Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2011 - április
Alexandru Mușina

Bodola-gyors

1. BEVEZETÉS

 

Idő előtt feldobták a talpuk, akik szerettek,

orvul ütötték tarkón

és sietve kaparták el azokat, akik megértettek engem.

Bediliztek, akik xeroxozták genetikai kódjaim,

s most kábán kerengenek a déli verőn,

szemgolyójuk duzzadt, agyuk kloroformtól bűzlik.

 

Elnyúló tél után nyakunkon a kánikula,

gyümölcseinknek idejük sincs beérni,

mások féláron vesztegetik a magukét, mégis

karjaiba ölel a reggel, mégis perzseli a fény

az elkorhadt kérget, mégis kifújja emlékeinket

dagadt szemünkből a szél.

 

Mindenünk elveszett. Elfelejtettek

a hotelportások, elfelejtettek a negédes arisztokrata

dámák, elfelejtettek a hordárok is az állomásokon, elfelejtettek

a liftes boyok is, a virágárusok, a kincskereskedők.

Elfelejtettek a régi utcák, a fehér házacskák is elfelejtettek,

melyeken elömölt még „a la bella estate” ódon, rozsdás repkénye.

 

Mindenünk elveszett.

Édeni örömállapotban, fantáziánkba merevedve

belőlünk semmi nem maradt. Gyors,

fertőzésmentes, elegáns abortusz.

Mégis álomba és álmodozásokba kékülő

testünk felé kinyújtja még polipcsápjait a hajnal,

mégis a levegő oxigént csereberél sejtjeinkkel, mégis

hülyén és boldogan vigyorog ránk

aktatáskánk vereslő pofája.

 

2. ÉRZET

 

Olykor rezesbanda hangjaira emlékeztet

az angyal trombitája. Néha egymáshoz ütjük

az asztal körül piros tojásainkat, poharainkat, purpárlézunk,

néha félhomályban, fürdőhabtól illatozó,

szemérmes nőkkel simulunk össze,

néha megmásszuk a hegyet a ház mögött,

néha lámpát oltunk és izzadunk.

 

Vagy csőrepedés van, a szomszédasszony

a nyugdíjával késlekedő postást mocskolja.

Részegek vizelik le a szemközti ház oldalát, mentő

húz el lazán a szív fölött, messzire ragadva

egy-egy kedves, családias testet.

 

Néha még hallani a trombitaszót,

ormótlan, víziló-öntözőkocsik árasztják el a perzselő

aszfaltot, cukrászdai elárusítónők sztriptíz közben,

tejszínhabbal kenik egymás pucér testét, néha

léggömbként fúvódik fel egy-egy direktor,

levegőbe emelkedve pukkad ki, a mindenségbe veszve,

néha hallgatásodért, vagy harminc ezüstért,

Új Jeruzsálemet

ígér néhány rikító plakát.

 

Vagy áthatolva a kert omladozó falán, aranyesőt

szedegetünk, hátha idomíthatnánk a jövendőt, vagy

letépve a levegő kabátgombjait, őrjöngve

erőszakolhatnánk meg az illúzió még forró testét.

 

Néha Gondwana is eszünkbe jut,

a kagylózabáló pelaszgok, Kung-Fu,

a só tömbjei, Rosamunda,

a mükénéi vázák, a bölcselő saruja, néha

értelmetlen, de szívünknek kedves

neveket mormolunk: Herbert Read, Marcuse,

McLuhan, John Beryman, Karl Marx, Eminescu,

néha előre iszunk a medve bőrére,

hogy megvásárolhassuk játékainkat.

 

3. KONTEXTUS

 

És azután összefutok a szőke pókkal,

a házias bohóccal, a szilikon kisasszonnyal,

az örökké csajozó Yogi mackóval,

mindannyian a költészetről érdeklődnek,

mindannyiukat új életem érdekli.

 

Nem bánatosak, igaz, nem is vidámak.

Összecsomagolva várnak, méla csendben,

celofánt levegőben – a pillanatra.

 

A költészetről érdeklődnek. A kamaszkor

rátarti, mégis szégyellnivaló kényszeréről,

a versről, erről a dagadt kofáról, aki úgyszólván

ingyen vette meg, s fűzte madzagra gyermekszívünket,

a versről, erről a fárasztó szóról,

amelyet a lexikonok csupán konformizmusból

és megszokásból említenek.

 

Új életemről, ott fenn északon,

a prémekbe burkolt szkítákon is túl,

és természetesen a Bodola-gyorsról.

 

4. ESZMÉLET

 

Mert mi is utaztunk a Bodola-gyorson,

őszi hajnalokon, nyári verőfényben,

téli ég alatt, tavasszal is

a Bodola-gyorson utaztunk.

 

És mi is leszálltunk Hermansdorfon, néztük

a bódékat, túl a vágányokon,

a beláthatatlan, rühes kecskenyájat és

néztük a Höltövény-kanyont, hallgatva a

gombászó nomádok keveréknyelvét.

Mi is sütöttünk szalonnát öngyújtónk lángjánál,

mélán kötögetve vártuk a csodát, mi is

meglátogattuk Bodzaforduló-cityt,

csodálatos szuvenírokkal térve haza.

 

És mi is ájuldoztunk Flowers-Town ligeteiben,

mi is bámultuk a mozdonyok roncsolta testet,

mi is átvágtunk az alagutakon, ahol

lopva lehetett szeretkezni, mi is

szenderegtünk, s másnaposan riadtunk fel

a Bodola-gyorson.

 

És mi is csaptuk a szelet dezodort izzadó,

rózsaszín kendős, óvatos, bennszülött csajoknak,

végeérhetetlenül cseverésztünk, végeérhetetlenül hallgattunk, és

vigasztaltuk a panaszos özvegyeket, a mellőzött hitveseket,

mi is ettünk piros asztalok sarkán szalámis szendvicset,

rántott csirkét, túrót, tojásrántottát, és

illegálisan vertük a blattot,

cujkát és rumot vedelve tapostuk sárba

önbecsülésünk láthatatlan ideáljait.

 

Mi is utaztunk a Bodola-gyorson,

és mi is láttuk  az ingázó lányok elhasznált kendők

rongyára emlékeztető, fakuló arcát,

mi is éreztük a vak bizalmatlanság kénsavként

csontjainkba szivárgó áramlatait, és néztük mi is

a padok széttépett vinilin huzatát,

bugyellárisokat varázsolnak belőle a hazaiak, és

felfedeztük a gyomor, a szex és a lehajtott fej titkos

imádatát, aláereszkedve

a valóság katakombáiba,

az újságoldalak aljára és még lejjebb,

ahol nincs immár semmi, csupán a hús,

és az idő, ez a fásult érzékelő.

 

És mi is gyűjtögettünk sztaniol babérokat

gyűlésekbe fulladó délutánokon, mi is

kézitusát vívtunk  a sötétben, különféle

megyei istenekkel, és mi is ültünk a folyó partján és sírtunk,

és mi is a Paupasse-Oul kaszinó

sivár asztalai alá ittuk magunkat, üvöltöztünk és

az undorító belenyugvás szólamait köpködtük, és

hallottuk a golyók sivítását a fülünk mellett,

a Bodola-gyorson.

 

És mi is láttuk a Flot-Royal reumás

öregeit , a Las-Crasnas-i bennszülöttek

időzabálta orrnyergeit, és mi is eltévedtünk

Bárkány fauburgban, és mi is kóvályogtunk

Cité de Sarmache poros alléin,

és mi is szert tehettünk a négyemeletes toronyház

alagsorában Made in France márkájú

parfümökre és napszemüvegekre.

 

És mi is zöld mezőkről ábrándoztunk, miközben a tehenek

felfaltak, összerágtak, kérődzve ürítettek ki minket,

és mi is hallgathattuk helybéli pódiumokon

Títyrus herélt tenorját, csimpolyáját, mi is

épségben és józanon érkeztünk haza minden este

a Bodola-gyorson.

 

Bodola-gyors! Bodola-gyors! Bodola-gyors!

 

Mi is tudtunk és mi is szerettünk,

és nekünk is volt, és mi is tehettük, írtunk és olvastunk!

Bodola-gyors, marhavagon, olykor mocsokzöld

hodály, amint ide-oda tolat a mezőn

rothadó krumpli-halmok között,

üvegcserepekkel és söröskupakokkal

teliszórt peronok mentén.

Bodola-gyors! A csatlakozóknál alig észrevehetően

rozsdállik, akár az ifjúság.

 

5. A SZŰRŐ

 

a.) Egy akármilyen szoba. Falak nincsenek.

Új zsinórok rögzítik

a méhlepény mindenségéhez. Az agyak mintha még

csak ideiglenesen léteznének, túloldali

igazolásra várva, piciny oxigénbuborékok.

 

De itt, ebben a kezdődő átrendeződésben

dől el majd minden.

 

Csend volt. Érzékelhettük, amint

a hárs illatai megjelölik

a kamaszlányok bőrét. A jelölő

elnyel még egy csöpp jelöltet.

 

Akkor ő fölemelte a kezét. Kezének

öt ujja volt. Minden újbegy

múlt és jövő.

 

b.) Akkor betörtek, kiáradtak, lerobbantak

szemetelők és szeméthordók, bérátszámolók és leszámolók,

a tányérnyalók és a drogéristák, guminők és élmunkásnők,

az ügyeskedők és a sztahanovisták. Az alkimisták és a szabadverselők,

zabhegyezők és szalmacsépelők, mappával és kapával,

a titkárnők és a vetkőző nők, reakciók és erekciók,

vénasszonyok és prefektusok, a fehér bálna és az apródok,

a fodrásznők és a kéjnők, a hímzőnők és a vibro-masszőrök.

A csendesítők és a kőtörők, a tátott szájúak,

a szájtépők és a megyei hivatalnokok, az adófizetők

és az úr teheneit alul könyvelők, a papnövendékek, az aktivisták

és a passzivisták, a hullám-átkapcsoló nők és a bemondónők,

a haza anyái és a totyakos atyák, a tankönyvek

olvasói és a  megszállott zablakészítők

és a zsíros pincérlegények, a heréltek és a neofiták, a csőbejutottak

és a csődöt mondottak, az ólomkatonák és a neonzsarvak,

a folyékony héliumba konzervált gyermekkor csodás emlékeivel.

 

c.) Azt mondották, szuggerálták, parancsolták:

       KELL SZÜKSÉGES KÖVETELIK

           KELL SZÜKSÉGES KÖVETELIK

               KELL SZÜKSÉGES KÖVETELIK

KELL (de hát én… zsupsz!) mondották

           SZÜK/de valójában… puff!)SÉGES

        Ők

azt parancsolták KELL.

 

d.) OKÉ, mondottam.

És megöregedtem.

 

6. ILLUSZTRÁCIÓ

 

„UN VOYAGE AGRÉABLE AVEC BUDILA-EXPRESS”

„ABENTEUER UND EXOTISMUS MIT BUDILA-EXPRESS”

„HAPPY DAYS WITH BUDILA-EXPRESS”

„LA VITA E BELLA CON BUDILLA-EXPRESS”

 

Színes óriásplakátok. Tájképek.

Premier plánban egy helyi szépség

rózsaszín kendőben, frissen mosott,

vakító fogakkal. A háttérben angyali rezesbanda,

nemzeti viseletben.

                (photo, Bild, foto: ALEXANDRU MUŞINA)

 

Bogdán László fordítása




.: tartalomjegyzék