Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2012 - Január
Miklya Zsolt

Versek

VIRÁGBAN PORZÓ

Szerelmes szavakat suttogni egy
árokpartnak. Szédülve gurulni
le, siklani fel, fehér cickatányér
közepén keresni borszínű bibét,
neked milyen van, az enyém lilább.
Kék csak a tinta, meg a köpeny,
iskoláskék, az indigó más, az tit-
kosabb. A gépbetűk alatt selyem-
fény, selyem csiklandozás, ahogy
a kiskópét másolom, s írom mellé:
RAVASZ. Kópiám kész, négyrétbe
hajtom, zsebembe csúsztatom, már
nagy vagyok, majdnem iskolás.
Anya tanít: virágban porzó, bibe.


HOVA TŰNTÉL

Merre csatangolsz? Hova tűntél már
megint? Egész délután kerestelek,
esteledik, nem vetted észre? Rám
hozod a szívbajt.   
                            Hoztam neked
valamit, odakint szedtem a parton.
Csíbort is találtam, de visszadobtam.
Szóltam volna, de elmerültél valamiben.

                             Merre csatangolsz?
Hova merültél? Kerestelek egész nap,
indultam volna feléd. Szürkül már, mint
kosztümöd szövete, feszül az ég. Ma
megint rám hoztad volna a szívbajt, ha
nem veszlek időben észre. Mondd meg
végre, miért tűnik minden, ami a helyén?


EGÉSZ KÖZEL

Reggel madarak lepték el az udvart.
Verébkompánia sürgölődött a ki-
égett fű között, valamit lakomáztak.
Aztán feketerigó érkezett, kettő.
Ajtó mögül figyeltem a nyüzsgést.
Rozsdafarkúink sem maradhattak
ki a jóból. Bár, hogy mi az a jó, s miért
pont itt és most, nem igazán tudtam
hová tenni. Fiamat hívtam, nézd csak,
a szülinapodra vendégek jöttek.
Együtt léptünk ki az ajtón. Kékcinke
röppent egész közel, a rozsdafarkúk
meg billegettek. Morzsát szórtunk a
fű közé, és hirtelen elröpült, mind.


REMETE-ROMÁNC

Morognak a remeték:
nem elég a maradék.
Tegnap kenyérmorzsa volt,
mára csak a morzsafolt
maradt és édesgyökér.
Remete Pál inni kér,
kortyol egyet és legyint:
panaszkodtok csak megint,
pedig, lám, a még, a még
telt gyomornak sem elég.

Játszanak a remeték.
Lenn a föld és fenn az ég,
lenn az ég és fenn a föld,
meg az erdő, meg a völgy,
hintázik a szilgyökér,
Remete Pál fészket ér,
trillázik és felrepül,
fel, mi volna legfelül,
ám a kérdés már alant,
szil, gyökér, völgy, föld, s a hant.

Remegnek a remeték:
Hu de mély a szakadék!
Vagy csak a szél ostromol
sziklát, szirtet, míg a por,
melyből vagyunk, száll, szitál?
Remete Pál szundikál,
és a por, a szél, a mély
völgy ölében partot ér,
melyen túl a csönd az úr.
A hang hallgatni tanul.


FÉNNYEL, SÁRRAL
Weöres Sándor nyomán

Jártam a patak hajlatán
és szóltam egy fűzfabokornak:
Ezentúl legyél leány.

Jártam a hegyek szegletén
és szóltam egy kőrisfának:
Ezentúl legyél legény.

Hegyek ormáról, sziklaszirtről
patakként ha eső lezúdul,
túlcsap a patak hajlatán:
Istenem, mért vagyok leány?

Patak partjáról, völgy öléből
sóhajként ha vízcsobogást hord
a szél hegyormok szegletén:
Istenem, mért vagyok legény?

Jártam a patak hajlatán,
jártam a hegyek szegletén.
Kőrisbottal és fűzkosárral,
tele fénnyel és talpig sárral
hazáig gyalog jöttem én.

 




.: tartalomjegyzék