Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Július
2019 - Június
2019 - Május
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2012 - December
Buda Ferenc

A nagy vadász

„Akkor lenne a játék tisztességes,

ha az őz kezébe is adnának egy puskát.”

(Nagy László szóbeli kijelentése)

 

Tudjátok, ki a Nagy Vadász?

Filkók közt ő az adu ász.

Már-már naponta remekel,

hisz a tényekkel sose kell

túlontúl elbajlódnia.

Üdvözült arccal, glória-

övezte fővel ellibeg

zöldek, töketlen ballibek

s a tarka póri nép felett.

 

Van elme-mélye – félarasz:

aláír, megnyit, megszavaz.

Nagy könyvben ő a kisbetű.

Nyájas, kegyes tekintetű,

fakad belőle a derű,

hisz minden olyan nagyszerű,

no meg fölöttébb egyszerű.

Szemét nem szúrja képzavar,

zakóval zoknit összevarr.

 

A Nagy Vadász, a Nagy Vadász

törvények körül kotorász,

s mert csecsemőnek túlkoros,

vágyálma nem hintőporos,

sokkalta inkább – lőporos:

habár a szent kereszt dicső,

de fényesebb a puskacső,

kivált, ha dúvadakra lő.

„Amott repül egy! Kapd elő!”

 

Ölyv, nyári lúd,  fenyőrigó,

szalonka – mind lelőni jó!

Hisz ölni, ölni, ölni: jó.

Tapsolnak vérmes jágerek:

„Igazi úr! Fain gyerek!”

Farkasokra ki ránevetsz

meg madaraknak prédikálsz:

dugulj el immár, Szent Ferenc,

mert közeleg a Nagy Vadász!

 

„Mi végre packáznak velem?

Hogy ezek mind védett vadak?

Meg hogy: természetvédelem?

Mit hadarász e madarász?

Mi az, aminek hangot ad?”

(Magában így a Nagy Vadász.)

„Netán lenézi rangomat?

Ezt mi nem hagyjuk annyiba!

Jaj nektek, vidra s vadliba!”

 

S visszhangzik erdő, láp, berek,

vonulnak jeles káderek,

érdemdús úriemberek.

Tolsztojnak, pláne Gandhinak

lenni minálunk nem divat.

Ki minden állatot szeretsz,

s Jézusról nemcsak prédikálsz:

húzz el innét, te szentferenc,

félre, hisz jő a Nagy Vadász!

 

Versemnek itt a vége már,

fölcsípte s viszi egy madár.

Holnapra messzi-messzi jár.

Szívből ajánlott küldemény,

s amit elmond, az nem mese.

Két sornyit hozzátoldok én –

ne legyen semmi híja se:

hová inalnál, kis hamis,

ha puska volna náluk is?




.: tartalomjegyzék