Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Július
2019 - Június
2019 - Május
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2011 - Június
Lövétei Lázár László

Versek

KILENCEDIK ECLOGA

 

„Megfordult a játék: több a vak*a hatnál…”

(Faludi Ferenc: Ecloga quinta)

 

Csillag, hold, satöbbi… – máris itt az este,

s daktilus-lábakon nem ugrál a kecske:

harmat hull az égből, s mint kutyán a bolha,

egyre kövérebb lesz a zöld tinta foltja.

 

Karámban a nyája – elpihen a pásztor,

már csak mérges szája mordul egynehányszor,

de most nem veszekszik kossal és jerkével,

szélfútta fejében súlyos semmi fészkel.

 

Alszik az egész föld: nem susog a nyárfa,

s nem mondja, hogy dőljek nyugodtan alája,

hallgat lenn a völgy és idefenn a hegyhát,

szürke szeme semmi érdekeset nem lát...

 

Aztán elnémul a betűk tarka nyája –

bár a nyomtatott Ő mintha rám vigyázna:

papíron heverve, félig-meddig ébren

várja, hogy a gazda végre visszatérjen.

 

Szóval: elaludt a meleg nyári éjjel,

s nem nyújtja a verset tücsökcirpeléssel,

bagolyhuhogással… a patak se csobban,

csak a csillogása mutatja, hogy ott van…

 

Nyugszom tehát én is: miért vágyni többre? –

úgyse lesz már rosszabb, s elviselhetőbb se:

félre, gond, miegymás, s elheverni szépen,

mint a hamis bankó Isten perselyében.

 

 

TÍZ KÖRÖMMEL

 

„Mit keresitek a holtak között az élőt?”

(Lk 24, 5)

 

Részegh Botond rajzaihoz

 

„Csak egyszer még, egyetlen napra bár,

de mindenestül, ami vele jár”*:

csókot, hazát, házat s egyebet,

      m e g m u t a

amit                   t képkeret...

      s  e  r ü  y g e             

 

...mert nem érdekel, hogy minden szépre fordul

valahol a csillagkapukon túl –

ebbe kapaszkodjak tíz körömmel,

sőt, hálálkodva és örömmel?

 

Mért születtem volna csupa jóra,

hogyha „ki se látszom” már alóla?

Az ilyen élet lenne „krisztusi”?

Hiszen ez, mint a rímem, oly suta!...

 

Így fizetni be a túlvilági fényre,

hátha nem fáj annyira a vége?

 

Csak egyszer még… Egyetlen napra bár…

 

De mindenestül, ami vele jár...

 

Azt se bánom, hogyha csupa pátosz:

hátha ezúttal valami mást hoz,

hátha végre „föltámadhatok”,

s nem így, szokásom szerint, gyalog…

 

Íme, jönnek is az asszonyok…

 

S én még mindig üres sír vagyok…

 

Csíkszentdomokos, 2010. december 12.

 



* Kockajátékban a kocka 1-es lapját jelenti.

* Jékely Zoltán




.: tartalomjegyzék