Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - December
2019 - November
2019 - Október
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2012 - Február
Grecsó Krisztián

Versek

AMIT AKAR

 

pontosan tisztán

szeretném kiadni a leltárt 

a kushadó kemény

dobbanás a szívem alól

sikítva kikívánkozik

kirepedt a szám 

a jeges hallgatásban

milyen kár hogy 

a csíkos piaci szatyrokat

elfeledte a divat

mert én abban cipelem

a szívem és

gondoljon mindenki amit akar

istentelenül unatkozom

csak most értettem meg

apámat józanul bírni ki és el

hogy akkor ez lenne az

és akkor erről gondoljon

mindenki megint amit akar

széles és lapos

de feslik középen

fonalrács a szövetsíkban

az anyagból újra cérna lesz    

a megfelelni sem

meg a nem megfelelni sem

az üldözve se és a

nem üldözve se

nincsen kedvemre

vegetác stáci jegecesed

szóanyag türemkedik ide

ha magamat gyűlölném

általam lennék kiválasztva

elnyomva és

nincs és

fontosabb hogy sehogyan se

lehet kibírni és ez nem ezért

halálos mert valahogyan

lehetne jobb is

tegnap bejöttek ledőlni a télikabátok

kifaragtam a Thököly út

látképéből a fákat

ennyi egy napra elég is

vizsgálom magam csupaszon

a tükörben 

faragott födémlemeznek tűnök

vajon mi a nehézség

lehet az a födémlemez

nos ez az idegenek által

gondozott test pontosan

olyan mert

ígyés akkor most gondoljon

mindenki utolszor amit akar

el lehet mellette és benne

érintés nélkül aludni

sose hittem volna

hogy ennyire tisztán átlátok 

majd valaha magamon és azt

se hogy belém fér

ennyi ázott kétségbeesés      

 

 

MAGÁBA HAL

 

Bújik át a vastag a vékonyon,

csúszik, fordul,

önmagába hatol bele;

a gőz kicsap, akár a füst,

mintha a halott

emésztene még.  

 

Levetkeztem. Föl hogy öltözzem újra?

 

Levetkeztem, föl hogy öltözzem újra,

tikkadt kopoltyú a torkom,

bőrömön fehér zománc; 

kicsap a gőz,

az élet fordul,

magába hatol bele.

 

Előttem a szőlő, most lehetne az enyém.

 

Előttem a szőlő, most enyém lehetne,

mormolom, mintha Istennek

gondja lenne a halál.

Tikkadt kopoltyú a torkom,

bőrömön tejfehér zománc,

a kova is porlik,

a cement is porlik,

alattam a világ: ázott kása.

 

Mindennek kardja van, és a harcban jártas.

 

Mindennek van kardja, és jártas a harcban,

ruhámat lerúgtam, most hogy

vegyem föl újra?

Hogy bontsam szét

az egymásba csavarodott göncöket?

Átbújt a vékony élet a vastagon,

és magába hal. Bele. 

 

 

MÚZSASIRATÓ

 

Ezen a hajnalon a múzsa

Megkapja a kegyelmet végre.

Rég nincs, ami fájjon, már unja:

A hajnali taxi a vége.  

 

Nem fogy el, van emlékem elég, 

És erőm, hogy enyém is legyen.

Annyi nőt megszeretni elég,

Mennyi magát szeretheti velem.

 

Ölelni tudok, de mert merek,

Mindig mindentől fájni fog.   

Fehérvér, repedtfalú erek:

A kéj hát a halál. Rám vihog. 

 

 

REMÉL, OSTOBA

 

meg a vásznak meg a nejlonok,

szegélylécek szénné emésztve,  

egy jó svunggal mindent eldobok:

nincsen hatása az egészre.

 

szerszámok, szétlopott készletek,

a hiányok dudvára járnak,   

döglődnek délre az életek,

múltból kérődznek föl az árnyak,

 

a jelen szivárgó naftalin,

tavaszi kuplerájnak nincs nyoma,

ház: nem nyúlik túl a nappalin,

a kert szuszog – remél, ostoba.




.: tartalomjegyzék