Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - December
2019 - November
2019 - Október
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2011 - November
Szálinger Balázs

Betyár szerelme (népszínmű)

I. Városi vér

 

FÉRFI

Város vérét hoztam ki a tanyára,

Itt van az ujjamon, nézegetem.

A városszéli csárdában ragadt rám,

Kóstolgatom, és nem ízlik nekem.

 

Keserű, és embert látok mögéje,

Olyan embert, aki kevés nekem

S akinek én sok vagyok – épp az ujjam

Hegyét nézem, ízét ízlelgetem.

 

Ha volna feleségem, hát elvinném

Neki az ujjamat, feltartanám,

Díszdobozba csúsztatnám és mutatnám,

Mi szárad a pusztai katonán:

 

Városi vér, hoztam verekedésből,

Lekaparnám neki, mert jó velem,

Keverném vagy kifőzném az arcára,

Hogy mosolya még pirosabb legyen.

 

II.Veszelkáné, hol az urad?

 

PANDÚR

Veszelkáné, hol az urad?

 

VESZELKÁNÉ

                                    Egy bizonyos Veszelka?

 

PANDÚR

Várj csak, itt van fölírva. Az-az, igen, Veszelka.

 

VESZELKÁNÉ

Azt a papírt ki írta?

 

PANDÚR

                        Maga Habsburg Ferdinánd.

 

VESZELKÁNÉ

A csárdánkban ilyen nevű magyar király még nem járt.

 

PANDÚR

Akkor mondd csak, milyen nevű magyar király járt már itt?

 

VESZELKÁNÉ

Napjában vagy nyolcan-tízen, éjjelente kétannyian,

De nem tudom a nevüket, mert királyból is annyi van.

 

PANDÚR

Ne tréfálkozz Veszelkáné.

 

VESZELKÁNÉ

Nem tréfálok, gyere, nézd meg

Éjidőben, mi van itt.

 

PANDÚR

                        Ne tréfálkozz, Veszelkáné,

Mert majd mondok valamit.

 

VESZELKÁNÉ

Pandúrruhát húzz akkor is, légy királyok vendége.

 

PANDÚR

Ilyen helyre magyar pandúr éjidőben nem lép be.

 

VESZELKÁNÉ

Hol király ül, az a csárda mért nem jó a pandúrnak?

 

PANDÚR

Veszelkáné, fog a pofád.

 

VESZELKÁNÉ

                                    Nappal bezzeg nagy úr vagy.

 

PANDÚR

Veszelkáné, hol az urad?

 

VESZELKÁNÉ

                                    Egy bizonyos Veszelka?

 

PANDÚR

Ne tréfálj a császárral.

 

VESZELKÁNÉ

                                    Nem tréfálok, becsülöm.

Minden este megszámolom a császárod képmását,

Azt kívánom, uralkodjon egészségben fölöttünk.

 

PANDÚR

Nem a szánkat elrongyolni, fontos dologban jöttünk.

Nem a szánkat elrongyolni…

 

VESZELKÁNÉ

Nézd meg, hogy azt csinálod.

 

PANDÚR

Benézünk a szoknyád alá, hátha ott van a gazdád.

 

VESZELKÁNÉ

Benéz majd a bőröd alá, abból varrat új szoknyát.

 

PANDÚR

Benézünk a kemencébe, hátha ott van az urad.

 

VESZELKÁNÉ

Betesz majd a kemencébe, kivesz majd mint parazsat.

 

PANDÚR

Benézünk a kiskamrába, a szalonnák közt elbújt.

 

VESZELKÁNÉ

Ne oda menj, a kút ágán füstölik itt a pandúrt.

 

PANDÚR

Hol keressük?

 

VESZELKÁNÉ

                        Keressétek. Az jobb, mint megtalálni.

 

PANDÚR

Veszelkáné, mi elmegyünk.

 

VESZELKÁNÉ

                                    Vigyázzatok az úton.

 

PANDÚR

De egyszer majd visszajövünk.

 

VESZELKÁNÉ

                                    A majdani visszaútra

Ugyanazt tanácsolom.

 

PANDÚR

                                    Veszelkáné, lát az Isten!

Vagy az Istentől sem félsz?

 

VESZELKÁNÉ

Ne vedd szádra az ő nevét. Amúgy úgy volt, hogy elmész.

 

PANDÚR

Veszelkáné, a gazdádat két darabban látod majd.

 

VESZELKÁNÉ

Egyik része engem szeret, a másik meg téged hajt.

 

III. Azt mondják ha betyár mulat

 

FÉRFI

Azt mondják ha betyár mulat

Csukjátok be a kapukat

Püspökladánytól Bizáncig

Mert a betyár nem cicázik

 

Én azt mondom most mulatok

Minden kaput odébb rakok

Püspökladányt fölemelem

Bizánc tornyára ráteszem

 

Kijönnek a ladányiak

Mik vagyunk most bizánciak

Nyüszít a bizánci pápa

Mert alulról lát Ladányra

 

Azt mondják ha betyár mulat

Vágjátok le a hattyúkat

S ha nem mondják most mondom én

Pusztuljon mind e földtekén

 

Hattyútermő bécsi udvar

Finoman ám a hattyúkkal

Szálirányba vágd a húsát

Lesz különben háborúság

 

Prüszköl majd a német császár

Lába alatt ha Ladány áll

Templom keresztjére verem

Koronáját is elveszem

 

Azt mondják a ladányi nő

Hosszabb nyakú mint bárminő

És testesek mint a hattyúk

Mindegyiket megbosszantjuk

 

Az Újmajor füvén nyílnak

Szebb a hantjuk mint a sírnak

De dombjukon nem nő virág

Láttál-e már karcagi lányt?

 

Azt mondják ha betyár mulat

Lesz ott betyár még egy tucat

Számolja azt meg a nátha

S haljon bele önmagába

 

Mondják Bizánc mert elesett

A Jóisten Rómába ment

Na ha ráunt a patkányra

Rimes-romos kuplerájra

 

Szép utcájú Ladány várja

Minden reggel miatyánkra

Szegény párát fölhizlaljuk

Mást sem eszik itt mint hattyút.

 

IV. Keressél egy magasházat Csongrádon

 

Keressél egy magasházat Csongrádon

Aztán nézz ki kelet felé s meglátod

Nincs esélyed jónak lenni

Itt Ázsia kezd kezdődni

És Ázsia szerint lesz ha lesz álmod.

 

Akármi van akármi kor Csongrádon

Akármivel mész akármi munkába

Előbb-utóbb betyár leszel

Nem a törvénnyel tervezel

Beleveszel mocsárba és pusztába.

 

Csinálj bármit szeress bárkit Csongrádon

Ha jót akarsz neki harcok kezdődnek

Mert ügyeskedsz mint bármelyik

Ősöd tette nyolcadízig

És végül egy magasházra felkötnek.

 

V. Éjjeli ég

 

FÉRFI

Már egy hete elkóboroltam

Valami nyáj után, s csak éjszaka

Vagyunk együtt, mikor az égen

Kigyullad a legbiztosabb haza.

 

Ott van, nézd csak, az a Fiastyúk,

Hogy’ szorítja az anyaság öve!

Ezt nézem, és tudom, hogy otthon

Ugyanarra gondolsz… De látod-e?

 

Van Hold is az égen, világít,

Messzi arcod éppen attól ezüst.

Lenéz a pusztákra, és látja,

Sok füst között hol az otthoni füst.

 

Holnap három embert ölök meg,

Rád emlékeztet majd a harmadik.

Jó éjt, gyöngyöm, megyek a tűzhöz,

Bírd ki következő holdharmadig.

 

VI. Nem ugatnak

 

Jaj gazdám nem ugatnak a kinti kutyák

De a macska látom hogy fészkelődik

És ez a gyertya kipillent épp a felénél.

 

FÉRFI

Betyár jár a határban zárd el a kamrát

Állj föl a nagyszekrényt odatoljuk.

 

Jaj gazdám meggyulladt újra magától!

Baj van baj van ez isteni jel már.

 

FÉRFI

Akkor fogjuk a fényénél kimegyünk

És elzárjuk a marhát most a gödörbe.

 

Jaj uram elbődült az a marha azok már

Meghallották nem rejthetjük el azt már

Mert keresik meglesz s agyonütnek.

 

FÉRFI

Majd a jövő tavaszára lesz újabb marha ne félj.

 

Jaj gazdám tréfálkozik itt ez a gyertya

Nézze megint elaludt ez a gyertya.

 

FÉRFI

Húz be a szél az játszik a szellemeiddel.

 

Jaj uram újra kigyulladt. És ez a hang!

 

FÉRFI

Szűköl a mázsásléptű komondor

Nem jó házőrző holnap fölakasztom.

 

Jaj ez a hang.

 

FÉRFI

            Már úgy tűnik mégsem akasztom

Hű kutya volt méltóképp elsiratom majd.

 

Jól megütötték.

 

FÉRFI

                        Jól-jól. Nem szenved.

Nézd meg a többi hogy elmenekült.

Visszajönnek reggel és azokat majd

Én ütöm meg. Az istenverte kutyái.

 

Jaj jó gazdám most meg a macska!

Nézze hogyan nekem ugrott vérzik az arcom.

 

FÉRFI

Hallgass és rakj bő vacsorát ki az asztalunkra.

 

Az újból is tegyek ki? Az a legjobb.

 

FÉRFI

Hát irigy vagy-e asszony? Tedd ki az összeset

És a kenyérből a legfinomabbat.

 

BETYÁROK

Adjon Isten Miklós bácsi.

 

FÉRFI

                                    Fogadj Isten.

 

BETYÁR

A marháért jöttünk.

 

FÉRFI

                                    Így tudom én is.

 

BETYÁR

Nem haragszik ugye.

 

FÉRFI

                                    Kicsi Gergő

Érek bármit hogyha haragszom?

 

BETYÁR

No jól van mert mi se haragszunk senkire.

Nem jó ám a haragvás. És bora mennyi?

 

FÉRFI

Itt egy része kitöltve. Na üljetek.

 

BETYÁR (leülnek)

Isten áldásával ezt megköszönjük.

 

FÉRFI

Itt van a kamra a bor van kolbász

Nézzétek meg és ami kell lehet elvinni.

Hányan vagytok?

 

BETYÁR

Isten áldásával hárman. A múltkor

Tréfálkoztunk: hárman mint a nagy Isten.

 

FÉRFI

Jól van jól van hárman az egyik

Húzza a marhát lesz egy üres ló várj csak

Számolok. Ó hát még marad annyink

Amennyi pont elég tavaszig.

 

BETYÁR

                                                Na ez

Jó hír Miklós bácsi.

 

FÉRFI

Csak azt kérem

Ne gyertek már többet a télen. Hogyha az Istent

Ismeritek nem jöttök.

 

BETYÁR

                                    Na jól van

Elkerüljük a bácsi tanyáját, ezt ígérem,

Becsületszavamat adom.

 

FÉRFI

                                    Úgy jó.

Jó. Egyetek hát addig visszavonulunk

Itt a szobába. Na faljatok aztán

Nézzetek körül. És ne köszönjetek

Be mert késő van, már jó lesz lepihenni.

 

BETYÁR

Nem zavarjuk a Miklós bácsit.

Dicsértessék a Jézus Krisztus.

 

VII. Semmi nincsen

 

Semmi nincsen, mi ne lett volna már egyszer,

Csak mindig újabb betyárokkal verekszel,

Édes állam, s ahova el nem érsz,

Ott más a szív, a fegyver és az ész.

 

Magasra nőttél, harcolsz villámmal, jéggel,

Vándormadár jön, ágaid veri széjjel,

S a gyökered jó ember sose látta:

Leér az éjszakás rablóvilágba.

 

Semmi nincsen, mi ne lett volna már egyszer,

Mindig kizöldülsz és mindig megbetegszel.

De állsz, s míg állsz s törzsed vastagodik:

Ereidben álmodunk valamit.

 

VIII. A józan ész és Isten

 

FÉRFI

A józan ész s az Isten néhanap

Együtt jönnek s megpróbálnak felrázni:

Mi ez az egész és mivégre

És jó-e, hogy én, a puszta fia,

Megáldozott, megbérmált kis kölyök

Gyújtogatok mint egy haramia.

 

A józan ész mintha a bátyám volna,

Hallgatok rá, bízok benne, igen –

Az Istentől félek és tisztelem.

Ha külön jönnének, akármelyik

Ki tudna szabadítani a bűn

Karmaiból – na de együtt, ugyan:

 

Ezeket én nem veszem komolyan.

 

IX. Jaj megfogtak édes uram

 

Jaj megfogtak édes uram

Megütöttek édes uram

Három pandúr tört a házba

S egy pusztázó jött velük

Egyik a helyedre ült

És a törvényt magyarázta

Magyarázott és csak ült.

 

FÉRFI

Megyek haza már erőtlen

Marhát hajtok épp előttem

Más marháját hozom neked

De hozok még vagy ötvenet.

 

Jaj elvittek édes ember

Ismerkedek bilincsemmel

Nem is láttam még bilincset

Van egy súlya annyi szent

A csuklómon férfiseb

Úgy levenném hogy segítsek

De az enyém ez a seb.

 

FÉRFI

Jaj galambom mért nem jössz ki

Elém ahogy szoktál jönni

Ha meghallod a füttyömet

Amitől a puszta remeg?

 

Jaj azt mondják én a tiszta

Csallak majd a vasra vissza

Mert utánam jössz egy napon

Vagy föladod magadat

Ne jöjjön el az a nap

Szöktess meg de vigyázz nagyon

Várlak eljön az a nap.

 

FÉRFI

Papírt böktek az ajtóra

Bicska tartja az ajtóra

Nem olvasok de megértem

Jövök érted felerészem.

 

X. Szalmavirág nő a szívben

 

FÉRFI

Szalmavirág nő a szívben

Szív fölött és szív alatt

Harmata lágy rostja vad

Épp úgy száraz ahogy az kell

Épp úgy nedves ahogy az kell

És a szára nem szakad

 

Szalmavirág nő a szívben

Szabályaim megdőltek

Halott virág nem nőhet

De ez szalma ha lenni kell

De ez virág ha nőni kell

Törvényeknél erősebb.

 

XI. Betyárvezér felesége vagyok

 

Betyárvezér felesége vagyok

Három éve ülök itt esküvésben

Szemébe nézek ha szabadulok

S megkérdezem hogy mért nem jött el értem.

 

FÉRFI

Nem jöhetek, három éve gyötrődöm,

Kúszok-mászok tenélküled a földön.

 

A börtönben elvirágzik a nő

Ó nem igaz elvirágzik az bárhol

Hát nem kíváncsi ő arra aki

Vele közös fiatalságot gyászol?

 

FÉRFI

Nem jöhetek, ott azért tartanak

Téged, hogy engemet megfogjanak.

 

Nem akarom azt gondolni, hogy gyáva,

Nem akarom azt gondolni, hogy elmúlt,

Nem gondolok egy újabb feleségre.

 

FÉRFI

Tartom magam és imádkozom érted,

Ha hazajössz fizetem három éved.”

 

Nem akarok már rettegni hiába

Én, a csali, én, a bűntelen asszony:

Bár tudnám, hogy él, akire haragszom.

 

FÉRFI

Ne hidd azt, hogy jóságod elfeledtem:

Bosszúból még nagyobb gazember lettem.

 

XII. Én föladom magam

 

FÉRFI

Az ártatlan jöjjön ki a börtönből

És a bűnös menjen be a helyére

A vármegye ujjongni fog már látom

Kicserélem magamat a cselédre

 

Megenyhült a híres betyár ezt írják

Az ördögnek is van szíve ezt írják

Egy asszonyért adta magát ezt írják

Van-e ennél szebb szerelem ezt kérdik

 

Írják betyárruha volt a betyáron

Írják bilincs volt a kezén bilincs ám

Mégsem olyan félelmetes ezt írják

Megnyilvánult megtestesült ezt írják

 

Én föladom magam így lesz igazság

Az Isten megsegít mint már húsz éve

Az ártatlan jöjjön ki a börtönből

És a bűnös menjen be a helyére.

 

XIII. Itt nem kell szóba állnom senkivel

 

FÉRFI

Akkora úr vagyok rabok között,

Nem is kell szóba állnom senkivel

Az udvaron néhány jól öltözött

Galamb sétál gyere ide na hej

 

Ti szabadok ti vagytok társaim

Faljátok fel a rabság kenyerét

Ide szórom és turbékoljatok

Bátran s ha nem elég sosem elég

 

Egyszer az ember is feljut az égbe

Tudjátok ugye tudjátok galambok

Addig a pusztán repülhet az ember

Mintha szárnya lenne tartja a kardot

 

Engem azért raktak le mert repültem

És zavartam e csúszó-mászó fajtát

Itt senkivel nem fogok szóba állni

Itt titeket etetni a szabadság.

 

XIV. Kufstein

 

Kufsteini vár híres börtön

Rád gondolok gyere az ölembe

Csukd le a hidad nézz a szemembe

 

KUFSTEINI VÁR (FÉRFI)

Nem megyek mert morcos vagyok

 

Ugya na hát mi a bajod?

 

KUFSTEIN

Franci megint magyart fogott

 

Na és akkor? Baj ha magyar?

 

KUFSTEIN

Ez is egyfolytában kopog

Énekel és aztán kopog

Sírdogál és aztán kopog

Megőrülök meghibbanok

Jobb egy olasz az csak fecseg

Jobb egy német az csak röhög

De ez kopog megőrülök

 

Ó na hallgass nekem a csönd

Legnagyobb baj minden között

Mert elvitték az uramat

De a munka az itt maradt

 

KUFSTEIN

Szegény asszony neked se jobb

 

Aztán milyen a magyarod?

A császárral verekedett?

Honnan hozták és mit lopott?

 

KUFSTEIN

Egy hétpróbás gonosztevő

A pusztából mászott elő

Gyilkolt rabolt gyújtogatott

 

Ott a helye ki ne engedd

 

KUFSTEIN

Hát felőlem már mehetne

Ha van gyújtogatni kedve

Mert van vele bajom annyi

Tényleg ezek a magyarok

Bölcsőben is kopognak vagy

Idejárnak kopogtatni?

 

Hagyd el majd csak kiszabadul

 

KUFSTEIN

Amúgy meg ez igen nagy úr

Egész kelet felsóhajtott

Mikor hozták mint a barmot

Szép ember csak hát szomorú

 

Mégis milyen legyen vidám?

 

KUFSTEIN

Álló nap lóg az ablakán

Virág van a szívében egy

Szalmavirág azt öntözi

Könnyeivel s nézegeti

 

Jaj hát az az én uram lesz!

 

KUFSTEIN

A te urad haramia?

 

Az én uram az én uram

Isten fia apja fia

 

KUFSTEIN

De vér tapad a kezéhez?

 

Ő az uram és ne kérdezz

 

KUFSTEIN

Hanem mit üzensz te neki?

 

Neki semmit neked sokat

Úgy add vissza mint patyolat

Haja szálát egyenesen

Szeme fényét is tüzesen

Járóizmát ruganyosan

A termetét szálmagasan

Mert különben rosszat teszek

Mocsárvilágban elveszek

Török-zúzok mint kevesen

Apám-anyámat megeszem

Vármegyénél megjelenek

Kezemre láncot tegyenek

Kufsteinbe kerülök aztán

S hogy mi lenne nem is mondom

Csak faladon lekopognám.

 

XV. Amíg én a börtönben ültem

 

FÉRFI

Amíg én az osztrák börtönben ültem,

Haszontalanul öregedtem

És odakint ezer újabb betyár

Kurjantásától hangos a határ

Az új fiúk nem ismerik az Alföld

Törvényeit rég ki miért ölt

Amíg én voltam a puszta királya

Az intézményes bűn ki volt találva

Rend volt amit nem tört meg a betyár

S most kölyökfüttytől hangos a határ

Olyanok mint egy szertelen betegség

Számolatlan hajtják ezek a kecskét

Nem hagynak semmit a gazdag jövőnek

Földre égre és akárhova lőnek

Én meg halkan s törvény szerint öregszem

Morgolódok és a sorssal veszekszem

Én még tudtam hogy miből áll a rend

Jót és rosszat nagy egységben jelent

 

Szívem én ma suttogásra riadtam

Azt suttogták mit jó suttogni halkan

Hogy hazatérsz de már egy hivatalba

S veled lesz az osztrák császár hatalma

Ezt suttogta egy hang és felriadtam

Kértem ha ezt suttogja tegye halkan

Nehogy meghallják a bajtársaink

Akik most rám vigyáznak és szolgálnak

Amíg hozzám jó sorsod hazahív

 

FÉRFI

Ferenc Józsefhez levelet diktálok

Hogy tudja ha jó pandúr kell itt állok

Jogtól bűnig minden helyet bejártam

Rendet vágok a ronda új világban.

 

Alig értél Vásárhelyre szerelmem

Engemet meggyaláztak tizenegyen

Engemet megöltek aztán elástak

Ezt üzenték az áruló barátnak

Meleg vérem nem hűti le már több tél

Biztos gazdám hogy most is jól döntöttél?

 

XVI. Nagyon szép ég alatt utaztál

 

A mindenféle elektromos jel

Mezején, amit életnek hívunk,

A nyár nyitányán utazó voltál,

És én hullámzó térerő voltam.

 

Micsoda tetves városok álltak

Sorba, hogy rossz hírt mondjanak végül;

Szinte maguknak kérték a választ;

Kapaszkodott a régen halott táj.

 

A mindenféle elektromos jel

Mezején, amit életnek hívunk,

Te nagyon szép ég alatt utaztál,

És még nem tudtad, hogy már meghaltam.

 

XVII. Jaj, nem tetszik nekem a hivatal

 

FÉRFI

Jaj nem tetszik nekem a hivatal

Jaj szabadság lemondtál-e már rólam?

Mint egy disznó álló nap matatok

Papírokkal teli terem az ólam.

 

Jaj szabadság üzensz-e valamit

Nekem aki elhagytalak galádul?

Biztonságban vagyok de mondom disznó

Aki volt társai ügye alá túr.

 

Odakint a róna hangos vidékén

Szabadon élnek őket üldözöm

Tudom hol bujkálnak és mit rabolnak

De felejtek jobb így kézen-közön.

 

A babámat messziről elsirattam

Temetésére se mertem elmenni:

Üldöz engem a puszta és viszont –

Nincs életem s ha van ne legyen ennyi.

 

Kegyelmet kaptam itt s elvesztem ott,

Ahol minden mindenemet jelenti.

 

XVIII. Megint élek

 

FÉRFI

Megint élek piszkoskodok

Jönnek nyargalós hajnalok

Jobbszéleken elfutások

Hajnalonta gödröt ások

Abból veszem a lelkemet

Teszek helyére kincseket

Szabadságos lett a hangom

Éle van és nem haragszom

 

A hivatalt kulcsra zártam

A kulcs ott van a Tiszában

Tisza alja megint zabos

Szinte kerülné a Maros

Ne kerüld ki jó helyre mész

A tengerben majd észre térsz

Sas lett újra a rabveréb

Fölszántom a föld tengerét

 

Másodszor is megnősülök

S boldog lesz a leányka

Bécsi udvar felhúzhatja

Fenekét a faszálra.

 

XIX. Babámvére

 

FÉRFI

Babámvéri faluvégen

Van egy utca merre ő megy

Erdőszéli itatóhoz

Nézik akik arrajőnek

 

Erre lépdel arra pöttyöz

Erre képpel arra hanggal

Viszi két pár lengőborda

Azzal repül azzal angyal

 

Babámvérén megáll minden

Buszforduló állva bámul

Meg még ez az aki nem is

Meg aki jön itatásbul
 

Ezerhangok óvnak tőle

Babámvéri falurossza

Mégsesincsen semmi más út

Csak az az egy ami hozza

 

A mosdóban jeleket hagy

Apró pöttyök a peremen

Hogy jöhet ez mind belőle

Furcsa dolog a szerelem
 

Meg kéne már mondani az

Én babámnak hagyja végre

Megkóstolni hadd tudjam meg

Mit üzen az új századnak

 

Új otthonom Babámvére.

 

XX. Dél-alföldi szerelmesvers

 

Ugye nem hagyjuk veszni azt a négy-öt

Elárvult falut ott Battonya alatt?

Ugye, jó uram, megnézzük a helyszínt,

S kiszállunk ketten, mint felsőbb akarat?

 

Kiüríttetjük a legnagyobb házat,

Ahhoz verődnek regényes földutak,

Korbáccsal állsz a tornácon, varázsolsz:

Újrarakatjuk velük a múltjukat.

 

A kallódókat óvón fölemeljük,

Megsimogatjuk, mielőtt nevük

Dolgozzparaszt és söpörjparaszt lesz -­

Szigor s törődés lesz a rendszerünk.

 

És jó kezekben lesznek majd az erdők,

A fából hő lesz, a hőnél szerelem,

És boldogságunk érzetével fűtjük

Föl a népünket csikorgó teleken.

 

XXI. Mintha valami biztos pont az égen

 

FÉRFI

Amíg erjedsz

odaát ájulatban

Húzódj apróra

itt

     a tenyeremben.

Találsz

ringatást

   a búvópatakként

Bőröm alatt siető

    vérerekben.

 

Hadd mondjam el

      nem eshetsz le te már

Fotelről

ágyról

most már tartalak.

A Nap lehámozza rólad

sugarait

S maradok én

a komolytalanabb.

 

Mintha valami biztos pont az égen…

Nem gondolod?

Hogy ha kanyarodok…

Fenét kanyarodok…

         pályára állok…

De csitt…

mozdulsz.

Igen megjavulok.

 

XXII. Kolbásztöltés

 

 

Mivel töltjük, szép emberem, a kolbászt?

 

FÉRFI

Bűnnel töltöm, édes babám, ne kérdezd.

 

Nem félsz-e, hogy megfogja a bőrödet?

 

FÉRFI

Te csak adj a kezemre, és ne kérdezz.

 

De jobb anyag lehet a bűn a húsnál?

 

FÉRFI

Nincs a húsnál jobb anyag a világon.

 

Akkor hogyan kerül a bűn e helyre?

 

FÉRFI

Mert, babám, én a javadat kívánom.

 

Megváltod-e a bűnnel a javamat?

 

FÉRFI

Megváltom én, csak közben én elfogyok.

 

És ha elfogysz, ki tölti majd a kolbászt?

 

FÉRFI

Ne kérdezd, csak tartsd a tálat alája.

 

Ugatnak az udvaron a kutyáink,

Azt ugatják,

Hogy nem hallják

Biztosnak a szavaid.

            Mért a bűnnel

            Kerül a hús

            Az asztalunkra ma itt?

 

FÉRFI

Elhallgatnak majd, ha egy nap kiszállok,

Jó útra térek, és hidd el, kiszállok.

 

Az ablakon túl idegen főt látok.

 

FÉRFI

Akkor szólj, ha embert is látsz alája.

 

Látok, látok, s az embernek van társa

Egy és kettő,

Vészt jelentő

Pisztoly van a kezükben,

            S ahogy látom,

            A határon

            Már jönnek egyre többen.

 

FÉRFI

Akkor szólj, ha elértek a kapunkig.

 

Jaj, elértek, ezek mindjárt kopognak.

 

FÉRFI

Akkor szólj, ha kopognak.

 

                                                Nem kopognak,

Ránk törték az ajtót. Mi lesz mivélünk?

 

FÉRFI

Töltsd a kolbászt, a végéig elérünk.

 

De mi lesz, ha a végéig elértünk?

 

FÉRFI

Lesz akkor a vendégeknek ebédjük.

 

Ízleni fog a kolbász a pandúrnak?

 

FÉRFI

Ízlene ez akármilyen nagyúrnak.

 

Na és mitől? A bűn íze van benne.

 

FÉRFI

Nem hiszem, hogy ez nagyon nagy baj lenne.

 

S koccintanak-e majd, hogyha leülnek?

 

FÉRFI

Ha elvették tőlünk az életünket.

 

Jaj, emberem, hát akkor nem lesz párom.

 

FÉRFI

Ne félj, babám, mert nekem se lesz párom.

 

Nem kéne most nagyon gyorsan megszökni?

 

FÉRFI

Nem értem még a kolbászunk végére,

Nem mehetek,

Adj egy hetet

Vagy kettőt.

 

Két hét múlva el leszünk már temetve.

 

FÉRFI

Nem hiszem, hogy ez nagyon nagy baj lenne.

 

Szép emberem, mondd meg nekem a végén,

Mért a bűnnel töltötted meg a kolbászt?

 

FÉRFI

Mert neked én jót akartam,

Szegény voltam, senki voltam,

És ez állt a kezemre.

 

XXIII. A betyárok temetője

 

A betyárok temetőjét

Senki sem látogatja

Bach-huszárok, spiclik, kopók

Szimatolnak alatta

 

Aki gyászol otthon marad

Nem mutatja meg magát

Betyársíron halkan mormolt

Imából nő a virág

 

Éjidőben lehetne csak

A sírokhoz kijárni

Mert akkorra elkullog ki

Hivatalból kíváncsi

 

De akkor meg a betyárok

Nincsenek ott csak a fák

Férj és barát mind hazajár

Meghallgatni az imát.

 

XXIV. Árvíz

 

FÉRFI

Hogyha lejár az időm Szegedet megrázza az ég és

Negyvennapnyi eső áztatja a várost

És megcsúszik a városháza alapja a téren

És megroppan a gőg a mocsok s a hazugság

És Szeged elpusztul nem akarja az Isten

Hogy legyen és nem lesz és újra az Alföld

Tör be a városi tájba, s visszavadítja,

Ezt olvastam ez így van az égre fölírva.

 

És majd építészek jönnek messzi vidékről

Idegen házak terveivel s ahol egykor

Szeged állt, fölhúznak egy új Szegedet csupa kőből

És a sugárutakat majd elnevezik csupa messzi

Városról ahová sosem ért el a kardunk

Lesz itt londoni párizsi római út is

És büszkén hatjatnak rajtuk a ronda parasztok

És emlékezetükből a régi világ kikopik majd.

 

FÉRFI

Ó csak a börtön a kőfalú börtön az áll csak

Ez marad ez lesz a régi Szeged hagyománya

Ó az a börtön ahol véres szögeságyba

Láncolták a betyárt aztán kikacagták

Aztán megforgatták egyben az ággyal

És lánggal simogatták jéggel etették

Ott fogták meg az élet és a halál feleútján

Ó csak a börtön az áll meg a régi Szegedből.

 

Ó csak a börtön az áll meg a régi Szegedből

Jöhet bármi idő és bármi sereg diadallal

Tarthatnak majd kőutakon villanyszekerekkel

Új és újabb kor fele más gúnyájú parasztok

Mindig lesz egy ház, amiből fura jajszó

Hangzik az ég fele és be-bejárja az új tereket

Nagyerős férfiak itt a falat nyalták simogatták

És sírtak, nyüszítettek, mint a szopós gyerekek.

 

XXV. Isten neked, Magyarország

 

FÉRFI

Isten neked Magyarország

Ezután jó leszek hozzád,

Nem tiporlak, nem rabollak,

Csak fogadj be mint halottat

Csak fogadj be mint halottat.

 

Istent nekem ne emlegesd

Nincs a sírod fölött kereszt

Nincs is sírod csak fekszel itt

A húsodat rókák eszik

A húsodat rókák eszik.

 

FÉRFI

Ezért kérek erős szelet

Hogy rám hordja a földedet

Hazám veled takarózom

Ha már elért az az ólom

Ha már elért az az ólom.

 

Csak ólom ér azt érdemled

De tőlem ne kérj kegyelmet

Szeleimet elfordítom

Piszkolódnak betyársíron

Piszkolódnak betyársíron.

 

FÉRFI

Gyilkos voltam rabló voltam

Keddi harcban ottmaradtam

Gyerek lettem és ártatlan

Nem hatlak meg így halottan?

Nem hatlak meg így halottan?

 

Vihar után munka vár rám

Nézd csak feljött egy  szivárvány

Nem érek rá országrontó

Ahol vagy most neked ott jó

Ahol vagy most neked ott jó.

 

FÉRFI

Gyűlöltem az embereket

De tégedet tiszteltelek

Téged én nem bántottalak

Dönts mielőtt lemegy a Nap

Dönts mielőtt lemegy a Nap.

 

Már döntöttem s nem sajnálom

Tudd meg én csak azt sajnálom

Hogy fekhelyet tartok alád

Ágyad vagyok nincsen hazád

Ágyad vagyok nincsen hazád.




.: tartalomjegyzék