Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Július
2019 - Június
2019 - Május
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2010 - December
Nagy Szabolcs

Az első Kratochvil-portré (Domonkos László: Az elfelejtett parancsnok)

'

Domonkos László neve nem ismeretlen a magyar történelem (annak is a XIX–XX. századi része) iránt érdeklődő olvasóközönség előtt. Eddig megjelent tizennégy kötetének túlnyomó többsége történelmi esszé, témájukat tekintve a magyar nemzet – jobbára tragikus – sorsfordulóit, nagy, vérzivataros eseményeit idéző művek. A tizenötödik – Kratochvil Károly tábornokról szóló – munka is illeszkedik a sorba: a katona életének bemutatásán keresztül megismerkedhet az olvasó a korral, a XX. század elejének magyar tragédiáival, a zűrzavaros idők hétköznapjaival. A témát a szerző egy korábbi műve továbbgondolásának, részletezésének is tekinthetjük, hiszen a 2009-ben (szintén a Masszi kiadónál) megjelent „Az elárult hadosztály” című munkájában már közvetve – a Székely Hadosztály parancsnokaként érintve – foglalkozott Kratochvil személyével.

Mint már említettem, Domonkos történelmi művei esszék. Jelen munka is az. Műfajából adódóan nem tartalmaz jegyzeteket, minden egyes állítása, adata mellé nem rendel hivatkozást. Találunk viszont a mű végén egy nagyon részletes irodalomjegyzéket, melyben valamennyi, a munka készítése során közvetlenül vagy közvetett módon felhasznált dolgozat is megtalálható. Tehát ha valaki akarja, ellenőrizheti az idézeteket, utánajárhat az állításoknak, azonban ez a mű nem ezért, nem tudományos vitákat indikáló dolgozatként született. Sokkal inkább azért, hogy – élve a műfaji lehetőségekkel, a szépirodalmi eszközökkel, az olvasmányos módon megalkotott szöveggel – a ma még kevéssé közismert életpályát, Kratochvil tábornok személyét minél több, a magyarság XX. századi történelme iránt érdeklődő nemzettársunkkal ismertesse meg.

Domonkos láthatóan törekedett a történelmi alak mögül az „embert” is előbújtatni művében. Nagyon nehéz dolga volt. A ránk maradt Kratochvil-irathagyaték vajmi keveset árul el a magánszemélyről, olyan érzésünk lehet az iratok böngészése során, mintha a tábornok (vagy valaki a környezetéből) kifejezetten ügyelt volna arra, hogy ne kerülhessen a kutató kezébe semmilyen, intim adatokat is tartalmazó dokumentum. Ha valaki mégis jellemrajzot kíván készíteni Kratochvilról, annak áttételes információkból, közvetett adatokból kell dolgoznia. Domonkos – a lehetőségekhez képest – jól oldotta meg ezt a maga elé kitűzött feladatot, összeszedett minden morzsát, ami Kratochvil magánéletére, személyiségére vonatkoztatható. Ír a családjáról, a katonái iránt mély felelősséget érző ezredparancsnokról, a Székely Hadosztály két tűz közé került parancsnokáról is.

Kratochvilnak nagyon sajátos ívű pályája volt. A kor számtalan megpróbáltatását, fordulóját hűen tükrözte sorsának, szerencséjének egyszer felívelő, máskor leszálló ága. Természetesen hasonlított ebben sok más kortársához, abban azonban különbözött legtöbbjüktől, hogy aránylag fiatalon, látszólag komoly indok nélkül szorult ki a politikai-hadügyi közélet közvetlenül első vonalából. Domonkos nem törekszik a teljes pályaív részletes bemutatására, munkájának hangsúlya (fizikailag is, hiszen a könyv kétharmadát ezen fejezetek teszik ki) a katonai vezető bemutatásán van.

Bár a Székely Hadosztály története még mindig nem eléggé közismert, azért a közelmúltban

már jelentősebb számban születtek a témát feldolgozó tudományos és ismeretterjesztő munkák. Mint említettem, maga Domonkos is szolgált már ilyennel. Jelen könyvében is több fejezetet szentel 1918-1919. szomorú eseményei taglalásának. Ez egy Kratochvilról szóló mű esetében természetesen megkerülhetetlen, hiszen mint az egyik találó fejezetcím is jelzi („Csillag a zeniten”), a tábornok ekkor érte el pályája csúcsát, az utókor számára elsősorban a Hadosztály élén eltöltött időszak miatt maradt emlékezetes a neve. Bár sokat idézi a témával foglalkozó munkákat, e fejezetei mégsem tekinthetők csupán a különböző tanulmányok, ismeretterjesztő művek kivonatának, összefoglalásának. Nem törekszik a megtámadhatatlanul pontos fogalmazásmódra az egyes események taglalásakor, narrációjában szándékoltan nem ügyel a szereplőktől való szigorú távolságtartásra, de a könyv műfajából adódóan ezt nem is lehet tőle elvárni. Nagyon sok kis kitérővel, anekdotával színesíti írását, melyek a tudományos munkákhoz képest természetesen olvasmányosabbá teszik azt. Összességében tehát, bár a Hadosztályról, Kratochvil szerepéről ma már máshol is tájékozódhat az érdeklődő, mégsem felesleges kézbe vennie Domonkos könyvét is, mivel egészen más nézőpontból, más stílusban feldolgozva ismerheti meg a kort, mint az egyéb munkákból.

Ugyanez a mű többi részével kapcsolatban már jóval kevésbé állítható. Nem azért, mert Domonkos ott más stílusban közelített volna a témához, hanem mert ezekkel kapcsolatban jóval kevesebb és jóval nehezebben elérhető egyéb irodalom áll az érdeklődő rendelkezésére. Éppen ezért a mű talán legérdekesebb része a Kratochvil első világháborús tevékenységével foglalkozó fejezet. Az (akkor) alezredes 1914 végén a magyar királyi nagyváradi 4. gyalogezred élére nyert kinevezést és gyakorlatilag ezredével harcolta végig az első nagy háborút (bár 1917 végétől már nem közvetlen parancsnoka az ezrednek, mivel annak a 39. dandárnak a parancsnoka lesz, mely kötelékébe a négyesek is tartoznak).  A 4. ezred ott volt a háború magyar szempontból legemlékezetesebb harcterein, mind Galíciában, mind az Isonzó karsztvidékén. Domonkos amellett, hogy részletesen taglalja ezt az időszakot (ezáltal egy kevéssé feldolgozott történelmi korszakunk értékes taglalásával is szolgálva), felhasználja ismereteit olyan, nem közvetlenül kapcsolódó témák bemutatására is, mint a háború borzalmai a közkatonák szemszögéből, vagy a lövészárokbéli élet a pillanatnyi fegyvernyugvások idején.

Domonkos természetesen megismerteti az olvasót Kratochvil harctér előtti, illetve utáni pályájával is. Ma még nagyon kevés adatot ismerünk a tábornok gyermekkorára vonatkozóan, egy-két forrásra támaszkodhat csak a kutató. Ez a körülmény rányomja bélyegét jelen munkára is. Bár az írónak felismerhető szándéka mélyebben foglalkozni a minden ember életét szorosan meghatározó gyermekkori élményekkel, a kialakulatlan személyiséget ért hatásokkal, információ hiányában ennek a szándékának nem tud maradéktalanul eleget tenni.

A fiatal kadét, majd tiszt pályájának bemutatása közben teret szentel Domonkos a háttér, a kor katonai iskolái (melyekben Kratochvil előbb hallgató, aztán tanár volt), hadserege rövid jellemzésének is. Az első világháborús fejezet mellett a legtöbbet a „civilről”, az uniformis mögötti emberről talán a műnek azon részében sikerül Domonkosnak felvillantani, mely Kratochvilnak a magyarországi Habsburgoknál végzett házi tanítóskodását mutatja be.

Amennyire részletes Kratochvil harctér előtti életpályájának taglalása, olyannyira tömör az utána elkövetkező negyedszázad leírása. Pedig ha valamiért (okát ma még nem ismerjük) kegyvesztett is lett a tábornok a Horthy-korban, azért számos társadalmi tisztségén keresztül fontos személyisége volt a korabeli közéletnek. Nyilvánvaló, hogy a legmélyebb nyomot a nemzet történelmében Kratochvil a Székely Hadosztály élén végzett tevékenysége által hagyta, a személy, a történelmi alak portréjának megrajzolása során azonban talán nagyobb teret kaphatott volna a közéleti tevékenység vizsgálata. Nem utolsósorban azért, mivel erről az időszakról rendelkezünk a legrészletesebb információkkal.

Fontos munkát készített el tehát Domonkos, művével hozzájárult egy méltatlanul keveset említett történelmi alakunk részletesebb megismeréséhez. Írásán érezhető az elkészültét megelőző előkészítő munka alapossága. Számtalan idézetet hoz mind levéltári forrásokból, mind a témát feldolgozó tanulmányokból. Műfaja és stílusa miatt azonban mégis könnyebben olvasható, érdekesebb mű, mint a szigorú értelemben vett történelmi tanulmányok jó része. A könyv éppen ezért bátran ajánlható azoknak, akik most kezdenek érdeklődni a kor, a téma, Kratochvil személye iránt, de szerző egyéni látásmódja, a témát eddig feldolgozó művektől eltérő hangsúlyai miatt azoknak is, akik már jobban elmélyültek a XX. század elejének magyar valóságában.

 

Domonkos László: Az elfelejtett parancsnok, Budapest, 2010, Masszi Kiadó.

'


.: tartalomjegyzék