Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Július
2019 - Június
2019 - Május
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2011 - Október
Pakulár Erika

Versek

MINEK

 

nem múlik semmi  nincsen a régen

ami volt itt van itt van egészen

 

a vasárnap reggel  ahogy mindig ott áll

kezében a késsel a földön egy ó tál

 

a kerti csapnál látom hogy mit mos

nem kell a hagymás sült vér te gyilkos

 

ordítom ki az ablakon remeg a konyha

a forró víz mellett áll tollát tépi fosztja

 

combját csavarja  rácsap a bárddal

szilánkok úsznak beszéltem apáddal

 

a csontnál megakad ránt rajta nem enged

elfordul szidja átkozza azt a percet

 

veri az edényt zavaros leves barna habja

zsemlét áztat töltelékhez a májat megkaparja

 

krumplit hámoz kávét főz a kotyogóval

az a híres jó apád volt a lotyóval

 

süteményt süt fahéjasat benne nádméz

nem égett meg nem kell mégse ahogy rámnéz

 

 

fut a késél beleszalad a gondolatba

nem tudja visszacsinálni a francba francba

 

minden emlék minden mondat só a sebre

összerántja de ez soha nem heged be

 

saját zsírját adja vissza minden sültnek

nem múlik ez most is hallom minek szült meg

 

 

TÜKÖRJÉG

 

Zöldséges pultnál az alma volt a kezdet,

fagyasztóból eper csak önvigasztalás,

balra joghurtok, egy málnást berepesztek

körmömmel  gyorsan, hozzá egy falás

kifli, a boroknál száraz vermut és cherry,

a pezsgővel vigyázni kell, még a gondolat

is fejembe száll, finom volt az a Törley,

 

amit az autóból behoztál, a dugó elszállt a csillár fölött,

a beszakított plafonról mészdarabok hulltak,

a dér már megcsípte a sütőtököt.

Ködös idő, rossz útviszonyok voltak,

az ablaktörlő leszakadt szárnyai

ráfagytak az üvegre novemberben,

a boltban már télen is kapható fagyi.

 

Sós stangli, mikrós popcorn, akciós ropi,

a chipset áthelyezték, más a csomagolás,

a zárószalag bordáin látszik, hogy mikori,

nem járt még le, most új íz a pizzás és fetás.

Hogy kerültél hirtelen a szemben lévő sávba

 – válogatni kéne, itt nem szép a krumpli –

megváltozott  az ingek gombolása,

 

jó lenne végre egy éjjelt átaludni.

 

A méretezés, a szabás , a forma

megzavart, nem is tudom, hogyan értem át,

a száraz áruk melletti pénztárhoz a sorba,

nézni a pontyok akváriumát.

A szeletelőgép mögött a hentes

pont   azt a nagyszemű halat filézi,

az ember ha éhes, miket össze nem vesz.

 

A vágódeszkán habzó ultra daisy,

csillogó pikkelyek, sűrű indra háló,

mindegyikből a roncsolt arcú férfi

verődik vissza, csak zúg a daráló,

úgy zúg, hogy azt már nem lehet kibírni.

A kockajégen sok egyforma húsdarab,

tegnap még hogy úsztak, áll egy kisfiú, nem érti:

 

Anya, ez most már mindig így marad?

 

SZÁZAS

Felhúztad a dzsekimen a cipzárt,
pedig a Tóth Jani már kint várt,
az udvaron, a nagyszünetben.
Emlékszem, másodikban,
fogadtunk száz forintban,
hogy elveszel feleségül.
Egy hókiflit tettél a füzetemre,
a porcukor ráolvadt a nevemre,
százszor le kellett írnom,
hogy jobban fogok vigyázni.
És „adj király katonázni"
mentünk délután,
nem tudtak minket szétszakítani,
még egy hatodikos fiú sem, a Dani,
úgy szorítottad a kezem.
Negyedik végén, a technikaórán,
egy bőrszíjat fontál, még most is jó rám,
megvan a rajz is.
Azt mondtad, ez lesz a család,
masnis kislány, s egy fiú, Csanád,
zsírkrétával, a mi gyerekeink.
De aztán hetedikben, a kiránduláson,
Molnár Lia mellé ültél, a farakáson
neki számoltad az évgyűrűket.
Nyolcadikban padtársat cseréltünk,
a ballagáson már nem is beszéltünk,
nem írtam alá a tablóképedet.
A pályaudvaron múltkor láttalak,
elöl már őszül, ritkul a hajad,
ismerjük egymást, bólintottam.
Visszanéztél, nem voltál egyedül,
siettem én is, a mobilom lemerül,
indul a vonatom.
Egy tornacipős kissrác, s egy tacskó volt veled,
a rajzlapról a masnis fogta a kezed,
a százassal még mindig tartozol.




.: tartalomjegyzék