Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Július
2019 - Június
2019 - Május
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2012 - November
Adorjáni Panna

Rövidprózák

Tizenkilenc éves vagyok és bepisiltem

A vizelettől gömbölyűre duzzad a hugyhólyag, mintha terhes lennél, kikerekedik az egész has, feszült és robbanásra kész, és egyszer csak, amikor már minden határon túl mentél, mert késésben vagy, mert nem hallottad meg reggel az ébresztőórát, mert ennek következtében elfelejtettél otthon pisilni, mert aznap vizsgázol, mert nem akarsz kimenni vizsga közben, mert a pisivel együtt kimegy belőled a tudás is, és mert végül el is felejted, hogy ott gömbölyödik a köldököd alatt az a hólyag, a körmölés elvonja a figyelmedet, és két vagy három óra után, amikor végre felállsz és végre beadod a dolgozatodat, és végre magadra kapkodod a culáidat, akkor végre és hirtelen eszedbe jut, hogy már nagyon kell, és már rohansz is ki az ajtón, köszöntél egyáltalán?, és pont mielőtt célba érnél, a női vécé ajtaja előtt két méterrel – végre. Ott állsz, a pisi megállíthatatlanul csorog le a lábadon, erős szagú és meleg, és miközben elborítja az agyad az értetlenség, látod, hogy gyermek vagy csóré fenékkel, fel-alá sétafikálsz a konyhában, kerülgeted a hosszú felnőtt-lábakat, majd minden további nélkül bepisilsz, és édesanyád jólesően nevet, és hagyja, hogy mind az utolsó cseppig kiengedd magadból, és utána engedelmesen feltörli, de még előtte megmossa a popsidat és a puncidat, vagy nem is, igazából idegesen rádförmed, hogy mi a jófrancot csinálsz, most sikáltam fel a konyhát, és az erőteljes hangtól egy életre benned reked a maradék, megszeppent szemekkel pislogsz anyura, aki mogorván takarít fel utánad, és még legalább tíz percig álldogálsz ott a konyha közepén, ameddig végre megtöröl, papírral és durván, és utána felcsap a pelenkázó asztalra, és gyors iramban rádteker egy pelenkát, és ekkor már rég bőgsz. Nem emlékszem már, hogy így volt-e vagy amúgy, vagy így is meg úgy is, mindenesetre semmilyen ráförmedés, szülői tekintet nem tudja most megállítani a farmert benedvesítő folyást, makacsul és szégyentelenül ömlik, bele a cipőbe, csiklintva csurdogál a lábujjak között,  mélyen beleül a cipő talpába, csütörtök déli tizenkét órakor, az én tizenkilenc éves lábamon, bepisiltem, a torkodat düh szorongatja, anyád dühe, felidézed magad előtt őt, ahogyan rádemeli sötét szemeit, megfeszül a puha nyaka, az álla, de mielőtt még rádkiabálhatna, az arca egyszerre sima és gyönyörű lesz, a tekintete fénylő és tiszta, csodálatos lénnyé változik, itt akarok megmaradni, ebben a pillanatban, édesanyám sima arcában, és kizökkented az időt, hogy jó sokáig álldogálhass ez a kép előtt, ott vesztegelsz és nézed anyád arcát, évek és évek telnek el, a pisi meg csak csordogál lefele a lábadon, erős szagú és meleg, úristen, hát még mindig pisilek, tizenkilenc évesen, csütörtök déli tizenkét órakor, az egyetem folyosóján, a kezed a nadrágodban, mintha azzal el lehetne rekeszteni ezt az áramlást, hát a picsába, nem lehet. Bepisiltem.

 

Fázom, mondta a lány, de a fiú nem ölelte át

Fázom, mondta a lány, de a fiú nem ölelte át, mert még sose csókolózott senkivel, és pénze sem volt, hogy beüljenek valahova, mert úgy gondolta, hogy ha beülnek, akkor meg kéne hívnia a lányt egy szukkra, úgy gondolta, hogy aki csókolózni akar, az legalább fizesse a szukkot, és egyébként is, nem is így mondják, hogy szukk, ezt tudta, de soha nem jutott eszébe a helyes szó, a lánynak meg nem mondhatja azt, hogy gyere egy szukkra, mert ez a lány ilyen elit csaj, és valamilyen olyan családja van, szóval olyan, mert nagyon szépen beszélt, és néha ki is javította, azt nem úgy mondják, hogy máma, pedig a máma nem is románul volt, a fiú nem is értette, hogy mi a baj, hát az a baj, hogy a máma olyan igénytelen, mondta türelmesen a lány, és kicsit mosolygott is hozzá, és a nagy puha szája mögül kivillantak a fehér fogak, és a fiú nagyon meg szerette volna puszilni, nem is föltétlenül smárolni akart, mert ahhoz még nem volt elég merész, és biztos volt benne, hogy a lány már smárolt, nem is egyszer, így baktattak egymás mellett a sétatéren, a lány mondott valamit kínjában, mert látta, hogy a fiú sem átölelni nem fogja, sem meghívni üdítőzni, csak hallgat és néz bambán, szóval mondott valamit, ami éppen eszébe jutott, valamit a vakációról, és hogy milyen kár, hogy vége van, és nem akart a fiú vörös arcába nézni, úgyhogy a cipőjét bámulta, nézte az új szandál ottfelejtett fehér csíkjait a barna lábfejen, az új szandált annyira szerette, hogy szinte egész nyáron csak azt hordta, aztán vette ezt a balerina-cipőt, és most meg csak ezzel jár, és arra gondolt, hogy fázik, és hogy holnap már a csukott barna cipőjét fogja felvenni meg a kis őszi kabátkáját, mert ha nappal nincs is olyan hideg, estére biztos lehűl az idő, és sálat is fog tenni, és eszébe jutottak a kedvenc meleg cuccai, a bézs szvetter, a lila kardigán meg a sötétkék kötött pulóver, és ahogy sorra beleképzelte magát a ruhákba, kirázta a hideg, a csontom velejéig fázom, gondolta nagyon komolyan, mennék már haza vagy legyen már valami, és a fiú arcába nézett, jó mélyen, és eldöntötte, hogy most vagy soha, tízig számolok, és tényleg elkezdett magában tízig számolni, egy, farkasszemezünk, kérdezte a fiú és zavartan vigyorgott, mert érezte, hogy muszáj csókolózni, hogy a lány arca után kellene kapni, és olyan nagyon igazán le kéne smárolni, mint a filmekben, kettő, és máris elképzelte, ahogy elered az eső, és az eső valahogy eltereli a figyelmet arról, hogy tulajdonképpen hogyan is csókol, mert ez ilyen romantikus lesz, és akkor majd a lány nem jön rá, hogy a fiúnak ez az első, szóval az első rendes szájrapuszi, nemhogy nyelves, három, nem merem, nem merem, görcsbe rándult a keze, megbénultan feszített a hideg szélben, négy, és arra gondolt, hogy a lány majd kijavítja, hogy nem így kell csinálni, mert biztos erre is van egy szabály, mint arra, hogy máma, egy olyan szabály, öt, amit a fiú nem ért, de akkor vajon a románok másképpen csókolnak-e, jutott hirtelen eszébe a megoldás, mert akkor mondhatná azt, hogy ő eddig még csak a román szomszédokkal a blokkból csinálta, hat, tökéletes, ezt fogom mondani, és most már elégedetten mosolygott, mert tudta a megoldást, hogy ezt fogja majd mondani, és majd nagyon magabiztosan csinálja azt, amit gondol, hogy kell ilyenkor csinálni, és akkor nem baj, ha béna lesz, hét, és most, hogy megtalálta a megoldást, azt érezte, hogy most már szabad, hogy most már azt csinál, amit akar, most már ha nem akar, nem is muszáj csókolózzon, nyolc, érezte, hogy a gyomrát szorító görcs felenged, és ellazul az egész teste, a keze, a lába, a szája, a nyelve, és ruganyosan lépdelt a sétatér durva kövein, mint egy fess férfi, kilenc, eszébe jutott, hogy mama mindig mondta tatáról, hogy amikor tata megkérte a kezét, akkor ilyen ruganyos léptekkel jött be az udvaron, meg hogy nagyon fess volt, és a fiú most értette meg, hogy milyen az a fess, hogy akkor lesz igazi férfi, ha úgy igazából beleszeret egy lányba, és most érezte, hogy éppen szeret bele a lányba, kilenc és fél, és boldogság töltötte el, mert már nem kísértette az első csók, mert a románok megmentették, végleg szabaddá és boldoggá tették, tíz.

 

Eldöntöttük a barátnőmmel, Jutkával, hogy elmegyünk a diszkóba

 

Eldöntöttük a barátnőmmel, Jutkával, hogy elmegyünk a diszkóba, ha már itt

vagyunk az Isten háta mögött, legalább szórakozzunk egy kicsit, mondta

megvetően Jutka, merthogy ő igazi nagyvárosi lány, és egyáltalán nem is akart

eljönni velem a nagymamámékhoz, de meggyőztem, hogy jó lesz, és amúgyis meg

akartam mutatni neki azt a fiút, akit már húsvétkor is néztem, akkor jártam a

legutóbb itt, és tényleg jól néz ki, győzködtem, mert Jutkának előítéletei voltak a

falusiakkal szemben, pont Jutkának, aki pedig igenis falusi lány, csak amikor az

apja meghalt, az anyjával meg annak az új férjével kimentek Spanyolországba, és

Jutka eleinte nagyon rosszul bírta, és nagyon szeretett volna hazajönni,

emlékszem, hogy állandóan sírt a telefonba, akárhányszor csak beszéltünk, és

soha nem tudtam neki semmit elmondani, mert mindig csak sírt, és én mindig

csak vigasztaltam, pedig nagyon el szerettem volna neki mondani, hogy mi van

velem, hogy szar nélküle a suli, hogy ott hagyott a barátom, hogy a nagyszájú

lányok az osztályból kinéznek, és hogy én is egyedül érzem magam, de nekem

soha nem szabadott sírni a telefonba, csak Jutkának, aki egyszer csak betöltötte a

tizenhatot, elveszítette a szüzességét egy spanyol amorózóval, és többet nem sírt,

és egy ideig nem is telefonált, aztán egyszer csak hazajött, elmondta, hogy az

spanyol egy szemét disznó, én meg elmondtam, hogy Jutka, te is egy szemét

disznó vagy, aztán kibékültünk, és együtt iratkoztunk be egyetemre Kolozsvárra.

Szóval Jutka, a falusi, felvett egy dögös ruhát, és nagyon szépen kifestette magát,

hogy nehogy azt higgyék róla, hogy ő falusi, adjál nekem is valami cuccot kölcsön,

szerettem volna mondani, de nem mertem, mert a Jutka ruhái mind túl szépek és

divatosak voltak hozzám, és amúgy sem adna szívesen, nem azért, mert sajnálná

tőlem, hanem mert ő most nagyon akart csillogni, látszott rajta, ahogy

készülődött a falusi buliba, tudtam, hogy neki is tetszik az a fiú, biztos megnézte

titokban a Facebookon, és már fel is adtam, a tiéd lehet, mondtam, akkor már

sétáltunk a diszkó felé, hülye vagy, nem kell a pasid, akkor meg minek csicsáztad

így ki magad, morogtam, én mindig kicsicsázom magam, mondta Jutka, mindegy,

gondoltam, és beléptünk a diszkóba, éppen hányt egy srác az épület előtt egy

bokornál, még tizenegy sincs, mondta felháborodva Jutka, és húzta az orrát, de

persze, ahogy beléptünk, azonnal elkezdte pásztázni a termet, na hol van a

legényed, nem látom sehol, feleltem kissé elszontyolódva, mert tényleg nem

láttam sehol, pedig idevaló, úgyhogy itt kéne lennie a diszkóban, de nem volt ott,

úgyhogy legszívesebben azonnal hazamentem volna, de azért táncoljunk egyet,

ha már úgy kicsípte magát Jutka, gondoltam, de unalmas volt, és nem történt

semmi, senki nem törődött velünk, még azok sem, akik ismertek minket, még

Jutka második unokatestvére is csak biccentett egyet felénk, Jutkát ette a méreg,

senki nem ismer fel, basszus, mondta idegesen, Jutka most járt először a faluban,

mióta elment, dehogyis, felismernek, mindenki tudja, hogy itt vagy, mondtam

egyszerűen, mert tényleg mindenki tudta, hogy hazajött Spanyolból Jutka, és

beszélték is pár napig, de aztán megérkezett, és elhallgatott a falu, mert már nem

volt miről beszélni, Jutka nem haza jött, és ez bántotta azokat, akik még ismerték

a kicsi Juttikát, hogy a Juttika olyan eltávolodott a falutól és a rokonaitól, de én

megértettem Jutkát, és nem haragudtam rá, amiért nem akart falusinak kinézni,

de azért örültem, hogy nem volt ott a fiú, akit már húsvétkor kinéztem

magamnak, mert az a fiú csak nekem kellett, és tudtam, hogy ő is Kolozsváron

egyetemista, úgyhogy eldöntöttem, hogy bejelölöm a Facebookon, és majd hátha

lesz valami Kolozsváron, Jutka pedig másnap elutazott, és többet soha nem jött

velem a nagymamámékhoz, és én is mindig egyre kevesebbszer mentem, mert

hosszú volt a vonatút meg nem is volt nagyon időm, és egyébként is, a fiú

visszajelölt, és találkoztunk Kolozsváron, és elmentünk borozni, és utána

hazakísért, és megcsókolt a blokk előtt, és megbeszéltük, hogy ha lesz időnk,

meglátogatjuk a nagymamáinkat a faluban, és elmegyünk a diszkóba, és ezen jót

nevettünk, és akkor mondtam, hogy jöjjön fel, ha gondolja, és ő mosolygott,

kellett még egy kicsit unszolni, de aztán feljött, és akkor már nagyon izgultam, ő

is nagyon feszült volt, láttam rajta, hogy nem tudja, hogy mit kell csinálni, nem

kell semmit csináljunk, mondtam, és megpusziltam a szája szélét, akkor kicsit

megnyugodott, és ott maradt éjszakára.




.: tartalomjegyzék