Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Március
2019 - Február
2019 - Január
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2013 - Február
Láng Orsolya

Versek

A BOLDOG SZOLGA DALAI

 

Úrnőm, én úgy szoktattalak,

esténként megmosdattalak,

elsőként dús hajú fejed,

utána sorra mindened.

 

Könnyemmel áztattam alád

tekintetek, szavak porát,

mely megtapadt a testeden,

mint csillagpor az est-egen.

 

Majd törlőbe takartalak,

meleggel átitattalak,

rámkövült közben e szokás:

esténként úrnőmosdatás.

 

*

Alárendeltedként mellédrendelődtem –

mindössze szolgálnom kellett volna téged,

megtennem, amit te nem teszel, helyetted

kiseperni, megfőzni az ebédet,

 

érzelmek nélkül lesni a szavad,

amely utasítás, nem viszonzó válasz.

Éjjel őrangyalként lebegek fölötted,

nappal árnyékodként kullogok utánad.

 

*

Falán cselédszobámnak páfrányok árnya himbál,

a hold is végigúszik, majd ablakodra száll,

mikor a hídhoz ér le, sirályok hangja hallik,

még zsibbadt karral alszom, s álmom sem szöktet el.

 

Ébren várt hajnalodkor te forró vízbe süllyedsz,

a csapvíz csobbanása alvásomból kimos,

s hogy ajtód elnyel újra, helyedbe surranok be,

langyos vizedbe bújok, hogy rólam tűnjön el.

 

Mezítláb lépegetve a folyosó cementjén

a konyhában talállak, mint vendégnek, köszönsz,

és nem engeded, hogy kutyáddal reggelizzem,

az asztalodhoz intesz, cipót, vajat kínálsz,

 

hozzá pávás csuporban szurokszínű itókát,

mézzel kevert kesernye sosem járt számba még,

szeppenve kortyolom ki, ezek szerint belém látsz,

leleplezed e két íz uralmát szívemen.

 

*

Seregszemlére gyűltek össze

alávaló alattvalók,

akik hűtlenek voltak egykor

hozzád, most itt láthatók:

 

az elkallódott cédulák,

használt zsebkendő, buszjegyek,

beszáradt paszták, roncs gumik,

a tőled függetlenedett

 

érvénytelen igazolványok,

kallódó, lejárt dátumok,

az okafogyott értesítők,

homályba süppedt limlomok.

 

S most nézd el teng-lengésüket,

miként a kegyes hatalmak,

engedd boldogan élni őket,

ameddig élni akarnak,

 

udvartartásod lényege,

felvigyázatlan birtokod

ledönthetetlen sorfala

e tengernyi fölös dolog.

 

*

Ha nem vagy itt, lakásod van helyetted –

átseprem, mint a szél a tájat.

Sarkaiból lompos porcicák

kerülnek elő, nyávogván utánad.

 

Mint aki rejtve, de végleges irányként

mélységeit tűzi egyetlen irányul,

úgy jövök-megyek az üres lakásban,

vetetlen ágyad tátong meghalásul.

 

Szobáddal szemközt, a fürdőszobában

összekucorodom a hűvös porcelánban,

mint fehér, csontos öl, körülvesz a kád.

Világít az ajtón bolyhos pongyolád.

 

*

Amikor jókat álmodom veled,

reggel nem árulhatom el neked,

esdeklő tenyérrel simogattalak,

végül magamnak odaadtalak.

 

Amikor rosszat álmodom veled,

reggel nem árulhatom el neked,

fásult voltál, felhasogattalak,

kályhámba rendre beleraktalak.

 

*

Érkezésemhez ennyit fűzöl hozzá:

engem megmenteni nem lehet,

te hulladékmezőn szántó-vető.

Elfalaztak hitek és tévhitek.

 

Mire megjövök, azt mondod, amíg

morzsák közt szánt utat az ujjbegyem,

engem nem lehet körülseperni.

Gondom távolítható, de végtelen.

 

Megköszönöd a karnyújtásomat,

noha ujjamra sem tartottál igényt.

S míg félrenézel, függönyöd lerántom,

rád uszítva a vakító reményt.

 

*

(Ma megszököm. Távolodni tőled.

Talán ma még hallhatok felőled,

hűlt helyemet vetítik a falak.

S hiába szólongatsz, hogy betakarjalak.)




.: tartalomjegyzék