Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2012 - Január
Király Levente

Versek

RAJTAM KÍVÜL

Minden vacsorához két személyre terítek,
pedig egyedül vagyok évek óta.
Két kristálypohár metszett szárában
törik meg a mécses sárga fénye.
Vizet töltök a kancsóból,
bort egymagam nem iszom,
ahhoz alkalom kell, társ kell és ünnep.
   
Az asztalon két tányér, két kés,
két villa, szalvéta: így vacsorázom.
Ha a franciaágyba fekszem,
átkarolom magam, finoman szorítom,
azt képzelem, te vagy mellettem.
Illatod is érzem,
pedig azt sem tudom, ki vagy,
csak azt tudom, egyszer megérkezel hozzám.
   
Varrónőm hív: elkészült a ruha,
szemem s szám tátva marad, ha meglátom,
munka után sietek hozzá.
Az előszobában ott a ruhám,
nem lóg: lebeg a vállfán.
Megszédülök hirtelen,
orromba izgató parfümök,
édes izzadtság illata hajlik,
fülemben kristály, ezüst csilingelése,
mormogás, apró kacajok hangja,
ujjam legyező selyme simítja,
vonósnégyes játszik angolkeringőt,
ma belle, suttogja egy lágy bariton – – –

– – –  bál, amiben sosem voltam,
bál, amiben nem is lehetnék.
Látom, ruhám a huzat táncoltatja,
nem az én keringőző testem;
s nem báli partnerem:
robusztus varrónőm öleli át.
„Én mondom, szebb ez
a báli ruhánál is. Ez lesz
az esküvői ruhája!”,
mondja nevetve.

A mondat igazsága felvillan:
egyszerre izzó
s elviselhetetlenül nehéz.
Tartom magam, vállamon egyedüllétem
mázsás súlya, nem sírok.
Aztán a lépcsőházban mégis,
mert tudom, addig nem könnyezhetek
mások előtt, míg egyedül vagyok.
Erős vagyok és kemény,
de szeretnék már gyöngéd és puha lenni,
mint az anyák oltalmazó öle.
   
A ruhát a szekrény mélyébe rejtem,
s megfogadom, akkor veszem elő csupán,
ha esküvőm napja virrad.
   
Vizet töltök a poharakba,
megeszem vacsorám.
Mondanám: finom, de nem tehetem,
s rajtam kívül nincs, ki megdicsérje.


AZ ISMERT VILÁG HATÁRA

Elszabadult léghajó száll
a vihar szabdalta égen,
tüze fellobban, elcsitul:
villódzó látomás.
Hullócsillagnak lassú,
nem teljesít kívánságokat.
Üstökösnek túl gyors,
új megváltót nem jövendölhet.
A mi életünkben változást hoz mégis:
apró fedélzetén nyüzsögnek
félelmek, rossz szokások s álmok.
Szél fújja messze, messze,
s még annál is tovább,
az ismert világ határán is túlra.
 

 




.: tartalomjegyzék