Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - December
2019 - November
2019 - Október
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2010 - Október
Fekete Vince

Paródia

Lövétei Lázár László:  KÉT -SÉG KÖZÖTT

– Grippémhez –

 

„...de azt tényleg nem gondoltam,

hogy közvetlenül

elérhetőek ezek a »-ságok«, »-ségek«...”

(Petri György: Ötven felé)

 

Valaminek vége akar lenni…

Semmi kedvem sincsen elengedni:

sokkal faszább párnák közt az ágyban,

elfeküdve lágy metaforákban:

ide még a tüsszentés is följön,

zsebkendőmmel csendesen letörlöm…

 

Huszonegy nap volt eddig a kölcsön,

most éppen a maradékot töltöm…

Olyan szép volt ez a huszonegy nap,

jó tág, csukott, vastag párás ablak

mögött fekve hetekig az ágyban,

mikor kívül… és belül is láz van.

 

Harminchat fok, ennyi volt a lázam…

Jaj, istenem, ma talán alább van!

A köhögés se akar, jaj, menni!

(Elkezd menni, ó, jaj, elkezd menni?)

Pedig olyan jó a meleg dunsztban,

mint poklok közt a paradicsomban:

 

löttyöket meg herbateát hörbölsz,

míg, ó, lélek, jaj, csak fel nem épülsz,

és a test is, jó felemmel együtt,

mára, ó, csak rossz felem nélkül gyütt…

Körülöttem párafelhő száll, fú:

jaj, istenem, -ság és -ség, ájlávjú!

 

Valaminek vége akar lenni…

Jó lenne még itten tengni-lengni,

s mikor reggel, tényleg itt a reggel,

s este pedig nem lenyugszik, felkel,

s ömlik a fény a képernyőn átall,

s reám ragyog a Barcelonámmal…

 

És így biztos, hogy csak izgalommal

telik az éj, és nem földi lommal.

Lehetne-e ennél sokkal jobban,

még három hét ilyen nyugalomban,

mikor torkom, és a hű köszvény is,

és feljön még az a hülye vér is,

 

hogyha fújom, törlöm szakadatlan,

és a pézsé is már hűs halomban…

És a csésze olyan üres, árva,

valaki bár, ó,  csak irrigálna! –

Hiába már minden hadovám ma,

nem jön semmi, ó, jaj, mindhiába!

 

Valaminek vége akar lenni…

Miért kéne ágyamat feledni,

sokkal jobb itt a jó meleg pácban,

mint Párisban, Nevijorkban, Svájcban

málnaszörpöt iddogálva inni,

nyári thébe, vajba megferedni. –

 

Eső jön, majd esőmódra elszáll,

ha pedig hó, hómódra továbbáll,

és ha villám, villámmódra, kérem,

tépi ki a hajam itt előttem.

Tegnap szedtem ki az első szálat,

és azóta, jaj, istenem, hányat!

 

Valaminek vége akar lenni.

Mit tudom én, mi szeretnék lenni!

Képzelődni, ó, be sokszor szoktam:

kiterítve, mint egy deszka, hosszan…

míg az eső csendesen alámos…

S izgulok, hogy tán grippém halálos.

 

Valaminek vége akar lenni,

de kérni jöttem, nem adni-venni,

beinteni remények- s Lilláknak,

hogy tagjaim hál’istennek fájnak,

köszörül a torkom is ezerrel,

kenem is már sok-sok orvossággal,

 

 

– és ha be fog dögleni a white tél,

reám egy új -ság és -ség is vár még,

s készülhetek megint egy új -ségre,

jó felem, hát félre innen, félre,

biza ez nem ócska módi, talmi,

– bár ebbe se bele lehet hóni.




.: tartalomjegyzék