Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Május
2019 - április
2019 - Március
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2012 - Június
Szálinger Balázs

Hétutca

Király Zoltánnak

 

1.

A grófnő mindig korábban kelt nálam,

Hogy végignézzen az új birtokon,

Majd lecsúsztatott apró tenyeréből

A városra, ahol nem élt rokon.

 

A grófnő mindig korábban kelt nálam,

Pedig éjjel sorozatokat nézett;

Dühítette, amit talált az ágyban,

És nyugtázta: tehát ez az enyészet.

 

A grófnő mindig korábban kelt nálam,

Toalett, míg összeszedtem magam,

Zajos lépcső, lábujjhegy, fülelés,

Nagy levegő, és csók a kapuban.

 

A grófnő, tudom, visszafeküdt aztán,

S kényelmesen beért az irodába.

Álmaiban rólam már szó se volt,

Ringatta egy családfa öreg ága.

 

2.

A stadion reflektoraiban

Fennakad az éjjel, és kiszakad,

Fény ömlik a gyepre, aztán elönti

A fellegvári, lejtős utakat;

A grófnőék előtt még csordogál,

S hogy begyorsul, a Hétutca előtt

Elé vágok, én érem el előbb

A Kismező utcai temetőt.

 

Itt még tartja magát a tegnapéjjel,

A hullák kertje még vastag bilincsben;

Itt várja be a mindennapi hajnalt,

Akinek háza, tehát dolga sincsen;

Itt kapaszkodom, az éjjel barátja,

A fény kiszűr, mint egy kóbor diákot,

És itt laksz te, barátom – ablakodból

Most már tudom: pont a temetőt látod.

 

3.

A fellegvári konklávé kiújul

Hajnalonként, s emlékeztetni kezd

Holmi környék holmi lakóira,

Akiknek van éjjelnappalijuk,

Buszvonaluk, kiürítési tervük,

És mondjuk ki: lokális problémáik,

Melyeket a lenti, idegen város

Tanácsában úgy-ahogy képviselnek.

 

Máskülönben nem szülte senki őket,

Máskülönben istenek, nem lakók,

Máskülönben más kromoszómaszámmal

Él életet sarkaikban a pók,

Máskülönben szagáról ismerik

A jöttmentet, s bár kedvesek vele,

A spaletták védművei mögül

Figyelik, hogy állását tartja-e.

 

De nem tartja: a jöttment sose tartja.

 

4.

A konyhádban kuncogtunk legutóbb,

Úgy beszéltél, mint ki késeket élez,

Mert leléptem, mint aki könnyű volt,

És a grófnő sem ment azóta férjhez;

Volt egy lány, már fogtam, de elaludtam

(Amikor kint kék lett a temető),

Így jár, aki minden helyzetben annyi,

Mint amit mond: szép, de nem mérhető;

Fellegvári múltam is talpalatnyi,

Dicsekszem vele, és továbbviszem,

Mint összecsukható élményt – igen:

A városban sem bírtam megtapadni.

 

5.

Csakhogy

Élünk, s ez a válaszom: élünk,

És

Mindenünk az életünk alá bújt,

 

Mely

Mint felhő: szakad és úgy irányít,

Hogy

Szellemként járjunk, ha visszajárunk,

 

De tudd, barátom, nem tart már sokáig.

 

Megfogunk

És elengedünk egy várost,

Nőt,

Egy nyelvet, adott ízét a bornak,

 

Hogy

Ne vegyük észre: bajban vagyunk,

A

Combokon a bőrök vékonyodnak,

 

S akik fogdossák: mégis mi vagyunk.

 

Ha

Mindig új minden mikörülöttünk:

Esélytelen,

Hogy a halál befogjon,

 

Előle

Szaladok én is, a szabadelvű

Csomózással

Röghöz kötött kispolgár

 

Egy kínosan provinciális bolygón.

 

6.

Ahol hét utca fut össze, tilos

Találgatni, hogy merre lehet észak.

Legjobb nevet adni nekik, s ha megvan,

Nézz az égre, mint egy egyszerű isten.

Ott vagy máris a világ közepén,

Hol előtted más nem is járt talán:

A föld Olümposzán és Fellegvárán,

S ha hülye is vagy: a Parnasszusán.

 

Birtokod lesz, lesz hozzá grófi véred,

Ami mellett marhaság egy családfa

Vagy egy földrajzi elhelyezkedés.

Nem gyűlsz meg, mert nem gyűlhetsz meg soha,

Egy újabb vihar majd új névadót

Sodor ide, az egy idegen nyelven

Ad új nevet, s lásd be: az lesz a jobb,

 

na és?

 

7.

Kivezetés egy színes Perzsiából,

Fene hitte, hogy ilyen egyszerű.

Nem távoztam, de már kijelentkeztem,

Mikor a lépcsődről ebéd előtt

Megláttam a napsütött temetőt.

 

Láttam itt egy égszakadást tavaly,

Néztem, ahogy a már beágyazottak

Sírja alatt ömlik az égi víz.

Láttam itt egy árvizet még tavaly,

Vitt valamit, s bizonyisten úgy néztem,

 

Mintha nem is én lennék az a szar.




.: tartalomjegyzék