Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Július
2019 - Június
2019 - Május
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2007 - Március
Gáll Attila

Versek

AZ ÉMELYGÉSIG, ÚJRA

arra szállnak termései az évnek,
lebegőn, kevesen, vissza alig néznek;
az a nagydarab beillik libának,
zsírjából éhemet elveri, a bánat.

arra szállnak termései az évnek,
egyik darabja szaglón visszatéved,
már akkor bűzlött, mikor a tegnapnak…
adtam volna esélyt a legolcsóbb abraknak.

termései az évnek arra szállnak,
nekimennek várak ablakának,
kihajol egy bástyán őrszeme a tájnak,
termései az évnek: egyre visszavágynak.

vissza gazdájukhoz, lanyha gondolatnak,
sarokban szunnyadni, beállni akolnak,
s lenni inkább satnyaságnak ökre,
álomban repülni, kérődzni örökre.

A SZÉGYEN DALAIBÓL

EGY

kullog társával a lélek,
karonfogva, mint vincellérek
egy régelmúlt, néhai bálban,
borok után, szétziláltan,

s bódulatukban egy asszonyi csürhe
tesped a tájra, s emberi dühvel
szaporáz a lélek, társával, vakon;
bor savanyodik, gyomori vigadalom
a befogadó földön szétesik.

lélek, lélek, mit beszélek,
te sem tudnál nélkülem,
s én sem tudnám kiokádni,
testemből az életem.

így kullognak egyremenve,
a hidegben megremegve,
a testet elhagyta báli láz,
vacog a lélek, ázik, áz.

KETTŐ

*
voltunk már jobban is, mikor
áldásért vertem a fejemet a falba,
s rámköszönt a kis mitugrász az égből,
kalapom színültig töltötte valami jóval,
sokáig került a köhögés,
valami jót ettem aranydióval,
s élveztem, ahogy sárgán
a szájamba fekszik;
az enyém volt, asztalt
borítottam rája,
az enyém volt, ízetlen és drága…

* *
voltunk már jobban is, mikor
nem kellett e sok szart lenyelni,
tátottam szájamat
magamtól, megéri 
gondoltam, megbírja a zsebem
a sok beszédet, s ekkoriban
voltam igazán boldog:
szájamba ült a szerencse,
s lelkembe aranyat oltott.

HÁROM

hol közönyöm vége, ottan állasz te,
s így a világ legszéle lett a lakod,
mégis udvaromba szállasz mindig le,
s közönyöm lett a te udvarod.
Másokba sosem ütközünk,
mintha csak kettőnkből állna e világ,
mely szemét a nappal maratja,
s a teremtés nem talál bennünk hibát.
………………………………………
………………………………………
Holdanyó elkap a kertek alatt,
vagy a réten, mely szintén közönyöm része,
de áll a világ, s nincs új a nap alatt,
ne térjünk, mondom, sohase észre.


.: tartalomjegyzék