Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Július
2019 - Június
2019 - Május
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2010 - Szeptember
Markó Béla

Szonettek

SZÉLFÚVÁS, NAPSÜTÉS SZERINT

 

Ne kelljen tépni, húzni, gyúrni, hatni,

formázni, próbálgatni szüntelen,

jobb lenne, mint a pitypang, bűntelen

csukódni, nyílni, és a pillanatnyi

 

szélfúvás, napsütés, eső szerint

hagyni, hogy mindig akkor légy te boldog

s boldogtalan, ha fent lelketlen bolygók

fénnyel telt fürtje éppen úgy kering,

 

s lelkes bolondok, nyughatatlan méhek

hordozzák ide-oda édességed,

reggeltől estig csak bánnak veled,

 

se jó, se rossz, ne függjön tőled semmi,

mikor kell lenni, s mikor megpihenni,

és ne legyen tiéd az életed.

 

 

ELŐTT

 

Hideg van, még a lombját visszatartja

a szilvafa, s csak apró ujjhegyét,

néhány rügyét mártja egy pillanatra

a szélbe, vajon hasogat-e még,

 

mérges medúzák, rákok, jégszilánkok,

tengeri sünök és homokszemek

rejtőzködnek-e benne, vagy virágot

bonthatna már, épp így vagyok veled,

 

s így vagy velem, ha meg-megkérdezem

ujjheggyel, elmerülhet-e kezem,

mit rejtegetsz, míg tartom s visszatartom

 

magam, mert hullámzol, akár a szél,

a víz, apály, dagály, mely visszatér,

s én sóvárogva didergek a parton.

 

 

SZERTARTÁS ANNÁVAL

 

Ahogy belépünk, egy magnólia

egyik felől, másik felől pedig

egy orgonabokor lelkendezik

s illatozik: glória! Glória!

 

Annáé inkább a magnólia,

enyém az orgona, féltékenyen

figyeljük egymást minden pénteken,

majd a szokásos teketória

 

után meglódul mégis, jobbra át,

fut Anna már, én bal felé megyek,

súlyos, rózsaszín sziromlevelet

 

dédelget ő, én fürtös orgonát!

Én lila méhkast, ő lágy illatot!

Aztán a kettő együtt kavarog...

 

 

VAKABLAKOK

 

Nem mindegy, persze, hogy a nyersanyag

milyen, s hogy mit gyúrhatsz vajon belőle,

jázmin, fagyal, egres, cseresznye, körte,

vagy szöcskék, tücskök, méhek, darazsak

 

buggyannak ki az ujjaid közül,

kinyílnak, szállnak, hullnak és zenélnek,

magukba gyűjtik cseppenként a mézet

s a mérget is, mindegyik üdvözül,

 

és el is kárhozik, egész világ

lesz néhány pillanatra egy virág,

lebeg, lobog, megnő, a földre szédül,

 

és ott hevernek lent a darabok,

homályos szirmok, tört vakablakok,

hol úgyis csak magadra láthatsz végül.

 

 

VISSZABONTÁS

 

Láttam, hogy egykettőre visszabontja

félkész pulóverem, már gombolyag

ismét, és fojtogatta torkomat

a sírás, hogy csak azt lesem naponta,

 

mikor lesz készen, s most pedig a minta

miatt, mert nem jó mégsem, hát megint

elölről kezdi, más modell szerint

vesz méretet, majd egy kockás papírra

 

rajzolgat, aztán újból nekifog,

néz engem, nézi a kockás lapot,

s a puha gyapjú végre engedelmes

 

fűként terül szét, hullócsillagot

rejteget itt-ott, tücsökszó ragyog

már benne, hátha most tökéletes lesz!




.: tartalomjegyzék