Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - április
2019 - Március
2019 - Február
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2011 - Június
Ferencz Imre

Versek

TÖRTÉNELEM

 

Időnként a szobrot ledöntik,

feldarabolják, megolvasztják.

A forró bronz egyik alakból

a másikba szépen átfolyik...

 

Tartalom és forma így játszik

békeharcost, dicső hadvezért.

Aki fent volt, most lent van, azért

az élet megy előre, Icik!

 

Szobrok dőlnek és állnak fel;

felforr a bronz, sistereg, kihűl.

Keljfeljancsit játszik az idő;

Bírni kell, Icik, emberül!

 

 

HALÁLUNK VÁROSA

 

„Milyen szép lesz halálunk városa:

Főterén mátyásmadár”

(Markó Béla)

 

szétszedték

szétszerelték

feldarabolták

szobrainkat

az emlékműveket

a falóból

kilopkodók

 

mert emlékeztettek

mert sértették

az érzékenységet

mert borzolták

a kedélyeket

 

és háromszínre

festették

a padokat

a járdaszegélyt

a csókákat

a varjakat

de még Mátyás

hollóját is

 

s akkor a főtéren

feltűnt a mátyásmadár

a jó szónok

a jó szajkó

és nyávogni

kukorékolni

ugatni

kezdett

 

mi hallgattunk

szobrot álltunk

halálunk városában

a főtértől kissé távolabb –

 

VESZTESEK

(töredék)                     

 

Bajna Györgynek

 

Istent már letartóztatták.

A kiugrás már lehetetlen.

Megelőztek. Megelőzött

minket a történelem.

 

Az ország már elveszett.

A jövőből a lóláb kilóg.

A kártyákat kiosztották.

Felejtsd el, bajtárs, mi volt!

 

*

Milyen szép és milyen szomorú

utólag ez a hősiesség.

A Kárpátokban ellenállunk.

Elsöpör minket az ellenség.

 

Már tudni lehet a végét:

a végzet küldi a végzést.

Vajon szabad nekünk még

feltenni a hamleti kérdést?

 

*

Nem jogállam ez, s nem haza.

Erdély kies kivégzőhely.

Bárcsak szülőföld maradna!

A nemzetállam elkever.

 

Eladnának, de nincs kinek.

Szászok, zsidók kivándoroltak.

Itt élnünk és halnunk kell.

Maradunk, míg leszünk. Elnyomottak?

 

                                                    

EPILÓGUS

 

Engem a könyvek rongyosra olvastak

csupa szamárfül vagyok betűrés

talán olcsó volt túl gyenge a kötés

végül széthullok silány lapjaimra

 

végül bezúznak visznek a malomba

tüzet gyújtanak velem reggelente

kirojtosodott rajtam már a mente

nem volt a sors kegyes inkább goromba

 

már elfogyott az üvegből a tinta

a tartalomból kiment már a forma

és a formából kiment a tartalom

 

lehettem volna boldog bőrkötésben

magas polcon ülhetnék érintetlen –

körülöttem az iroda csupa lom

 

 

FALFIRKÁSZOK

 

Zsigmond Mártonnak

 

Lopakodva észrevétlenül érkeznek

a falfirkászok a városba és lopakodva

észrevétlenül távoznak

csak döbbenetes falfirkáik jelzik

hogy itt jártak

 

a kirekesztett falfestészet tér vissza talán

a falakhoz az épületekhez a fellázadt

színek vonalak térnek vissza

hiába a transzparensek hiába az óriási

reklámpannók a választási plakátok

a falfirkászok megkeresik

az üresen maradt felületeket

a nagy kínai falat a nagy berlini falat

a nagy panaszfalat

keresik meg minden városban

és meg is találják és telefestik

mint hajdanán  régi mesterek

a székesegyházak falait

mennyezetét – 

 

valami

hiányérzet űzi a falfirkászokat

felháborító cselekedeteik végrehajtására

amelyek intézkedések meghozatalára késztetik

a hatóságot és a közvélemény is

annak rendje és módja szerint

elítéli őket és

kémikusok kísérleteznek

a falfirkák hatékony eltűntetésével

és innovatív törvényhozók hoznak törvényeket

a falfirkászok méltó megbüntetésére

akik aztán festék híján csupaszon hagyják

a börtönök a börtöncellák falait –

 

vonalak színek után áhítoznak

a vak falak a süket falak a néma falak

és ezért megrohamozzák a várost

a falfirkászok

nagy a felháborodás

minden alkalommal kezdetét veszi

a falmosás a tisztátalanság

felszámolása

 

nem gondoljátok

kiűztétek a mestereket a városból

és visszatértek ők mint a szépség

huligánjai rebellisek

akik jeleikkel otthonossá akarják tenni

az otthontalan várost

 

hogy miért ólálkodnak

a falfirkászok

a városban jól tudják azt

a falak –




.: tartalomjegyzék