Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2010 - Június
Lackfi János

Táj és futás

Caprice

 

Az iskolában mozgófilmet

            vetítettek a tájfutásról

emlékszem a teremsötétre

            mely a zöld képmezőre tárult

 

Fatörzs-oszlopok

peregtek ott

rajzoltak csíkos

mintázatot

s nekem megtetszett

a dolog

 

Nem volt gond a terhelést bírtam

            de mikor versenyre került sor

sose sikerült megkülönböztetnem

            fát a fától utat az úttól

 

Bőgtem és a terepen

fel-le bukdácsoltam

a rajtponthoz sosem

akarózott visszamásznom

pedig végül

mégis kénytelen

voltam

 

Viszonylag jól tájékozódom

            kocsin gyalog külföldön itthon

térkép-halom emlékezetemben

            most eltévedni volna kedvem

 

*

 

Járni a Binches-i karneválon

mint Belgiumban egy furcsa nyáron

hol elindult a dobszó reggel

verte egy narancssárga kockás

ruhába narancsszín kalapba

bújt bohóc és mind számosabban

csatlakoztak hozzá a gille-ek

amíg össze nem szedte mindet

apáról száll ott ez fiúra

hivatal maskara tortúra

mentek a girbegurba utcák

során meggyűlve a főtéren

s naranccsal

dobálták meg a közönséget

(így köszön vissza századok múltán

a gyarmatosítás eufóriája).

Dróttal kerített ódon erkélyen

egy japán filmezett serényen

a veszélytelen panorámás

helyet nyilván jó pénzért vette

mígnem vörösen nagyot fröccsent

kamerájára a narancslé

egy magas szép magyar lány meg

kacéran nézett a sok bohócra

úgyhogy felé sűrűn dobáltak

lágy ívben küldték szinte tálcán

össze is gyűlt vagy két kilója.

Hazamenet debilen beszíva

összefestett orvosköpenyben

baseballsapkában és vasláncot

lóbálva ott gajdolt és táncolt

az egyetemek ifjúsága

csőszerelő-egyenruhásan

hirdetve vagy talán tanítva:

„ha már mindenki az hát

mért én ne legyek nonkonformista?"

 

*

 

Luxemburgváros dombos-zöld,

horpadás, a völgy felett

hidak, a hidak alatt esténként

magam ballagtam, csodálva a

gigászi ívek kőkocka-kirakósát,

nappal meg a vár emberrágta

alagútjain, -rovátkolta csigalépcsőin

mászkáltam, minden lőnyíláson más és más

város látszott, a szabálytalanság

gyönyöre, s a várdomb tövében

karalábét termeltek a kiskertek

gazdái, ahol pedig

már azt várta volna az ember:

elfogy a völgy, felduzzadt

hirtelen a patak és prágányi

óvároska állta körül,

onnan nem messze lakik

Moritz Ney, aki még a

háza falát is telepingálta

(festő),

akivel jó blues mellett

kristálykancsóból portugál bort

ittunk, nagy szemeket és egyéb tagokat

meresztve állt körbe minket

afrikai törzsi báb-gyűjteményének

hadserege.

 

*

Avignon, a

            Pápai Palota,

benn jó hideg

            freskók és boltivek.

Kívül, ha körbejársz

            váratlan, óriás

kövekből rótt falak,

            azok alatt

sziklák, fecske-odúk,

            körbevisz az út,

irdatlan kőhajó

            mindig mást láttató,

eléd félelmetes

            mértant méretez.

Itt csepp torony,

            csipkés orom,

ott nagy, hasas

            védfal, magas,

párkány emitt

            emelkedik,

ott faragás

            kőtömb-rakás,

a vár szoknyájába alul

kapaszkodik gyámoltalanul

számos amorf kis kalyiba:

fenn a PÁPAI PALOTA.

 

*

 

Sárkányforma kilincsek,

díszfejek, vasbilincsek,

cifra kopogtatók:

gnómok, manók.

 

Szmena 8-cal lekaptam:

egy pántlikás kalapban

éppen elillanó

úr látható.

 

Velence, leprás szája

házaknak vízre tátva,

síkos galambganaj,

miként a vaj.

 

És kedvesem alakja

perspektívába rakva,

jön-megy és újra jön

márványkövön.

 

*

 

Helsinkiben a tenger sósvizével

sikálja ki-ki a szőnyegét,

a katedrálisig a több száz lépcsőn

heverészik a fiatalság szerteszét.

 

Ott remeg a téren nyáron is a

hókápolna, melyet a tél

nem vitt magával, nincs-terében

mondja ki ki-ki igenét.

 

Az ortodox katedrális belseje

fénnyel tele, egy pici manó-

nyi gyermeket keresztel, mártogat

a pópa nagy ezüsttálnyi tó-

ba bele.

 

*

 

Mi hát Európa?

            Kőből varasbéka,

s ha megcsókoljuk, királyfi lesz?

            Mi lesz, ha ő

csókol meg előbb?

 

--------------

            Vagy színes kavicsok.

Mindet Nizzában szedtem,

            rendjelként egyet-egyet

barátaimnak osztogatok.




.: tartalomjegyzék