Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - December
2019 - November
2019 - Október
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2012 - Október
Lackfi János

Versek

ÉJSZAKAI NYELV

Kemendi Zsuzsának

 

Ritkán perdül szó a számon,

Hallgatok sután,

Retikülben kotorászom

Félszavak után.

 

A fecsegő társaságban

Jelt alig hagyok,

Tán összeszedik utánam

Rendőrhadnagyok.

 

A nyomozót nem érdekli

Cseppet sem, ki él,

Nem kutat utánam senki,

Titkom mit sem ér.

 

Mindenki ura a szónak,

Felfújja magát,

Cunamiként fölém torlad:

Én vagyok a gát.

 

Mások nyelvét nem beszélem,

Sem a magamét,

Elhullatom bölcsességem:

Jószág a ganét.

 

Éjjel, álmomban beszélek,

Elég ez nekem,

Mindent betölt a beszédem

Minden nyelveken.

 

BECSAP

Kálóczi Annának

 

Becsapja az ajtót, duzzog mögötte hosszan,

Tudja, hogy nem látom, mégis nagyon jól látom,

Mintha üvegből lenne az a rozzant ajtó, előttem

Van testtartása, az ágyon punnyad összeroskadva,

Gúlát rakott kamasz-csontjaiból, már csak alá kell gyújtani,

Párnát szorít a hasához, mintha terhes lenne, tudom,

Hogy velem terhes, engem kell most megszülnie,

Aki szültem, hát majd kivárom a vajúdást, van a

Konyhában-fürdőszobában dolgom bőven, részben őmiatta,

Aki tizenéve minden áldott nap meg kell szüljön engem,

Akit tizenéve minden áldott nap meg kell szülnöm újra.

Mikor az az átkozott ajtó nagy nehezen megnyílik végre,

Nála a lemez még mindig ugyanott van elakadva,

Pedig a téma már akkor is csak ürügy volt, amikor bement,

Belékapaszkodik, mint nadrágszárba tacskó, próbálgatja

Az ellenállást, pedig csak tessék-lássék szólok közbe-közbe,

Legyen valami, dühöngje ki magát, jót tesz az egészségnek,

Ez is ugyanúgy hozzátartozik, mint a második ajtócsapódás.

Torkig vagyok már, nem elég, hogy főzök, mosok, vasalok

A nagyságos asszonyra, nem elég, hogy viselem rigolyáit,

Még ezek az ajtócsapdosások is, egy szép napon arra jön majd

Haza, hogy leszereltettem az egészet, nagy önállósága jelképét,

Letesszük a konténer mellé, vigye, aki erre vágyik, kíváncsi

Vagyok, attól fogva mit vagdosna vajon, labdát a falhoz,

Könyvet a földhöz? Persze, hogy megbocsátok, ölelem át,

Ne lássa, hogy a szemem telefutott könnyel, érzelmes öreglány,

Tényleg miféle jelentősége van ilyenkor vitának, ajtónak,

Csapkodásnak, hiszen a testünk éppoly szorosan tapad

Egymáshoz, mint mikor ringattam, mint mikor vártam,

Leválhat végre rólam, megszültük egymást, csak az a kajla

Kilincsű, zsanérjain elferdült ajtó néz ki egyre gyalázatosabban.

 

ELEGY

Buják Zoltánnak

 

Ha igaz, hogy bármi megteszi,

Akkor minek a nyelvtani

Rend, minek a rím, a ritmus, a szabály,

A dzsungel-burjánzásban megvan a kusza báj,

Melyet a rendezett forma nélkülöz.

Franciakert és angolkert közül

Választhatunk kedvünkre, bár ez esetben

Látszat csak nyerseség és a fésületlen

Valóság csatája,

Hiszen az angolkert formára

Nyírva, akár a francia,

Csak nem annyira

Vonalzóval, mint inkább a romantika

Szeszélyes rendezetlenség-elve szerint.

A káosz éppúgy összeránt

Egyes elemeket, mint a rend.

A valódi anarchista nem teremt,

Inkább hagyja a világot teremteni –

Valagát sünnel törli ki.

Kivárja, hogy a rézgálic-kék vatta

Ráfagyjon az adózó halakra,

Hogy a narancssárga, ketyegő szemgolyó

Felrobbanjon és a szétfolyó

Szikla összevarrja a szilárd füst

Felvágott ereit. A világ-üst

Gulyásába belekavarva

Elmélyülten ízlel, csupa marha-

Ság, no meg zöldség az egész katyvasz.

Rend s nem rend egyre megy,

Együtt meg robbanóelegy.

És végül úgyis összenyaklasz.




.: tartalomjegyzék