Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - április
2019 - Március
2019 - Február
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2011 - Június
Temesi Ferenc

A 48-56-os zongora

(részlet egy készülő regényből)

 

Hej, Budapest, Budapest! Fele Buddha, fele pest. Az utóbbi szó jó néhány világnyelven dögvészt, pusztulást, romlást, mindközönségesen pestist jegyez. Szlávul meg kemencét.  Az ifjú, már zeneművészeti főiskolás B., rokona, özvegy Voit Lajosné Alsóerdősori lakásából, később a házban lévő albérletéből, a Wesselényi utcán át, a Rottenbilleren keresztül járt a Városligetbe. Ennek nagy része mocsár, tó és erdő volt ez idő tájt. Ökördűlőnek, majd Batthyány-erdőnek hívták. Az ifjú kezdetben itt szeretett barangolni, tébolyogni.

 

B. már reggel hattól errefelé sétált, a közeli erdő volt az otthona, Butapest kőrengetegében. Saját padja volt már egy körülbelül száznegyvenhárom éves nyárfa alatt a Ligéciában, Ligiben, Ligóban, Lizsében, ahogy a korabeli fattyúnyelv hívta a Ligetet. Elmélkedett, merengett, franciául tanult, a vízi madaraknak a tó nádasából szóló szavára. Ezt szerette. Miként a föl-alá járó, előadásukat itt begyakorló tanárokat, a szerepüket tanuló színészeket, de főként az egy szót sem szóló festőket, a közeli Epreskertből.

 

Ám hétkor belelovagoltak életükbe a gazdagok. Jöttek az arisztokraták, politikusok, előnyösen házasodott asszonyok, jó helyre született, sportos lányok meg a többi főrangú. Batthyány száz éves platánfái, jegenyéi, bizonyos Stolz ültette, nyolcvanéves akácfák, József főherceg adományozta, kortalan vadgesztenyék, mocsári fenyők, a sok-sok kiültetett virág, a rengeteg cserje közönyösen viselkedett a lovasokkal szemben. Kivéve, amikor egy miniszter ijedős lova miatt néhány fa kivágattatott. Vagy a millenniumi emlékmű építése előtt, a csöppet sem ijedős miniszter miatt vágták ki fák százait.

 

Tíz óra tájt megjelentek a gyerekek, zsivajuk minden más hangot elnyomott. A közeli iskolából vad üvöltéssel érkeztek a lyukasórát befoltozni a kamaszok. Ledobták a kabátjukat, és máris megvolt a kapu. Rongylabda meg mindig akadt, valakinek a zsebében.

 

Bartók sétára indult, lassan, ne higgyék azt, hogy menekül. Délután újabb csoportokban érkeztek a gyerkőcök. Hangos rabló-pandúrozás, indiánosdi zajai űzték arrébb a csöndet kedvelőket. Aztán jöttek a cselédek a cselédkorzóra, meg a rájuk vadászó farkasok, a jasszok, bakák.

 

Késő délután a konflisok végighajtattak a Stefánián, a kocsiban kikapós menyecskék stefániáztak a mindenre kapható ficsúrokkal. Bartók ezenközben egy sétaúton, a vurstli bódéin is túl, a Liget közepén megállt egy sír előtt. Mindig eljött ide. A péniszként meredő, vörös márvány sírkőre csak ennyi volt vésve: Fuit. Vagyis „volt”, latinul. Egy magyar főúr sírja volt állítólag, mert egy grófkisasszony nem lehetett az övé. A valóság sokkal prózaibb volt, de ne játsszuk meg, hogy mindent tudunk. Utólag könnyű okosnak lenni. B. szívesen időzött itt. Eszébe jutottak Arany János sorai: „…Nyerd bár világi életedben / Ég és föld minden koszorúit: / neved csak az, amit e ligetben / E sírkő rádolvas: Fuit.”

 

Bartók, szegény abban volt csak bizonyos, hogy szerelmes illető maradványai nyugszanak a hant alatt. Ő maga is az volt, kikerülvén végre a Mama szerető, de igen szoros felügyelete alól. Kedvére járhatott koncertekre, színházba, múzeumokba, kiállításokra. Mégis a főiskoláról került ki szerelme, a csöpp Fábián Felicie, már jó ideje tartott a románc. A lányka szemérmesen, egyáltalán nem feltűnően öltözködik, a haja szigorúan a fejére simul, csak semmi hajfodor, legyünk szerények. Akár B., akin most szürke, négy gombos felöltő van, felső zsebbel, szürke, keskeny szalagos nyúlszőr kalapot visel, sétabot a jobb kezében.

 

A kis Fábián Felicie ihlette Bartókot egy, a német költők verseire írt, szerelmi dalciklusra, melyben az első dal megismételt kezdőmotívumának első hangja „b”, záró hangja „f”, kettejük egybefonódó monogramja. Bartók ugyan csak a munkában hitt. De egy zeneszerző életének minden mozzanatát felhasználja saját szakmai (utálom a művészet szót) fejlődése érdekében. Bartók tudta ezt. Egyszer meg zeneszerzéstanára, Koessler szegycsontig érő, ősz szakállára esküdött meg, hogy igenis „lehet egész este tájszólásban beszélni”, igenis lehet önálló magyar műzene.

 

Végigment a mutatványosok, árusok, csepűrágók kalyibái mellett. Egyikük egy soványság ELLENI főzetet ajánlott a nagyközönség figyelmébe. Az egészséges, vérbő nő volt a divat, amin lehet mit fogni. Rezeda Kázmér, Szindbád és Liliom tanúságot tett erről. Megszólaltak egy katonazenekar fúvósai, és most már B. menekülőre fogta a dolgot. A katonazene úgy viszonyul a zenéhez, mint a katonai bíróság a polgárihoz, mondta egyszer, bár nem szeretett aforizmákat gyártani.

 

B. újonnan elfoglalt albérletébe sietett, abban a bérházban, ahol Voit Lajosné, a rokony, vigyázó szemeit reá vetette. Maga az albérlet egyáltalán nem volt olcsó, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a szobában a hőmérséklet sosem emelkedett 18 Celsius fok fölé, de azt a szobaúr (ma albérlő) nem bánta, „untig elégnek” tartotta. A szoba bére pedig elég tetemes volt:

Ellátás 45 Frt.

Tej 5 Frt (Mama ragaszkodik hozzá)

Mosás 3 Frt.

Fűtés és világítás 1.70 Frt.

Zongora 6 Frt.

1900-at írunk, emberek. Komoly összeg volt ez Bartókéknak. A bérelt zongora, egy agyonhasznált Blüthner, olyan volt, mint egy elnyűtt verkli, zirgett-zörgött, a pedáljai recsegtek, vagy lógtak, és hat forint volt a havi bére. Még skálázni, ujjgyakorlatokat végezni is nehéz rajta. Neki, aki ismerte már az ellenpontokat. Egyszer három billentyűt el is tört rajta az ifjú reménység; egy másik rokony, Voit Lajos javította meg. A mosás és fűtés nem tartozott az ellátáshoz, mint máshol.

 

Ha nem, hát nem. Jöhet a következő albérlet. B-nek életében öt ország tizenkét helységében huszonnyolc főbérleti lakása volt, amellett tizenhárom helyen lakott albérletben, akkurátus nagyobbik fia beszámolója szerint. A mai nap, a 00-ik év, X-ik napja azért is volt jelentős, mert ezen a napon adta ki B. az utolsó krajcárját. A tandíjmentesség már nincs is olyan messze. A legfontosabb, hogy ez a fiatalember, aki nem is olyan régen nyomott már harmincnyolc kilót is, és a doktorok eltanácsolták a megerőltető zenei pályától, inkább a jogászi pályát ajánlva néki, ezen a napon ötvennyolc és fél kilót nyomott egy szavahihető mérlegen. Ez pedig az életerő, a munka- és harci kedv visszanyerésének jele, félévi lábadozás után.

      




.: tartalomjegyzék