Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - December
2019 - November
2019 - Október
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2012 - Július
Nagy Attila

Versek

A NÉGY ÉVSZAK

In memoriam Antonio Vivaldi

 

Bécs városa szép

Ó aki Bécsben jár

A Práter-hintán száll lebeg

Míg Schwechat felől a Nyár

 

Be nem porozza hűs bibéjét

Ha éppen nő az illető

E vers ne fedje fel kilétét

A bugris álom illanó

 

Bécs városa szép

És aki Bécsben jár

A Stefans Dómnál éri be

Az Őszt és inhalál

 

Mustot és kávéillatot

Barokkot hallgat utcai

Zenészek szíve dobbanását

S hallja a múltat hullani

 

Bécs városa szép

Ó aki Bécsben jár

A Burg előtt a Télbe botlik

És térdig hóban áll

 

Bódítja kéklő jégcsapok

Napra szisszenő fénye

Régi kocsmák és hűlt dalok

Megannyi Szépe s Réme

 

Bécs városa szép

És aki benne jár

Ölébe kapva kosarát

A Tavaszba kiáll

 

S dobálja újonc csokrait

Míg benne zúg a Kikelet

Napfény csókolja ujjait

No ne mondjunk nevet

 

 

ANGYALI ÜDVÖZLET

 

Angyalok

Ülnek a küszöbön

Az egyik szerdán érkezett

A másik csütörtökön

 

Hallhatod

Be fogom engedni őket

Lássanak végre csurdé seggű

Egymást emésztő szeretőket

 

Hogy őrizzék a csöndes álmunk

A lélegzetet mely isteni pára

S üljenek oda ahol szabad

Simogatni még – az ágyra

 

 

HOMMAGE Á KHALIL GIBRAN

Motto: S aztán még kérded, hogy szived

           roskadt melledben mért sajog?

Goethe: Ős-Faust, Jékely Zoltán fordítása

 

Szavakra vágytam, melyeknek gyönge burka,

Mint színpompás sejtek membránja, remeg.

Égen vonuló Kerúbok nyomán,

Hogy oldozna fel a Rettenet.

 

Az Egészet vágytam, a mindenkori Egyet.

Csészényi boldogságot s csészényi bánatot.

Mit önmagából emelt ki az Úr: a Lelket.

Egy másik magam, ki mást nem áltatott.

 

Szépségre vágytam, bölcs szívvel látó szemre,

Hogy elhelyezd tarka lepkéjét kezemre

A Vágynak – mely éhezik lehelletedre.

Kísértete a Halálnak: téged vágylak, Élet!




.: tartalomjegyzék