Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Május
2019 - április
2019 - Március
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2010 - Július
Czegő Zoltán

Versek

HÁLÓK ÉS HALAK

 

Az is fájdít, amit elhoztam.

Az is, ami még ott maradt.

Még? Meddig is? Fogalmam sincsen.

Nemsokára itt is tavasz lesz, meg ott is.

Ez bizonyos.

 

Ez a még most diderget, akár a bánya mélye.

A még után következik valami, előtte szintén.

Ennek már sosem lesz vége?

 

A kerékpárt a pincébe zártam. Vadonatúj.

Szívesvoltam most három éve.

Hajnaltól írtam délelőtt tizenegyig. Ment.

Akkor kiültem az udvarra, a lomb alá egy székre.

Akkor még cigarettáztam. Gyújtottam.

Akkor a szívem kiugrott.

A kulcscsont fölött, a vállgödörben vert,

valóban vert és valóban ott, vergődött inkább,

mint hal szárazon.

 

Rohanni kellett volna az orvoshoz, de várnom kellett

egészen hétfőig. Hétfőtől szombatig vizsgáltak Pesten.

Sehol semmi. A vállgödör is üres már.

A diagnózist nem jegyzem ide.

Vásároljon erre a sok semmire

egy szobabiciklit, mondta a főorvosnő.

Jött, hogy ölbe kapjam arra a sok semmire,

s maradék humorommal: Tudja a főorvosnő,

mennyi juhfark bort adnak egy szobabicikli áráért?

A kerékpárt megvásároltam, szeretem,

a szobabiciklivel együtt kiröhögtek volna.

A kerékpárt a pincébe zártam.

Minden fájt, amit otthagytam,

minden, amit elhoztam a Mercedes teherautóval.

Még megyek.

Még jövök. Még költözöm.

A tavasz settenkedve, én mint

egy lyukas gatyás Radames, úgy

dübörögtem be városomba, 22 év után – így

gondolják, akik.

Maradt ott annyi, s jött velem annyi, amennyi

kell erre a kis időre,

míg eladom a lakást…, míg még én adhatom el.

 

Hogy a hosszú út porából

még mennyi maradt hátra, nem tudom.

Felé, eléfelé, hazafelé, visszafelé.

Hálni, halni kell. A Királyhágón

a sofőr mellett azon tűnődöm,

egy tőről fakad a (halász)háló és a háló(szoba),

az egyikben a halak, a másikban

egy férfi és egy nő szorong összezártan,

egyre ítélve.

 

Settenkedik a tavasz. Mintha.

Noha mindenki tudja, hogyan jön, mégis

meglepődünk, ahogyan történik suttyomban.

 

Már három hete Veled egy városban alszom nélküled.

 

SZÉKFOGLALÓ BESZÉD AKADÉMIÁN

 

Föl nem foghatom, miért nevezik

számítógépnek a gépet, amivel írok.

És mese sincs, nincs mese, mindennek

nekem kell a végére járnom. Dehogyis kell,

csak most éppen erre gondolok,

éppen azért, mert valamire gondolnom kell,

hát legyen írógép az, amivel kiszámolom,

hány hónap a világ s hány hete, hogy…

 

Mert itt vannak a finnugrászok is.

Nocsak, nocsak! Ki hogyan nem állhatja őket,

az nemzeti ügy. Ez a mi nemzeti ügyünk,

édesegy komám. Nem az, hogy egy tisztességes

népgyűlést sem vagyunk képesek

tisztességesen befejezni.

 

Itt van például ez a fintereg.

Aki nem bolond, az is látja, hogyan búvik itt össze

a finn és a terek, mármint a török.

Összebékítené a magyar nyelv a turkológust

meg a finnugrálót, összeborulva kinyögne

az Európai Unió egy békítő magyar nagyhatalmat.

De hát fintorog tőlünk a nyakunkba lógó mindenség,

s a fintereg megáll dermedten önmagában,

nem tudja, merre kelet, merre nyugat.

És a távolban egy fehér ugor meg egy baskír,

előbbi selypítve ejti utóbbi nevét,

sikkesen, síkosan.




.: tartalomjegyzék