Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Július
2019 - Június
2019 - Május
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2013 - Február
Serestély Zalán

Versek

feszült kert

 

milyen zárt ez a hajnal

magába omló. nincs rés

a bádogtető fölött. az illesztés

tökéletes. fojtott morajjal

 

súlytalanjába merül a hó

a kert törékeny. apadt

– jéglencse alatt

árnyékába zuhanó tó

 

az ablakszemekben mintha

üvegmadarak vergődnének

testük szilánkos ének

röptük függő lélegzetinga

 

rozsdás húsú alma. rend.

preparált celluloidgerincek

mintha levelek részeg

bőrén hízna hízna a csend

 

milyen zárt ez a hajnal

feszült a csend a kert a kéreg

testére kilinccsel nyitottam léket

tökéletes fojtott morajjal

 

kiengednek a jégcsapok

markom szárazon tátong

tátong a zuhatagban

a halál felfoghatatlan

 

(ahogy itt ül…)

 

ahogy itt ül

s mint egy kényes hidraulikát

érzi átemelkedni válla fölött a napfényt

ahogy itt ül s mint a kutyák

úgy gondol az óhatatlan ébredésre

ahogy itt ül és úgy bukik

a szavak kénye sztaniolos meniszkusza

alá akár citrom a túlmézezett teában

ahogy itt ül és ruganyos képeket gyárt

erről a kristályos csiszolatlan állapotról

mellyel összekarcolta már a teremben ülők

száját. ahogy itt ül s kirúzsozott költőnőket

bámul akik igyekeznek úgy vibrálni a cigifüst mögött

akár egy alig túlérett gyümölcs

ahogy itt ül egy selyemfonalként

végtelenített látóideg szürkés árnyékában

s akár egy lerágott archetípus

tátongó mellkasához kap

s hallgatja az elszabadult

lélegzet disznóvisongását

 

közösen ültetett margaréták

 

mondják, e nyáron az időjárás silány,

te meg valahol halk vagy, mint egy belül hordott hiány.

a fára gondolsz, a kertre, az almaágra, mely

érett húsaival lehúzta a villanydrótot tavaly, a betonfalra,

mely télről télre mállik fél araszt.

és meglehet, rám is, és e silány nyárra,

melyben – hiába a mállás nyomain szárba

szökött irritáló fény – az ablak nem nyílik ki, akár

a közösen ültetett margaréták.




.: tartalomjegyzék