Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2012 - Május
Ștefan Peca

Picabo/pingvinek

Tragédia egy felvonásban

 

Helyszín: Picabo

Szereplők: pingvinek

 

[„saját időmben/mindenkivel/vagyok”]

Valahol Picabóban a pingvinek seregestül járnak. Itt most a seregek járnak pingvinestül. Ugyancsak Picabóban. És hármasban. Pierre pingvin, Jones pingvin és Iverssen pingvin. Találó zenei háttér (lehetőleg trombitás-szaxofonos jazz: Miles Davis, Dizzie Gillespie, Coleman Hawkins, Charlie Parker, stb[1]). Jones pingvin egy ketchuptól csöpögő szendvicset zabál, a szósz lecsorog az állán és a kezén. Iverssen pingvin újságot olvas. Pierre pingvin sír. Picabo: egy hűtőszekrény, egy gyógyszeres szekrény altatókkal, egy ősrégi rádiókészülék, egy telefon, egy „Aranyoldalak” telefonkönyv a szekrényen, konyhaasztal három székkel[2]és egy mosdókagyló, amiből szüntelenül csöpög a víz.

 

Pierre pingvin(feje az asztalon, csuklik): Tudom én, amit tudok, pingvinjeim, soha… (hikk)… nem lett volna szabad higgyek neki, és ágyba bújjak vele, és gázlámpa mellett olvassak vele, és háztetőkön sétáljak vele, fűtőtest… (hikk)… fűtőtest mellett együtt éljek vele, halat süssek és zselével dobálózzak vele, soha, bármikor, alkonyatkor, valahol, bárhol, például egy kanálisban, értitek, a páratartalom, a hőmérséklet, az internet…

Iverssen pingvin(szeme szemüveg mögött, szemüvege az újságban): Főleg az internet, igaz, az internet, az lényeges dolog…

Pierre pingvin: Most már értitek, ugye, hogy hová akarok kilyukadni, ez tulajdonképpen egy összefüggő eszmefuttatás majdnem logikus érvekkel, ha figyelembe vesszük, mennyire nagy volt a páratartalom, és a hőmérséklet, hát arról jobb nem is beszélni, de hát végül is, drága pingvinjeim, a hőmérséklet ijesztő szinten volt … (pillanatnyi döbbenet, majd mindenikük visszatér eredeti elfoglaltságához) … úgyhogy… (hikk)… meg kellett tennem, igen, igen, remélem nem ítéltek el érte, de ahogy ott éreztem kezem ügyében a szerszámos táskát, kihúztam lassan a fűrészt, közel léptem hozzá, azt mondtam neki, hogy szeretem, és…

Jones pingvin(hirtelen odafigyel, felélénkülve, teli szájjal): …darabokra vágtad, élve... ühüm, tényleg megérdemelte a kurva… szépen feldaraboltad, majd nyugodtan a kanálislefolyóba (kiesik egy nagydarab szendvics a szájából) dobáltad…

 

Pierre pingvin és Iverssen pingvin egy pillanatig döbbenten hallgatnak.

 

Pierre pingvin (láthatóan nyomasztja Jones pingvin előbbi, nem túl sikeres megszólalása): Te Jóisten, Jones pingvin, mi… te Jóisten, Jones pingvin… mi a fene bajod van, pingvinek vagyunk, nem sorozatgyilkosok… csak nem hiszed, hogy megöltem a fűrésszel….

Jones Pingvin(zavarban van): Lehet, hogy igazad van, Pierre pingvin, de tényleg, még a pingvinek is tévedhetnek néha, kissé elragadtattam magam, sajnálom…

Pierre pingvin (folytatja, mintha transzban lenne, majd idegesen kirobbanó boldogságban): …a régi, rozsdás fűrészemmel… mikor ott volt annyi csavarhúzó meg kés, még egy kalapács is kéznél, black&decker márkájú… Hahaha, szegényke hogy könyörgött, hogy csuklott és nyelt, és ígérte az örök szerelmet. De nem, uram, nem. Senki nem szórakozik egy Pierre pingvin érzelmeivel (üvölt), senki! És éppen te, Jones pingvin, te kellett volna elsőnek ráeszmélj, hogy… (hikk)… (leül)… milyen finom és érzékeny lelkem van.

 

Jones pingvin hitetlenkedve nézi. Majd nevetni kezd, miközben falánkul zabálja a soha el nem fogyó szendvicsét.

 

Jones pingvin: Majdnem megijedtem, Pierre pingvin, már-már azt hittem, hogy ellágyultál, hogy öreg harcos lettél… he, he…

Pierre pingvin: Mindig is a rossz viccek öreg harcosa leszek, drága Jones pingvinem, de mindig kemény leszek, mint a szikla.

Iverssen pingvin: Mint a vasbeton…

Pierre pingvin: Mint az acél…

Jones pingvin: Kell még ketchup… (kinyitja a hűtőszekrényt, kivesz egy ketchupos palackot és megtölti szendvicsét, ami egy gusztustalan kalóriakeverékké válik)

Pierre pingvin: Figyelj, Jones pingvin, nem gondoltál arra, hogy kipróbálj valami salátát is, vagy algát, vagy halat… nem értem, hogy tudsz magadba tömni ennyi ketchupot…

Jones pingvin: A rozmárhús, az adja meg az ízét…

Pierre pingvin: Rozmárhús… honnan szereztél te rozmárhúst?

Jones pingvin(enyhén zavarban): Akciósan árulják a…

Pierre pingvin: Hol, Jones pingvin, tényleg szeretném tudni…

Jones pingvin: A… feketepiacon…

Pierre pingvin: A feketepiacon? Úristen, Jones pingvin, te megint elkezdtél rozmárokra vadászni? Kit ütöttél fejbe most az egyszer? Dreyfuss atyát, lefogadom, ismerd csak be, hogy megölted Dreyfuss atyát…

Jones pingvin(majdnem sírva, kezében a szendviccsel): Nem… neeem… neeem…

Pierre pingvin: Hagyd abba, Jones pingvin, úgy viselkedsz, mint egy pingvin… nő… Valld be szépen, hogy megölted Dreyfuss atyát…

Jones pingvin: …mmm… mmmmm… mmmmmjó… Meg… öltem…. Dreyfuss atyát…

Pierre pingvin(fellelkesülve): Mondtam, mondtam én neked, Iverssen pingvin, hogy semmi közöm nem volt az egészhez… Csak te vádaskodsz itt alaptalanul: „Dreyfuss atya halálos ellenséged volt, egy black&decker kalapáccsal ölték meg, és neked épp a black&decker kalapácsod hiányzik, tehát te ölted meg”. De lám, Iverssen pingvin, lám, az igazság mégis kiderül: Jones pingvin ölte meg Dreyfuss atyát hidegvérrel, csupán azért, hogy egy rozmárhúsos szendvicset készítsen magának sok-sok ketchuppal.

Iverssen pingvin: Mondod mindezt miután egy elég gyanús vallomást csikartál ki belőle. Egyébként is a gyorsétkezde-hálózat itt nálunk minden kritikán aluli, főleg, ami a minőséget illeti.

Pierre pingvin: Nem értem, mi köze ennek a gyilkossághoz.

Iverssen pingvin: Hogy nem érted, mi köze van a gyilkossághoz? Ha a gyorsétkezde-hálózat rendesen működne, akkor te és Dreyfuss atya sosem találkoztatok volna, és Jones pingvin telefonon rendelhetne magának rozmárhúsos szendvicset sok-sok ketchuppal.

Pierre pingvin: Tehát a helyi gyorsétkezdék a hibásak ezekért a szörnyű gyilkosságokért?

Iverssen pingvin: Milyen gyilkosságok?

Pierre pingvin: Á, bocs, gyilkosság, ezt akartam mondani. Ez a szörnyű gyilkosság. Attól tartok, be kell perelnem őket.

Iverssen pingvin: Bepereled a gyorsétkezde-hálózatot?

Pierre pingvin: Igen, a gyorsétkezdéket és az internetet.

Iverssen pingvin: De az internetnek semmi köze ehhez.

Pierre pingvin: Azt mondod, semmi köze? Tévedsz, barátom, az internet a hibás mindenért. Ha nem lett volna internet, a gyorsétkezde-hálózat nem is tudott volna kiterjeszkedni.

Iverssen pingvin: Igazad van, Pierre pingvin, ezt nagyon jól kigondoltad. Igazad van. És ha már így állunk, bepereljük az USA-t[3].

Pierre pingvin: Bepereljük az USA-t?

Iverssen pingvin: Igen, az USA-t és a Greenpeace-t. Azzal az ürüggyel, hogy visszaélnek az internettel és egy gazdasági-politikai óriássá fejlesztik.

Pierre pingvin: Miközben mi tulajdonképpen…

Iverssen pingvin: Hát nem egyértelmű? Világuralmat akarunk! Abszolút hatalmat!

Pierre pingvin: Mi vezetjük majd a világot!

Jones pingvin: Mi vezetjük majd a világot?

Iverssen pingvin: Csendet, pingvin barátaim, a félig kimondott gondolat el is van felejtve. És mi pingvinek vagyunk. Jones pingvin, adjál, kérlek, a szekrényből egy lecitines dobozt. (Jones pingvin úgy is tesz. Iverssen pingvin bevesz néhány pasztillát, majd csendben olvas tovább)

 

Csend és jazz.

 

Iverssen pingvin (megszakítva olvasmányát): Jones pingvin és Pierre pingvin, őszinte megdöbbenéssel csak most veszem észre Pascal pingvin igazolatlan hiányzását.

Jones pingvin: Igen, igen, Pascal pingvin hiányzik – magyarázatot kérek!

Pierre pingvin: Ugyan ki adjon magyarázatot? Egyikünk sem tudja, miért hiányzik Pascal pingvin.

Jones pingvin: Valóban? Egyikünk se tudja?… Akkor Istentől kérek magyarázatot…

Pierre pingvin: Melyik Istentől? Annyian vannak az „Aranyoldalakon”, hogy mindig összekeverem őket.

Jones pingvin (lapozza az „Aranyoldalakat”): Nézd csak... Isten… Isten… José Alberto Maria de Perreira akrobata-mutatványos-Isten, amatőr bűvész, engedélyezett Coca-cola- és Wrigley’s chewing gum-forgalmazó, folyamatos kvázi-ingyenes magyarázatok forrása, és gyermekzsúr bohóc… nahát, éppen ez kell nekem… (leveszi a telefont a szekálja a számokat[4]) …hogy azt mondja… hat-hat-hat… hat-hat… nyolc-kilenc… nyolc-kilenc… nyolc-kilenc… már cseng is… haló? … haló… José Alberto Maria de Perreira Isten? …á, jó napot kívánok… szeretnék magyarázatot kapni… azt mondja, nyomjam meg az ötös gombot? …jó… haló?… megint én vagyok, csak megnyomtam az ötös gombot… pontosan, pontosan, magyarázatot… milyen problémára? …á, igen, Pascal pingvin hiányzik, és szeretném megtudni, miért… hogyan? …várjam meg, amíg megjön? …hát nem azt mondta, hogy kvázi-ingyenes magyarázatokat nyújt… ááá, igen, most már értem, azok csak az ontológiai istenérvek alapvető kérdéseire vonatkoznak, igen, igen, bocsánatot kérek… persze, persze, semmi probléma, bármikor… viszontlátásra, jó napot… (leteszi a kagylót) Eltévesztettem a számot… José Alberto Maria de Perreira Isten csak az istenségre vontakozóan nyújt magyarázatokat… Ez van, valószínűleg várnunk kell…

Pierre pingvin (felháborodva): Várni? Hiszen egyfolytában ezt csináljuk… várunk!… és… őszintén szólva, én már meguntam örökké csak várni… Most már cselekedjünk is végre…

Iverssen pingvin: Cselekedjünk? Milyen értelemben?

Pierre pingvin: Minden értelemben. Ahol elkezdődik a cselekvés, ott véget ér a meditálás, márpedig a meditálás, mindnyájan tudjuk, tespedéshez vezet. Pascal pingvint ki kell nyírni!

Iverssen pingvin: Kinyírjuk Pascal pingvint? Hiszen Pascal pingvin nem csinált nekünk semmi rosszat.

Pierre pingvin: Pontosan! Ezzel a fokozott passzivitással (tekintetbe kell vennünk, hogy nem láttuk több mint tíz éve), mondhatni: agresszív, ha nem éppen aktív passzivitással, Pascal pingvin az idegrendszerre káros meditatív várakozás karjaiba dobott bennünket, olyan beteges letargiába, ami nekünk végső soron a cselekvés összefüggésének, és ami ennél is súlyosabb, végső értelmének elvesztésébe került.

Iverssen pingvin: Éspedig?

Pierre pingvin: A kimerültség. És a kimerültség következtében, visszatérés a meditálásba, hogy megérthessük kívülről a cselekedetet. Pascal pingvin megakadályozta, hogy önmagunk maradjunk, hogy visszatérjünk a várakozásba!

Jones pingvin (a végsőkig felháborodva): És ezért még drágán megfizet!

Iverssen pingvin: Gondolom, tudatában vagy, Pierre pingvin, hogy a te egész (néha szofisztikus) okfejtésed kizárólag a Lex Luthor rágógumi-csomagolás filozófiáján alapul, és nyugodtan elismerheted: egy Szuperman-képregény jelenetre. Ilyen módon arra a következtetésre fogsz jutni, hogy Pascal pingvin maga az Isten.

Pierre pingvin: És miért ne lenne? Hiszen több mint tíz éve nem láttam…

Iverssen pingvin: Megfelelő észrevétel, szinte zöldlámpás, de megint csak kétséges filozófiai alappal… Szerintem a megoldás továbbra is a céltalan várakozás, és megmaradni a tévedésben, hogy higgyük: Pascal pingvin meg fog érkezni valamikor.

Pierre pingvin: Vagyis a vak hit…

Iverssen pingvin: Pontosan. Ha ez a század… Illetve… nem, nem, nem számít… mindnyájan követünk el hibát… Csak azt akartam javasolni, hogy várjunk még, mielőtt elveszítenénk a fejünket…

Pierre pingvin: Várjunk?

Jones pingvin: Várjunk…

 

Csendben várnak és jazzt hallgatnak[5].

 

Jones pingvin: Mintha nem vérzett volna, és nem maszturbált volna…

Pierre pingvin: Kicsoda?

Jones pingvin: Az a furcsa tekintetű ember, akit ketrecbe zártam, hogy beindítsuk az üzletet.

Pierre pingvin: Milyen üzletet?

Jones pingvin: A mutatványos előadást, szörnyekkel. Mindenfelé vittük volna, és jó kis pénzt csináltunk volna vele. Még reklámpólókat is nyomtathattunk volna, és bemutató cd-ket is. Ki tudja, egy év alatt még egy honlapot is vásároltunk volna: www.human­_freak.com, az tényleg telitalálat lett volna. És mit gondolsz, mit csinál a mi emberünk épp a bemutató előtt egy nappal?

Pierre pingvin: Mit csinál a mi emberünk?

Jones pingvin: Nos, lassan lehajol, az őrülettől megnyomorodva csodálkozó kiáltást hallat, és pingvinné változik.

Pierre pingvin (csodálkozva): Ne mondd, pingvinné…

Jones pingvin: Képzelheted, Pierre pingvin, helyben le kellett lőni, így aztán minden befektetésünket elveszítettük. De hát ki fizet azért, hogy egy pingvint lásson? A világ tele van pingvinekkel. És ember-pingvinekkel. Gondolj bele, milyen hatást keltett volna, ha egy pingvin-, rozmár- és fókasereg kellős közepén, egy üres színpadon, reflektorfényben, hirtelen megjelenik csupaszon és bamba képpel egy igazi ember. Mondom én, nagy húzás lett volna. Most ezerszámra ennénk rozmárszendvicset sok-sok ketchuppal.

Pierre pingvin (kiábrándulva): Ez van, a mindenit ennek a… pingvinéletnek…

Jones pingvin: Főleg ha belegondolsz az értékesítési, az advertising lehetőségekbe… És esküszöm, hogy nem vérzett, és sohasem maszturbált…

Pierre pingvin: Tényleg, egyedülálló példány lehetett…

Jones pingvin: Kollekciópéldány…

 

Mindketten sóhajtanak. Rövid csend.

 

Iverssen pingvin (felnéz az újságból): Jones pingvin, feltételezem, hogy nem vonzott soha a kertészkedés perspektívája…

Jones pingvin: A kertészkedés nem jövedelmező. Ezt Pascal pingvintől tudom. Csak ő próbálkozott egy kis sárgarépa-veteményeskerttel, nyulakkal és vadászokkal, de mindig elkésett, az évszakok egymásra tolódtak, a trofikus lánc megbomlott a gyakori mészárlások miatt, a kartondobozgyár már csak gyufásdobozokat és fogkeféket gyártott, Pascal pingvin menedzseri stratégiája pedig kétes volt, csomó olcsó kommentárt és megítélést szült, melyek csak zavart és határozatlanságot keltettek. Nem csoda, hogy az üzlet veszteséges lett.

Iverssen pingvin: Azt mondták egy adott pillanatban, hogy Pascal pingvin még csődöt is mondott.

Jones pingvin: Igen, pár éve volt egy ilyen híresztelés, de alaptalanul. Pascal pingvin sosem fog csődöt mondani…

Pierre pingvin: Ezért még határozottabban állítom, hogy ki kell nyírni…

Iverssen pingvin: Türelem, Pierre pingvin, mindent a maga idejében.

Pierre pingvin: Nem értem, mire való ez a visszafogottság, Iverssen pingvin. Máskor határozottabb vagy. Szinte nem is hezitáltál, amikor Oswald pingvint kellett elimináljuk. Kivetted a smith&wesson-t a szekrényből, és kész, másnap a sajtó lázasan kommentálta az új orgyilkosságot.

Iverssen pingvin: Az csak azért volt, mert Oswald pingvin túl sokat tudott a… pingvineknek való… pornográf hálózatomról.

Jones pingvin: Íme, a jövedelmező üzlet jó példája. Millió pingvin millió pingvint vásárol.

Iverssen pingvin: De csak akkor, ha millió pingvin nem árul millió pingvint.

Pierre pingvin: Hát, hiányoznak azok az idők…

Iverssen pingvin: Nekem is, még akkor is, ha még nem értek véget.

Jones pingvin: Valószínűleg ki kellene terjeszteni a pornográfiai hálózatot.

Pierre pingvin: Ezt javasoltam én is.

Iverssen pingvin: Gondolkodom rajta. Egyelőre várjuk Pascal pingvint.

Pierre pingvin: Akinek létezésében már mi sem vagyunk biztosak.

Iverssen pingvin: Pontosan. Éppen ezért továbbra is várjuk.

Jones pingvin: Én mondtam, Pierre pingvin és Iversen pingvin, mindig túl késő volt, az évszakok egymásra tolódtak, a trofikus lánc pedig felborult a gyakori mészárlások miatt.

Iverssen pingvin: Ez olyan kockázat, amit vállalnunk kell.

 

Mindannyian sóhajtanak és jazzt hallgatnak. Egyszerre kintről szörnyű lárma hallatszik, egy közeledő pingvinsereg sikoltozik.

 

Iverssen pingvin: De hát mi történik, Jones pingvin? Mi ez a zaj?

Jones pingvin: Pingvinseregnek tűnik…

Pierre pingvin: Amely egyre közeledik…

Iverssen pingvin: Jones pingvin, le kellene ellenőrizni ezen állítások helyességét.

Jones pingvin: Lássuk csak… (a picabo széléhez közeledik, aztán ordítva eltűnik annak jobb oldalán) Tényleg igazunk van, nekem és Pierre pingvinnek. Egy pingvinsereg kiabál a távolban, és egyre közeledik.

Iverssen pingvin: Pascal pingvin is köztük van?

Jones pingvin (ugyanabból az állásból): Nem tudom jól kivenni a pingvinek körvonalait, még elég messze vannak.

Pierre pingvin: Hihetetlen, mit művelnek ezek a mai pingvinek.

Iverssen pingvin: Mit csinálnak most a pingvinek, Jones pingvin?

Jones pingvin (meghatódva számol be, mintha rádiótelefonos közvetítést adna[6]): A pingvinek, akik időközben még közelebb kerültek, élükön Pascal pingvinnel, egy árboc felé haladnak, lassan döcögve, és azt kiáltják, hogy <oink, oink>. Az árbochoz érkeztek. Tengernyi pingvin gyűlt össze. A láthatár elsötétült ennyi pingvintől. Pascal pingvin megáll, és elkezd felfelé kúszni az árbocon. A többi pingvin egymás után követi. Jóságos Isten, mit akarnak ezek?!…

Iverssen pingvin (felindultan): Mi történik ott, Jones pingvin? Mi történik a pingvinekkel?…

Jones pingvin (elszörnyedve): Nem fogjátok elhinni! (beront a picabóba, láthatóan megilletődve) A pingvinek felmásznak az árbocra, hogy aztán levessék magukat, vagy leessenek onnan és szétzúzódjanak a sziklán, miközben Pascal pingvin figyelmesen felügyeli őket…

Pierre pingvin: Tudtam… tudtam, hogy Pascal pingvint ki kell nyírni.

 

Mindenki döbbenten hallgat.

 

Iverssen pingvin (sokára, amikor kintről már egyre elszórtabban hallatszanak a pingvinordítások): Hát most mit csináljunk? Végtére mi is pingvinek vagyunk…

 

Elveszve/szórakozottan néznek egymásra. Aztán lassan, határozatlanul, imbolyogva megindulnak. Jazz és hallgatás. A pingvinek egyenként elhagyják a picabót.

[A függöny lassan lehull, a csap egy lassú jazzdarabra még mindig szomorúan csöpög.]

 

Patkó Éva fordítása



[1]Egy kis Joe Pass-t is hozzá lehet adni.

[2]hátasszékek

[3]Olvasd: usát

[4]Lehet mobiltelefon is.

[5]A szekrényen levő rádión.

[6]Fel is lehet erősíteni a szekrényen lévő rádiónál.




.: tartalomjegyzék