Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - április
2019 - Március
2019 - Február
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2012 - Július
Páll Lajos

Versek

LÉGI  FELVÉTEL

Másnak térkép e táj...”

Radnóti Miklós

 

Hogy kerül ide ez az aprócska szörny,

ez a hatszorkilences kép, ez a felülnézet,

nem ismerek rá, itt a tornyok ferdék,

s a lombok, mint az emlékezet, úgy takarnak,

ha köztük egy rés megnyílik,

s mint verembe esett egerek, emberek

nyüzsögnek, s hajdani lényükre nem is hasonlítanak.

Nem osztozom senkivel az árnyas sétányokról,

az égre akadt templomkeresztről, s hogy a vár fölött

kíváncsi felhők dugják föl ragyogó arcukat.

Nem osztozom arról, mi tudatomban ott van lemezen,

nem javít rajta légi felvétel, hogy milyen

kanyarokkal tűnik el a folyó a láthatár mögött,

s a tetőn, hol remegő nyírfák várnak, mint a lányok

a tánc előtt, s a hegyeket más hegyek követik.

Nem pótolnak semmit, semmit, semmit, még ha magasak is,

hiába fordítja ki varrottasait a jéghidek gép keze,

csak laposra nyomott leltár lesz e völgy,

mitől idegen az Úr feltört tenyere.

 

BEFEJEZÉS

Halvány arcom megfrissül szelíden...

Verlaine

 

Hiszek a dinnyének is,

amíg az meg nem lékelt,

szerelmes Isten derűje,

ne emeld rám képed!

Se időt, se kölcsönt ne adj,

ami eddig ki nem virult,

hadd díszítse könyvfaladat,

az álmodozó ficsúrt.

Így szalmavirág zörög,

s benne a vetetlen mag,

por és pókháló őrzi meg

a feltornyosult szavakat.

Most, hogy üres a pajta,

abrakot rág a szánalom,

hagyd tovább is őrölni kedvem,

napjaim morgó malmodon.

 

 

SZOBOR A LEMAN-TÓ FÖLÖTT

 

A tó fölött, a sűrű mohás földön

fekszik egy kőalak, s rajta villog

a könnyű eső szövete, s billog

az arc helyén, hogy múlandó minden öröm.

 

Nem nemes tömbből faragták szobornak,

csak áttörték a testét több helyen,

hogy fölrebbenni is kénytelen legyen,

mint tanúja a néma akaratnak.

 

Mögötte ámulva időzget a víz,

hullám hordozza, mit a csend rábíz,

vele a partok rejtett függönyét.

 

Szinte tagadná, hogy meddig tart az út,

itt szállni illik, s ki csak hallgatni tud,

hegedűnyakkal bólog hattyúként.

 

LEVÉL HELYETT

 

Mit írnék egy gyarmat távolából,

hogy a köd a nappal miként harcol,

a csendttől itt minden könny megered,

és nyirkot gyűjt minden szegelet,

hogy kékséget látni olykor-olykor,

s a gyom emelet magasságig felforr,

oly testetlen puha szörnyeteg,

hogy nem érdemelne tőlem nevet,

mit írnék egy gyarmat távolából,

elvénült, mi vérfűszinten táncol,

megtört szárral néz a sátés fűre,

azt támasztja, mitől sose dűl le,

hogy emberre patakok támadnak,

hogy mentés, célja lett a vaknak,

kapcát szárít, s vakarja a talpát,

így sem hisz el, köröző cédulát,

mit írnék egy gyarmat távolából,

hogy Párizs sincs, csak ki érte lángol,

szemét lehunyva gyűjti az epét,

hisz ami itt dong, nem légy, csak beszéd.




.: tartalomjegyzék