Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Július
2019 - Június
2019 - Május
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2011 - Október
Czegő Zoltán

Versek

ŐSZELŐ

 

Anyám, az álmok nem hazudnak,

csupán itt, lenn az emberek.

Szívem, ha ezt így előre tudtad,

mért nem kiáltottál: Szülni nem merek!

 

Miért hánykolódtál fájva a priccsen,

a Balkán ringyes városában?

Nem szemrehányás. Arra időm sincsen.

Szültél, tudván, a magzat eleve hazátlan.

 

Úgy ülök le naponta írásban üzenni,

hogy sejtem: ez már a befejezetlen.

Vajon jut-e idő(pont) a végére, szemernyi –  – 

Rovok sietve, én, a szerethetetlen.

 

Volt, aki meglógott. Lógott kötélen.

Tán arra is gondolt végül, hogy átravaszkodott?

Késhegynyit szívembe. Azt még megélem.

Mérget, fűszerként, míg kitavaszodok.

 

Élve igazítni kézzel valami ábrán!

És álnokság vette ki mindennek a színét.

Én hibázhattam. Vagy rossz szögben állván,

el nem mozdulhattam egy percig se innét.

 

Sosem a szalonna, az élet hosszát mértem.

És inkább másokért súlyát a kenyérnek.

Embernek születtem. Nem élhettem vétlen.

Adjatok súlyt csóknak, szónak, tenyérnek!

 

ÜDVÖZLET

 

Üdvözlöm azt a lépcsőházat,

melyben egy didergő asszony takarít.

Megsimogatnám azt a villamost,

amelyik tegnap ringatva hazavitt.

 

Látom a holdat. Akkor este

egyedül neked világított.

Morzsát csak azután keresett,

hogy  várostengerben elaludtál itt-ott.

 

Szálkás, huzatos házam nem lakod.

Fűtök. Elhálok magam is csendesen.

Imázz helyettem sötétben egyszer,

ha már nem leszek, édesem.

 

HÁROM A TÁNC

 

Magyar voltam. Ez volt a dolgom.

Hát döngettem, ahogy illik, kaput, falat.

Átéltem, kézügyben volt a kaput.

És nem képzeltem, hogy lehetek ekkora falat.

 

Vakolat? Az nem. Inkább

tégla, gerenda, az igen.

Nem pottyantam ide, hanem jöttem.

És éltemben máshoz nem hasonlítok semmiben.

 

Kikent, versben-ficamodottak

illegnek-billegnek ágról ágra.

Mondják, az Úr sosem tévedhet.

Ám akad a teremtésnek is hiánya.

 

Immár nem megyek dolgom végezetlen.

Három a tánc! Volt már másik kettő.

Kufsteintől tova Rodostóig

kutat utánunk majd a jó Teremtő.




.: tartalomjegyzék