Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2011 - április
Ofelia Prodan

Versek

HÁROM NAP ALATT ELPUSZTUL A VILÁG

În trei zile lumea va fi devorată

 

1. EGY VÉN CSEREBOGÁR KÖLTEMÉNYEI

poemele unui cărăbuş bătrân

 

egy földkupacra ültem. fejem előre hajtva turkáltam benne. mindjárt találtam néhány kukacot. beletettem őket egy befőttes üvegbe és elmentem velük horgászni. egy földkupacra ültem. ráraktam a kukacot a horogra és bedobtam jó messzire a zsineget. amikor először megrándult, majd megállt a mellemben a szívem az örömtől. egy márna volt. tátotta és csukta a száját. figyelmesen  benéztem a szájába, pislogtam a szememmel, egyre csak csodálkoztam, és egyszerre csak a hasában találtam magam.

 

***

éppen a temető mellett kaptam el. háttal a falnak nyomtam és szenvedélyesen csókolni kezdtem. alig kapott levegőt. esteledett, a kutya sem járt arra, úgyhogy felhúztam a szoknyáját. nem ellenkezett. leengedtem a falról és bevittem a temetőbe. egy márványlapra fektettem és lehúztam a sliccemet. az arcára néztem, előbb csak öregnek tűnt, majd egyenesen holtnak. egyik kezemmel a nadrágomat ráncigálva, futásnak eredtem.

 

***

 

az iskola háta mögött szívtam a füvet. egy bakkecske pofájú, magas, sovány fickó jön és azt mondja, kér ő is. mondom neki, hogy olcsó dohány, és ha kedve van, az úton túl ott van egy kioszk. átható pillantást küldött felém, ruhájában keresgélt, majd komótosan kivett egy dobozkát a mellényzsebéből, és markomba töltött néhány rózsaszín pasztillát. egyenesen abba a bakkaecske pofájába vágtam. furcsán mosolygott, merőn nézett rám, én egyenesen rá, míg a cigarettám el nem hamvadt magától.

 

***

a második világháború idején voltunk. száz éve tartott, és még mindig nem ért véget. a repülők ezerszer bombázták már hiroshimát, de a japánok elképesztően gyorsan regenerálódtak. a nagyon rövid eltávozásaim egyik éjszakáján szakét ittam egy idős gésával. nézz ki az ablakon, susogta a fülembe a gésa, amikor közelebb hajoltam hozzá, mint ahogy kellett volna. kinéztem és nem láttam mást, csak egy kertet bonsai fával, japánrózsákat, érdekesen festett kövecskéket és gyömbérfákat. az áruló alacsony lángon perzselődik, súg ismét a fülembe a gésa, de most azt mondd meg, hol szeretnéd, hogy megérintselek. levetkőztem és megmutattam a sarkamat. egy csúnya tyúkszem volt rajta. a gésa lehajolt, megnedvesítette az ajkát és megcsókolta a sarkamat. nem tudom, hogy ért véget az az éjszaka, de mindenik, repülőmből ledobott atombombával nőtt egyet ez a tyúkszem, mint egy páncél, fájdalmasan borítva be az egész testemet.

 

***

elképesztően öreg lévén, a tábornok nehezen látta a naplementét. monoklit tett, szemüveget, lézerműtétet hajtatott végre, de hiába minden. a tábornok már-már kezdte azt hinni, hogy élete végéig nem lesz már része egy csodálatos naplementében. egyre szomorúbban feküdt le. egyre haragosabban ébredt. hogy egy napon aztán, amikor álmosan kinyitotta a szemét, az egész olyan áttetsző fényben jelenjen meg előtte, hogy kezdetben azt hitte, hogy csoda történt, és megköszönte az Úristennek. fel akara kelni az ágyából, de a teste nehéz volt, hideg és mozdíthatatlan. rémülten gondolá, hogy meghalt. de lassan-lassan beleszokván ebbe, estefelé elégedetten nézte a legszebb naplementét váratlan halálának legelső napján.

 

ULISSZESZ ÉS A SAKK

Ulise şi jocul de şah

 

Ulisszesz már majdnem 24

órája önmagával sakkozik és

még nem unta meg

 

miközben már nem is tudja

hogy a fehér bábukkal játszó Ulisszesz

vagy a fekete bábukkal játszó Ulisszesz

nyert-e több partit eddig

 

amikor a sakktábla egyik oldaláról a másikra

átmegy elgondolkodva egyik ujjával

a homlokán nézi a bábukat

annyira pontosan kiszámítja a következő lépést

hogy a haja és a szakálla is összebodrozódik

és a szandálja egyszeriben szorítani kezd a lábán

 

Ulisszesz idegesen csörgeti a kardját

és a kardtól való félelmében haja és szakálla kiegyenesedik

és a szandálja visszaváltozik eredeti állapotába

 

amikor mattot ad Ulisszesz egyik lábáról felugrik

örömében amikor döntetlent ér el hosszasan nézi a

sakktáblát újrarakja a bábukat és rekonstruálja a

a parti végét

 

akkor mintha elismerő sóhajokat hallana

a nézők részéről de Ulisszesznek nincsenek

illúziói: Akhillesz és Meneláosz csalárdak néha

és gyakran addig isznak amíg megfeledkeznek rangjukról

és egyszerű gyalognak képzelik magukat

 

mióta csak önmagával sakkozik

Ulisszesz hiszi hogy megnyerhet minden csatát

így felejtette el az étel ízét az italét

és leginkább azt hogyan birtokoljon egy asszonyt

ami akárhogy is lényegtelen apróság a játék ökonómiáját tekintve

 

mégis egy elképesztően valóságos

dolgot jegyeztek fel a történelemben:

Ulisszesz pontosan 24 órát

sakkozott önmagával és nem unatkozott

 

 

FREUD

Freud

 

ketten laktunk ugyanabban a testben

és nagyszerűen megértettük egymást

olyan jól megértettük egymást

hogy senki nem gyanította hogy  bár egészen

különbözőek vagyunk

de ketten lakunk ugyanabban a testben

 

amikor beszélgethetnékünk támadt

örömmel adtuk át a helyünket egymásnak

amikor valamilyen finom étket megkívántunk

vigyáztunk hogy mindkettőnk vágya teljesüljön

s ha már pusztultunk bele úgy vágyakoztunk egy nő után

mindketten a legelegánsabb megoldást

választottuk hogy a combjai közé férkőzhessünk

 

szar ügy abból lett azonban amikor

szerelmesek lettünk

akkor egyszeriben eldurvultunk mind a ketten

veszekedősek iszonyatosan féltékenyek

lettünk nem bírtuk egymást egyáltalán

megpróbáltuk a másik helyére rátenni a kezünk

míg csak aztán a testnek az agyára

nem mentek a mi szeszélyeink

és hívta Freudot és Freudot

lelkifurdalás nélkül elvette helyeinket

és egészen szomorú és banális módon

egyedül maradt egyetlen testben

 

Fekete Vince fordításai

 

OFELIA PRODAN Urziceni-ben született 1976-ban. Első verseskönyvéért (Elefantul din patul meu)2007-ben megkapta a Román Írószövetség debüt-díját. További kötetei: Cartea mică (2007). Invincibili (2008) és Ruleta cu nebun (2008). Több szépirodalmi díj kitüntetettje.




.: tartalomjegyzék