tetejükkel, aránytalanul nagy

tetőszerkezetükkel, parányi fatáblás ablakaikkal.

A közvetlenül az utcára nyíló, tavasztól őszig

nyitva tartott ajtók mögött az óriás tölcsérű

gramofonok, vetetlen ágyak és a polcokra meg

rudakra helyezett csizmák, topánkák, gallérok,

szerszámok avíttas kellékei között csendesen és

megfékezhetetlenül ragyog fel a nap. A kanális-

öblökben felgyűlt sok szemét, bőr, kenyér és

paprikás krumpli illatát görgeti utcavégről utca-

végre az időnként föltámadó és elhaló szél. Meg-

remegnek a füstölgő zsindelyes házak tetején a

bádog forgókakasok, fűrész kap bele a gyalult

deszkába, hasítanak a gyaluk, pattog az eszterga,

távolabbról a fakalapáccsal egyengetett bádog

jellegzetes pengése, a csizmadia bankli egyenletes

dobogása. Bégetni kezdenek a juhok, visítani a

malacok, egymást túlharsogva röfögnek a disznók,

elbődül tova egy istállóban egy éhes borjú. Zörög

a lánc a kúton, ahogy nagy gyorsan lefelé eresztik,

inasok, segédek álmosan bámulnak maguk elé,

a friss vízzel egymást locsolva, prüszkölve mos-

danak. Már befut az állomásra a reggeli vonat, az

újságos futólépésben viszi már a friss újságot a

piactér felé, döcögnek a fiákerek, kigördülnek

az utcákból a kétkerekű csizmadia taligák a rako-

mányukkal, taszítják-tolják a mejjes kötényükben,

háziszőtt nadrágjukban szurtos inasok, utánuk

jönnek majd sorban a mester úr, a segédek, és a téns-

asszony. Beindul az élet a piactéren, sátrak, szekerek,

portékák, nézelődő falusiak, alkuk, vásárok, áldomások.

Aztán a piac kiürül, az üresen maradt akasztószegekről

eltűnnek a csizmák, fazekak, cipők, már fut is a kicsi

inas bőrös húsért Györffihez. Bindernél ma friss csapolás

lesz. Az öregsegéd megkezdi a hazapakolást. A mester

urak úgy lépnek be a korcsomába, mint aki hazamegy,

ki-ki a megszabott helyére. De másnap a pirkadó hajnal

már ugyanott találja őket álmosan, még az esteli hegedű

hangjaival a fülükben.




.: tartalomjegyzék