Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Július
2019 - Június
2019 - Május
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2010 - Július
Ferencz Imre

Versek

JELENTÉS

 

Életemből eddig

legalább húsz  esztendőt elaludtam.

Hányszor elnyomott az álom!

Szempilláim mint elnehezült zsilipek

zárták el a külvilágot, s vajon

milyen világra nyitottak

ajtót, ablakot?

Mit álmodtam, miközben

a mellkasom hullámzott,

vagy mikor felnyögtem,

hánykolódtam?

Álmomban vajon

miféle kalandokba keveredtem,

miféle botrányokba

bonyolódtam?

 

Mire felébredtem,

mindent elfeledtem.

Csak azt tudom, hogy az álmosság

mint tuskót döntött le,

mint nagykabátot terített el.

Csak azt tudom, hogy sokszor

jó volt párnának

a kő, a rög,

s fekvőhelynek pad, asztal, priccs,

vaságy...

 

Nem emlékszem álmaimra,

csak  az ébredésre.

Az ébrenlétekre,

vagy azokra sem...

Sebaj! Tudom, valakik percről percre

mindent feljegyeztek rólam,

így szürke, eseménytelen napjaim

megörökítve!

Valakik vaskos iratcsomókat

tárnak elibém a számvetésnél:

„Tessék, csak ez volt,

csak ennyi volt az életed!”

 

Megálljatok,

nem igaz,

nem csak ennyi volt

az életem!

Nem csak azok a szürke,

eseménytelen napok, évek!

Hanem az is, amiket álmodtam,

az a húsz év,

amiről nem készült jelentés.

Esetleg csak ennyi:

 

Naponta elnyomta őt az álom.

Hánykolódott, vergődött,

mint aki betyárok,

mint aki bujdosó kurucok

ingét viseli.

 

 

A SOROK KÖZÖTT

 

Miféle verseket írtok mostanában?

Semmi sincs a sorok között,

semmi rejtett üzenet,

semmi áthallás!

Kiüresedtek a sorközök

a verseitekben,

holott valamikor tele voltak

költészettel!

Verni kezdett a szív,

ökölbe szorult a kéz,

amikor a sorok között

még olvashattunk...

Miféle verseket írtok? –

kérdezik a nyugdíjas cenzorok

szomorúan.

Nincs gondolat a sorok között! –

elégedetlenkednek a  nyugdíjas

gondolatrendőrök.

Semmi tétje nincs a sorközöknek! –

panaszolják hajdani

sorok-közti-üzenetek

besúgói.

Tulajdonképpen

mi hiányzunk a sorok közül, barátaim! –

mondja a felismeréstől mámorosan

a gondolatrendőr

a cenzornak,

a sorok-közötti-üzenetek

besúgójának.

Nem maradt már költészet

a verssorok között:

a sorközök üresek, sivárak,

mint békebeli futóárkok.

Esetleg a költő...

Igen, csak ő szaladgál még ott.

Meztelenül!

 

 

HALLGATAG FALAK

 

Ne tépjétek, ne szedjétek ki a falakból

a huzalokat, a mikrofonokat, a poloskákat,

amiket valamikor elrejtettek valakik.

Diadalittasan, a felfedezés izgalmával

ne hencegjetek, íme, mit találtunk

a hallgatag falakban, maradjanak

bűnjelként ott, mint mementó,

kövüljenek a falba, mint borostyánkőbe

a lepkecsontváz.

 

Lent sétálnak ők az utcán, jól megvannak,

köszönik szépen, zsebükben továbbra is

tolvajkulcs-kötegek és csavarhúzók.

Röhögnek, ha kiszeditek és felmutatjátok

a bűnjeleket, hisz helyettük végzitek el

a piszkos munkát. Pénzt vesznek ki

az automatákból, bárokban ücsörögnek,

félkarú banditákkal szórakoznak. Várnak.

Alvó ügynökök, kik bármikor felébreszthetők.

 

Ne tépjétek ki, ne szedjétek ki a falakból

a huzalokat, a mikrofonokat, a poloskákat!

Várjátok meg, hátha csengetnek az ajtón,

köszönnek, és így szólnak:

Mi voltunk, akik elintéztük,

hogy a falnak füle legyen!

Bocsánatot kérünk, szíves elnézést!

Olyan idők jártak akkoriban!

Emberek voltunk, gyarlók,

feladatot kaptunk,

parancsot teljesítettünk...

 

Nem fognak becsengetni.

Ne végezzétek el helyettük a munkát,

ne tépjétek ki a huzalokat,

ne szereljétek le a mikrofonokat.

Kövüljenek a falba, mint borostyánkőbe

a lepkecsontváz. Zsebükben tolvajkulcs-kötegek,

csavarhúzók. Ott sétálnak lent. Alvajárók.

Bármikor felébreszthetők.

 

 

NEM MÚLIK EL SEMMI

 

Nem múlik el semmi minden megmarad felgyűl

felhalmozódik sem az idő sem az energia sem

az anyag nem múlik el egymásra hullnak

napok falevelek évszakok nem múlik el az

élet nem múlik el a halál nem múlik el

az öröm a boldogság a fájdalom sem

minden megmarad maradéktalanul

ami volt minden ott van az archívumban

ami lesz bekerül majd az archívumba

szépen lefűzik dobozolják kartotékolják

nem múlik el semmi minden megmarad

ha valami véletlenül elmúlik az csakis

félreértés lehet esetleg Isten bizonyítani

akarja a kivétel erősíti a szabályt –




.: tartalomjegyzék