Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2011 - április
Stoian G. Bogdan

Versek.

RÖVID ÖNÉLETRAJZ

Scurtă biografie

 

Nem vagyok az a költő, aki a vérével is képes volna

írni. Inkább egy korán megvénült gyerek vagyok.

Nem akartam soha az utcára vinni a művészetet,

de kitapétáztam néhány utat a verseimmel.

Nem vagyok szegény; voltak ugyan időszakok, amikor nem volt

mit ennem, és néha ma is vannak üres zsebű hétköznapjaim,

de olyankor kerülöm az írást, mert nem szeretek sóhajtozni.

Egészen bizonyos, hogy alázatos hívő lennék, ha nem tudnám,

hogy az Isten csak saját tudatunk teremtménye.

Elvégeztem az összes elemi iskolát. Olyan ember vagyok, aki jól

érzi magát a bőrében, még akkor is, ha az már sok sebből vérzik.

Írok, mert élek. Bár ez a rövid önéletrajz nem egy vers,

én mégis szükségét éreztem annak, hogy ez legyen.

 

FEKETE NYÍL

Săgeata neagră

 

A török őseimtől van az a képességem, hogy

a grabancánál fogva ragadjam meg a lehetőséget, és a gyengém

a ropogós készpénz meg az arany iránt.

Cigány őseimtől van a virágos lelkem,

akár nagyanyám szoknyája, és egy tőrkés

a belső zsebemben.  Csak azért, hogy amikor nem

megy valami diplomáciával, amelyet a magyar őseimtől

örököltem, előrántsam a kést és rögtön szúrjak. Görög őseimtől

van az öblös orrom, a zenei hallásom

és a mocskos szájam. Magányos férfi vagyok,

mert zsidó őseimtől azt a hátrányt örököltem, hogy sehol ne találjam

a helyemet, és még egy ennél is nagyobb ragaszkodást főleg a

vagyonok és nem az emberek iránt. És megvan bennem,

fogalmam sincs honnan, a szerencsejátékok szeretete,

és valami bámulatos balszerencse, úgyhogy amim ma van,

holnap az már történelem. És van a te szemed,

ugrándozva mint egy ping-ponglabda

e fölött a vers fölött, amelyet csak azért írok, mert úgy van éppen

kedvem. Igen, arra van kedvem, hogy éppen ezt a verset írjam,

mert így van kedvem. És

a román őseimtől van meg bennem az iszákosság

szenvedélye, az írói képesség és egy hely a temetőben.

Öt napja iszom, és még mindig állok a lábamon, és

nem tántorgok, és semmi bajom.

És ha semmi bajom sincsen, akkor mi bajom legyen?

 

 

 

TUDOD

ştii

 

egyszer a világ legszebb nőjével hozott össze a sors

olyan volt a két szeme mint zsánerképbe keretezett két ikon

a haja fekete zuhatagban omlott alá mint a

megolvadt szurok

a hátgerincén

a fenekén

és még lennebb

egész az árnyékáig

az arca? az arcától elakadt a szavam

esküszöm

maga volt a szépség mit mondjak

nem véletlenül szerettem bele ott helyben

és a keblei – ó a keblei

ezzel a verssel csak félig tudnám eltakarni őket

ám akkor az volt az érzésem hogy csak a

máglyán égettetés eretnek kockázatával lehetséges

leírni öszevetni vagy beborítani azokat

Párizsban a Notre-Dame katedrális közelében állt

„ahogyan jól áll az egy isteni teremtésnek” gondoltam

és amikor románul megkérdeztem

(mert egy ilyen nő nem lehetett más csakis román)

„Hogy vagy?”

egyszerűen lágy hangon válaszolt

„Az attól függ mennyit adsz.”

és én hülye azt hittem hogy ott áll

és engemet vár

 

OTTHON

acasă

 

kilépsz az autóból a porba amelyben egész gyermekkorod bemocskolódott

felnőtt ember vagy nem mint akkor amikor elmentél

innen félig a saját félig az apád holmijaiban

becsapod magad után a kocsiajtót gyors egymásutánban szívsz párat a cigidből

bátorságot gyűjtesz pedig odabenn nem vár senki

egy csomó év piszkolta már be a házat

de a nagy ajándék most is a tiszta diók között található

nincs Mónika hogy a lábadhoz simuljon

Riki sincs hogy felugorjon a karjaidba

az ösvényre lépsz hiányoznak kezedből a vízzel teli vödrök

nagymamád is már rég visszahúzódott az edények közül

hívnak az ablakdeszkák

a rácsok mögül a tieid hangját hallod

a patefon tűjét amint a barázdákból kortyolgatja a zenét

a bor csorgását ahogy a pohárba öntik

ökölbe szorított kezedet kinyitod és ujjaid hegyével megsimogatod a falakat

ide verted bele a fejedet amikor teljesen hülyének

érezted magad

itt bökdösött Traian a tolvaj macskád

itt volt az ajtó

belépsz rajta

ide záródtál be

és mintha csak az ájulás kerülgetne az üres szobákhoz érve

melyben megégett fotók pókhálók és ezer patkány van

összezsugorodsz a szoba egyik sarkában

sírni szeretnél de mintha elcsesznéd a végét

 

Fekete Vince fordításai

 

STOIAN G. BOGDAN Kománfalván (Comăneşti) született 1983-ban. Bukarestben jogot végzett, jelenleg ügyvédgyakornokként dolgozik. Debüt-kötete (Subchiştoace) a „no name” sorozatban látott napvilágot. 2008-ban elnyerte a Román Írószövetség 35 év alatti íróknak kiírt pályázatát. Második verseskötete, a Chipurile 2008-ban jelent meg a rangos Cartea Românească kiadónál. A Pana mea folyóirat szerkesztője volt.




.: tartalomjegyzék