Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2010 - Augusztus
Tornai József

Versek

JÓ, FELELEM

 

Ebben a hidegben szajkók, meggyvágók,

cinkék eszik a napraforgót

az etetőmben.

De jó, hogy kiakasztottad este,

mondja ablak-glóriában a feleségem.

Jó, felelem, éppen fekete, varjúcsőrű

halállá öltözőben.

 

MIÉRT NEM SKORPIÓKKAL?

 

Most néger lány vagyok, fehér lány,

egyfolytában szülöm

az emberiségnek törvénytelen

gyermekeim. Mellem

lelóg a szoptatástól,

lopótök a kerítésről.

 

Hol vannak a férfiak,

teherbe ejtőim?

Hol vannak a dobok,

miért nem dobol ez a kis szoba, hol fekszem,

Amerikáról, Európáról, az

Egyenlítőről, Afrikáról, Ázsiáról,

a Fülöp-szigetekről?

 

Miért nem

skorpiókkal rakják tele a méhem?

 

ELÍZIUMI MEZŐK

 

A partra se mehet le többé, hol

sült halat lehetett kapni.

Sört ittak, lassan. És égett

a víz, a nyár. Barátaim,

hova buktatok? - kérdezte magától:

Géza, ki olyan bozontos-férfias

volt, mongol arcú, hogy

Dadának hívták. És a túlságosan

hosszúra nyúlt, törékeny csontú gyerek,

kit éppen ezért Picinek

becéztek. A Balatonban a szemfényvesztő

hattyúk álma. Az asszonyok margarétás

fürdőruhája a Nap kezében. Nagy volt

a nyár és a víz, nagy-nagy nyár, víz.

Tudta, nem mehet oda többé,

nem engedik az elíziumi mezők, aszfodéloszok

leveleiről leguruló fénycsöppek.

Milyen szem kellene ahhoz, hogy lássa

odalent őket? Milyen szív, hogy amit

elveszített, ott megtalálja?

 

SIRATÓASSZONYOK

 

A fürdőszobatükörnél álltam.

Valaki hanyatt lökött.

A kádba. Kint maradt lábbal,

fájt a könyököm, feküdtem ott.

 

Kiszállni? Nem tudtam:

féltem még egy rossz mozdulattól

is. És az erő, ami annyiszor,

évekig? Vártam. Halott

 

a szikla-elgörgetésre.

Ki tud egyedül kimászni a saját

sírjából? Krisztus

föltámadása. Siratóasszonyok.

 

A TÉL HEGEDŰI

 

És azok a nagy síelések? Imádkozott

a hó. A nap nem látszott a domb mögött.

A siklás. A hideg a számban. És

a sasok nem mozdultak. A fácán véres

nyaka. Az erdőben hirtelen csönd

várt rám. Ó egyedül! Legalább kiálthattam

volna! A parton álarcos akácfasorok,

a tél hegedűi.




.: tartalomjegyzék