Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Május
2019 - április
2019 - Március
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2012 - December
Fekete Vince

Versek

KI AZ? MI AZ?

 

Forog és köröz, mint az óra

két eszeveszett mutatója,

 

lángoló fejekkel s szemekkel,

perzselő hővel és szelekkel

 

őröl és dolgozik agyadban,

százféle formában, alakban.

 

Miért van mindig az eszedben?

Épp a gyógyszeredet veszed be,

 

vagy mikor reggel a laptopod

szokásod szerint bekapcsolod,

 

s egyedül maradsz a lakásban,

a még derengő félhomályban,

 

vagy amikor már jön az alkony,

s várod, hogy ágyad enyhet adjon,

 

vagy éjjel, a sötét szobába’,

ha bevág egy apró sugárka,

 

s a parketten a lépte reccsen

jóapádnak, ki régen nincsen,

 

vagy mikor végre jön az álom,

megpörget, röpít és alányom,

 

s forog veled, mint az óra

két eszeveszett mutatója,

 

lángoló fejekkel és szemekkel,

perzselő hővel és szelekkel

 

őröl és dolgozik agyadban

százféle formában, alakban.

 

És nem hagy soha, hogy feledjed:

senki nem halhat meg helyetted.

 

 

IDEGENVEZETŐ

 

Ezt a tájat, ahol most vagyunk éppen,

félelmek lakják magasban és mélyben.

 

Sivár mező a végtelen tereknek

közepén, hová az utak vezetnek.

 

Kezdete nincsen, és nincs sehol vége se

a láthatárnak; rég kihalt ménese

 

előtt kiégett füvet kaszálnak

a szelek, tán már soha meg nem állnak!

 

Mit keresel itt, kérdezed szorongva,

s bólogatna egy magányos fa lombja,

 

de lomb helyett csak zörögnek az ágak,

„zenét” susogva még a pusztaságnak;

 

s az égből a por, mint a márvány,

csendben a földre, az arcokra rászáll.

 

 

MÁRIA, ANYÁCSKA

 

Te, aki malaszttal telve vagy,

anyácska, anyácska, el ne hagyj!

 

Itasd a pusztában szomjazót,

csepegtesd lelkébe balzsamod!

 

Lelkünkből lelkedző jó anya,

el ne hagyj, segíts meg, Mária!

 

Betegség gyötrelmit, s az okot

tüntetni belőlünk te tudod;

 

vérnek az erekben iramát,

testnek és léleknek szigorát

 

te szabod, te méred, jó anya,

Jézusnak anyja, te, Mária.

 

Te, aki malaszttal telve vagy,

anyácska, anyácska, el ne hagyj!

 

Mária, anyácska, ölelő

karodból békesség jön elő.

 

Éltess még, vigasztalj, lelkemet

nyugalom irjával kend te meg!

 

 

FENNSÍK

 

Megállsz, szétnézel téveteg,

van-e tovább vajon, kérdezed;

előtted mintha lépcsők, s fényjelek,

és éjszaka, s a vak űrben

mintha

valaki szólítana,

hívna;

töprengsz, mit tegyél, belátom...

 

Csak előre, csak fölfelé, barátom!




.: tartalomjegyzék