Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - December
2019 - November
2019 - Október
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2012 - Február
Czakó Gábor

A RO gyök családja

A nagy magyar szótár belső elrendelésének s miképeni kidolgoztatásának terve. Utasításul a magyar Tudóstársaság tagjainak című, 1840-ben kelt MTA irat meghatározta a nyelvünk alapfogalmait, szavaink keletkezését, kapcsolatait, rendszerét stb. Ebben olvasható többek közt a szótani alapvetés: „A szók vagy gyökök, mint péld. rom, vagy származékok, mint romladék, vagy összetételek, mint vár-rom, le-ront. Gyökszónak hivatik az, mely nincsen szóképző által alkotva.”

Ezt a nézetet vallotta az egész magyar értelmiség, élükön a nyelvészek és az írók Faludi Ferenctől Teleki Józsefen és Kresznerics Ferencen át Vörösmartyig, Aranyig, Bálint Gáborig. Egészen addig, amíg Hunfalvy Pál egyeduralma meg nem valósult nyelvészetünkben. Ami nem a finnugor rokonság elfogadtatását jelenti, hanem ennek az elképzelésnek hatalomtudománnyá válását – hogy Hamvas Béla egyik kulcsszavát idézzem. Ennek részleteibe itt nem bocsátkozom, hiszen bőven írtam róla magyar észjárás könyveimben.[1] Inkább térjünk a lényegre, hiszen tudományuk a nyelvrokonítás hevében meglehetősen elfeledkeztek magáról a magyar nyelvről! Finály Henrik akadémikus, a Kolozsvári Egyetem tanára írta 1886-ban kiadott nyelvtana előszavában: „Hosszú értekezésekben fejtegetjük egyes szók és idomok származását. (…) nincs nyelvtanunk (…). Mint ha éppenséggel arra törekednének, hogy a magyar nyelvérzék utolsó csíráját is rendszeresen kiöljék a magyar gyermekből.

 

*

 

Az említett szótár, Czuczor Gergely és Fogarasi János A magyar nyelv szótára (1862–1874, Pest, Emich Gusztáv akadémiai nyomdásznál) az akadémiai tervnél mélyebbre hatolt: fölvázolta nyelvünk finomszerkezetét a hangoktól a gyökelemeken át a gyökökig, szótörzsekig, szavakig, nem feledkezve meg a különféle toldalékokról sem. A munka során kiderült, hogy a példaszók egyike, a rom talán mégsem gyök, hanem a ro gyök fejleménye.

Lássuk a részleteket!

A ro ún. holt vagy alvó gyök, mivel önálló szóként manapság nem használatos, származékai azonban félreérthetetlenül mutatják értelmét. Sőt, már hangzása is sokat sejtet. Gyermekkorunkból tudjuk, amikor még a „lépa letek mogyoló”-val kínlódtunk, hogy az r és az l rokon hangok, mert szervtársak: hasonló helyen s módon képezzük őket. Ezért gyakorta fölcserélődnek. Mondjunk szavakat, melyben e két hangot váltogatjuk: rom-lom, robban-lobban, rebben-lebben... Bizony, az r-es szók hallatán erőteljesebb, mondhatni durvább jelenség képlik meg bennünk. Fogarasi János fedezte föl, hogy már a magyar hangokban is erőteljes értemény-hajlam rejlik. Az önhangzókban például: libeg→lebeg→lobog – érezzük, hogy a mélyülés sorrendjében lassul és távolodik a szavak jelentette mozgás?

Térjünk a ro gyök származékaira.

A CzF. szerint a ro gyöknek hangváltozás nélkül is három erős jelentéstartománya van. A ro1-ből számos hang- és jelenségutánzó szó ered – roham, robaj, robban, ropog stb. – de ezekkel itt nem foglalkozom, csak annyit jegyzek meg, hogy ami robban, vagy roppan, az rendszerint darabolódik, törik, erős változást szenved – miként a ro2-3 szavai is.

A ro2 csapatába tartoznak a szilárd testbe metszést, vágást jelentők: „ró, rov, rovás, rovat, rovatal, rovátka, rovátkol, rovátkos, rovatol, v. rovátol, rovár, rovó, rovogat; fordítva or, honnan az ort, orló (olló), ortó kapa, és ír, melyből az irás, irkál, firkál, nyir, nyirkál, származékok.”  Itt említendő a nyelvújítási rovar (1828–34) szó is, melynek neve a latin insectum = bevágott, bemetszett, rovátkolt – tehát a ródalt megfelelője.[2]

A ro3 sarjai közé „a testnek részekre oszlását, szakadását” jelentők tartoznak:„rojt, rojtos, rojtoz, rost, rosta, rostély, rostos.” Ezektől némely testvérszók élénk árnyalatokban különbözve „a testek veszendő, elmálló, hanyatló állapotára vonatkoznak rom, rombol, roncs, roncsol, ront, rongál, romlik, ronda, rút, rongy,; továbbá, rogy, rokkan, roshad, roskad, rohad v. rothad, rozzan, és az erkölcsi romlást is jelentő rossz.”

Jól látható, hogy a szócsalád igen népes. A tagok „egy vérből” vannak, mégis különböznek valamelyest. Ezáltal alkalmasak finom eltérések kifejezésére a családi egység megszakítása nélkül.

 

*

 

A magyar szócsaládosodás egyik legáltalánosabb formája a hangrendváltás: gör-gur > gördül-gurul, ter, tér, tár stb. Ily módon testvér, unokatestvér szavak keletkeznek.

A ro o-ja változhat e-re: rebben, reccsen, de i-re is.

A CzF. írja a rim1 gyök hajtásairól: „rima, ringy (= rimgy mint rongy = romgy), ringyó (= rimgyó) stb. szókban. Rokonok vele rif, rib, rih”. Innen például a rifke, ribanc, rüfke. A jelentésegységet mutatják az ikerszavak is: ringy-rongy, riherongy.

Szerintem a gyök nem rim, hanem csak ri, az hordozza a ro1-3-mal kapcsolatos közös érteményt.

A családi körből eszerint nem zárhatjuk ki szavunkat sem, hiszen az éles eszközzel végzett vagdosás valóban megváltoztatja az érintett tárgy fölületét. Olykor össze-vissza, máskor szép díszekkel, ismét máskor értelmes írásjegyekkel. Szótárunk ír szavunkat a vékonyhangú, megfordított, egyező jelentésű alakjának tartja annak jegyében, hogy a gyökszavak megfordítása bevett szószaporítási módszerünk: köp-pök, csavar-facsar-vatyar, tév-vét stb. Erre ékes bizonyság, hogy az ír-ból képzett irdal szavunk jelentése – halat, húst bevagdos – egyezik a ródal[3] értelmével. Az irdatlan – mint faragatlan – is ide tartozhat, valamint az iratos melléknév, mellyel a festett faragott tárgyakat illették régebben.

A CzF. így ír az arat-ról: „Ezen szó alapeszmében metszésre vonatkozik, ennélfogva rokonai: irt, ort, s mennyiben gyöke ar, (…) továbbá a hosszú ár, t. i. az árt, ártány származékokban.” Sőt, további alaki és jelentéskapcsolatokra is rámutat az olló elemzése során: „mint alakjából kitetszik, igenév, az elavult orol törzsöktől, melynek gyöke or am. ar és ir, honnan ort egészen am. irt, s rokon értelmü vele arat is; ortókapa Gömörben am. irtókapa, orotni a székelyeknél am. irtani s orotvány am. irtovány. E szerént olló elemezve orló, oroló, azaz: metsző, nyirő t. i. eszköz, melyben az r áthasonult l-vé, mint a sarló, tarló köz kiejtéssel salló, talló.” Ortó, Irtó helynevünk is van – Ortaháza Somogyban, Irota Borsodban, Irtásfalu Erdélyben.

A ro gyök további származékai közül még hármat veszünk közelebbről szemügyre.

Az egyik a „rág, (ro-ag) Összeszorongatott fogakkal részekre tördel, megőröl, lágy péppé alakít valamit, különösen eledelt. Alapfogalom benne a rovás, avagy rontás, rommá tevés (…), közös gyökük ro; ,rág’ tehát elemezve ro-ag, öszvehúzva rág.” – Írja a CzF. Idetartozása mellett szól mar, morzsol értelme, ami egybevág a szócsalád jelentéstartományával.

A másik a rosta. A CzF. szerint: „Keresztben és hézagosan öszveszőtt rostokból álló, s döbön[4] alakú karimával ellátott gazdasági eszköz, mely által különféle szemes jószágot, homokot, kavicsot stb. a szemettől s más idegen részektől megtisztogatnak.” Vagyis a jó és a rossz anyagok szétválogatására szolgáló tárgy.

A harmadik a rozsda, melyet a CzF. a ragya, erdélyiesen:rogya vörösesbarna színéből és a rozsda rontó természetéből egyaránt levezethetőnek tart. Nos, aki kertészkedik, az tudja, hogyha az uborka, vagy a paradicsom „megrogyázik”, az nem vörös lesz elsősorban, hanem romlott, rohadt.

 

*

 

Most nézzük szócsaládunkat hunfalvysta szótárak szemével.

A ro1-ből eredő szavakat illetően egyetértenek a CzF.-val, hiszen mind hangutánzó.

A bonyodalmak a ro2-nél kezdődnek.

A TESz[5]. szerint a ősi finnugor kori szó”, viszont a CzF.-ban ikertestvére, az ír vagy török eredetű, vagy „azonos lehet az irt szótövével”, magyarán az ir gyökkel. Továbbá arat igénk testvérszavaként eredhet – nem a finnugor korból[6], hanem az uráli alapnyelvben kikövetkeztetett *šure szóból – vág, oszt –, netán az oszmán török ora, vagy a csuvas vir – sarlóval levág, arat igéből. Ez is összefügghet az irt tövével, szakszerűen az ir gyökkel, de az ir honnan a csudából került elő? Erre magyarázat nincsen. Sem a TESz.-ben, sem az EtSzt.[7]-ben, mely az előbbi nyomán készült kissé finomított változat.

Az olló a TESz. szerint nem tartozik a családba, mert ótörök eredetű. Az EtSzt. szerint sem, mert ez a török eredet mellett lehetségesnek tartja, hogy a kecskegida=kecskeolló x lábáról vette eredetét, de hogy maga az olló szó hogyan keletkezett, arról nem tud semmit.

A rojt az EtSzt. szerint talán a rost származéka, az pedig esetleg ősi finnugor szó ivadéka.

A rosta viszont nem rostokból szövetett, mivel szláv eredetű. A rostély olasz.

A rom elvonással keletkezett a romlik igéből, az pedig egy „önállóan nem adatolható szótő” l képzős alakja, véli az EtSzt., miközben föltételezi a rombollal való rokonságát, aminél viszont ugyanekkor lehetségesnek tartja a szláv eredetet.

Az „önállóan nem adatolható szótő” vagy más nyelvi alakzat emlegetése kizárólag a magyar szavakkal kapcsolatban fordul elő szótárainkban, és azt jelenti, hogy az illető kifejezés első fönnmaradt!!! írásos említése csak kevéssel idősebb uráli rokonaink legkorábbi nyelvemlékeinél. Más szóval a rokon nyelveknek nem, de a magyar szavak legkisebb porcikáinak is igazolvánnyal kell rendelkezniük, hogy létezőnek tekintessenek. Még a gyöknek is, amit félrevezető módon összekevernek a tővel. Márpedig gyök nélkül nincsen magyar szó. Ha a romlik, rombol, ront, rongál szavak léteznek, akkor gyöküknek, a ro-nak is léteznie kell, mégpedig a belőle toldalékolódott rom, ron, roh, rongy, stb. szótörzseket és a kifejlett szavakat megelőzően!

A TESz. arongál, ront, rombol igéket a romlik családjába sorolja, s úgy tartja, hogy a közös rom tő „talán hangutánzó.”

A rongyos „alapszava” a TESz. szerint a rongy, tehát nem lát el a gyökig. Vitatott eredetűnek tartja. Egyrészt arra gondol, hogy szintén a rom „tő” származéka, másrészt „uráli”, azaz ősfinnugor előtti ősökre is gyanakszik.

A rág bizonytalan eredetűnek minősült mindkét szótárban. „Talán ősi uráli kori,” ám csak nehezen igazolható vogul és szamojéd megfelelői kerültek elő, így szintén nem tartoznak a ro családjába.

Hivatalos szótáraink szerint a rosta és a rozsda sem tagjai a szócsaládnak, mindkettőt szláv eredetűnek tartják.

A ro gyökcsalád alapértelmét mintegy összefoglaló rossz sem atyafi: „valószínűleg ősi örökség a finnugor korból.” Tehát az „ősugor”, vagy „uráli” időszakot megelőző korszakból. A „valószínűséget” három rokon nyelvben talált, „elfárad,” „elgyengül,” „szárad, kifolyik a víz a nedves ruhából, vagy edényből” jelentésű szó támasztja alá. A TESz. szócikke így zárul: „A romlik, rokkan, roshad, roskad stb. szavakkal való családosítása (…) téves.” Hogy a valószínűség mikor, milyen tények és érvek hatására vált a szócikk végére bizonyossággá, titok. Az efféle érvelés a hunfalvysta tudományosság egyik fő ismertetőjegye.

 

*

 

Összegezve a föntieket: ami a CzF-ban és a magyar nyelvérzék szerint hangalaki- és jelentésegységben álló és élő szócsalád, az a hunfalvysta tudományosság szerint maradék. Jórészt, szláv, és különféle rokonsági szinteken álló finnugor nyelvek egyemásában oszlanak szét rendetlenül. Holott – mint Pomozi Péter finnugor nyelvész szíves közléséből tudom – a rokon nyelvekben is vannak szócsaládok. Például a mari nyelvben is van családja az alaposan szétszerkesztett nyal, nyel, nyelv, nyál szócsaládunknak.

 

*

 

A ro gyök családjának elemzésével talán sikerült bemutatni, hogy nyelvünk vizsgálata során nyelvészeink két utat követtek. Az egyik a belhasonlítás, aminek összefoglalása a CzF. Czuczorék bár nem teljesen és nem hibátlanul ugyan, de vázolták nyelvünk, nyelvérzékünk, sőt észjárásunk alaptermészetét, a magyar hang – gyökelem – gyök – törzs – szó – szócsalád szintjeit, a toldalékokat, és ezek rendszerét, kapcsolatait, szó- és mondathangsúlyunkat stb. Elfogulatlanul leírták szavaink más nyelvekkel lehetséges összefüggéseit[8] is. Művük befejezetlen, a tudományosságból kitaszított és folytatás nélküli maradt. Hatalomtudományi okokból. Mindazonáltal Finály a gyökrendre támaszkodva írta meg a maga nyelvtankönyvét.

A másik csapás a külhasonlításé. Ennek széles útján csetepatézott Hunfalvy Pál és Budenz József Vámbéry törökjeivel, akik a rövidebbet húzták. Azóta uralkodik a Hunfalvy-iskola. Ennek fő törekvése a finnugor rokonítás igazolása. Miután ez megtörtént, a figyelem mégsem fordult a belhasonlítás felé. A külhasonlítás észjárását követve elkezdte a magyarból kifogástalanul levezethető szavakat német, szláv mostoháktól eredeztetni. Igazodva hazánk nyakán üldögélők kedvéhez. Nyelvészprofesszor cikkében olvasom, hogy rovásírásunk török eredetű, de „szláv hatást is tükröz”­…

Ez a hosszadalmas, teljes nyelv-, sőt magyarságtudományunkat kimerítő munkálkodás hozott szakmai eredményeket, de észjárásunk megismerésében, gazdagításában gyümölcstelen maradt.

Hogyan is írta Finály? „Hosszú értekezésekben fejtegetjük egyes szók és idomok származását. (…) nincs nyelvtanunk (…). Mint ha éppenséggel arra törekednének, hogy a magyar nyelvérzék utolsó csíráját is rendszeresen kiöljék a magyar gyermekből.

 

*

 

A magyar nemzet szabadsága elképzelhetetlen önnön nyelve kutatásának teljes szabadsága nélkül.



[1]Czakó Gábor: Beavatás a magyar észjárásba, Bp. 2009, Czakó Gábor – Juhász Zoltán: Beljebb a magyar észjárásba Bp. 2010. Mindkettő Czakó – Simon Könyvek.

[2]A CzF a robar címszó alatt tárgyalja, ami arra utal, hogy ez az alak a XIX. sz. második felében használatban volt. Mit jelent ez? Azt, hogy a híres Grimm-féle hangtörvények egyike a p>f, másként b>v minálunk fordítva is érvényesül! Lásd még veres>berzseny, Valentin – német ejtéssel –  Falentin>Bálint.

[3]RÓDAL, (ró-od-al) áth. m. ródal-t. Róva vagdal, metél valamit. Nevét a fába ródalja. Ródaló fejsze.

Ú.m.: vagdal, szabdal, tördel.

[4]Döbön – bödön, ugyanannak a holminak gyökfordulattal – döb>böd keletkezett két neve. A jelenséget újabban hangátvetésnek nevezik.

[5]A magyar nyelv történeti, etimológiai szótára (1967–1976), Főszerk.: Benkő Lóránt.

[6]A magyar nyelv történeti korszakai:   

I. Az elõmagyar kor  (az a kor, amelyben a magyar nyelv még nem kezdte meg önálló  életét, hanem 
                                        rokonaival együtt bizonyos fokú nyelvi egységet alkotott):

                             1. Az uráli egység korszaka  (amikor a finnugor és a szamojéd nyelvek még egységet alkottak, kb. Kr.e. 4000-ig)

                             2. A finnugor egység korszaka  (kb. Kr.e. 2000-ig)   
                             3. Az ugor egység korszaka  (kb. Kr.e.1000-500-ig)  

II. A nyelvemléktelen magyar kor, ill. az õsmagyar kor (a magyarság különválásától a honfoglalásig):

                            1. Az Urál vidáki õshaza korszaka  (amikor a magyarság átalakul lovas nomád néppé, és 
                                nyelvének nyelvtana fõbb vonatkozásaiban kibontakozik, kb. az V. század közepéig tart)

                            2. A vándorlások kora  (a magyarság az Urál vidéki õshazából kiindulva eljut mai hazájába.) 

A magyar nyelvtörténet korszakai, http://www.ngkszki.hu/seged/csej-lyesj/tortenet.htm

[7]Etimológiai Szótár, főszerk.: Zaicz Gábor, Bp., 2006., Tinta Kiadó

[8]Több mint ötven nyelvvel vetették össze a magyart, köztük természetesen akkor kutatni kezdett finnugorokkal is. (Czakó-Juhász, u. o.)




.: tartalomjegyzék