Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Július
2019 - Június
2019 - Május
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2013 - Február
Varga László Edgár

Versek

magad

„mintha magam helyett
téged hagynálak el
aztán megbánva mégis
helyetted magamat”
tandori

olyan könnyen látom át magam beléd
és felfogni már e roppant fényözönt
kilenc napernyő se volna tán elég
te elköltözöl s én visszaköltözök
talán ha hozzám már hűtlen lenne mind
a tévelygő ár jelzőkarók gátak
eléldegélnénk a jó babits szerint:
bűvös körömből rád lőnék s te hármat
kívánhatsz mintha aranyhal is volna
és el nem apadna mesénk kis teje
a világ testünk otthonos nagy óla
s minden érdekelne és megértene
de lám elszalonkabátosulva mind
a rég elfáradt tarka lódenszárnyak
és a lélek is mi éppen rámtekint
egy jól kigondolt spiccmosolyba bágyad
és habár hozzám már hűtlen voltatok
és megcsaltam már én is mindahányat
erőlködésemmel nem dobok nagyot
csak manikür a bűvös körömágynak

*

és indokolt a belső elhajózás
e kikötőket hagyni szépen másra
túl sok itt a cet és kevés a jónás
távoli már mint versinyinnek mása
minden indulat
                        tőlem megkövülhet-
nek a szamos-parti integető fák
a kocsmazajban lassan felhevülnek
a belső motorok s elnapolt viták
talán a düh mi innen visszalökhet
talán a bosszú hogy kilöttyent a rum
a szerelem mi itt baktat mögötted
s pirul lányosan hogy fogam közt hozom
pálinka bor sör abszint kóla kóma
nem láthat mást ki innen elhajózna

*

kipárnázatlan ég vagyok
szomorú nagy kék vánkos ez

tested feledve ott hagyod
amíg csak lélegezni kezd

már nem fontos hogy ki kezd mit
mi helyben áll is elszalad

ahogy most benned bicsaklik
minden mi én vagyok magad

plakátsuhogás

az éj köszöntött rám ma kint s belül
a setét árnyak itt maradnak
füzetemben beteg csalogányok
nyomát sem érzem a haragnak

a kézben apró lándzsa most a toll
s plakátokat sűrűn hord a szél
úgy dobok hogy bármit eltalálnék
úgy dobok hogy bármi visszaér

szobraim szép sorban mind kiraktam
trampli álmos nehéz kősereg
nézem őket hátha mind legyőzöm
néznek engem hátha istenek

az ájulásig nem enged a vers
és arra lökne itt ha állok
és integetnek néma emberek
s a szélben nagy nagy nagy plakátok

a szó szilánk és lándzsa mind a toll
szobraim faragott istenek
máma könnyű volna megszületni
habár meghalni se nehezebb

címzett nélkül

megtalál majd néhány pillanat
egymásután gyorsan leperegve
majd integetnek míg a mester
aprószöget szór a cserepekre
nem is eső ez: lágy kődara
ezüstpapírba vont szép sörétek
ablak tárva és az asztalon
gyertya tollak ív papír sör étek

ülök itt mint egy farkaskölyök
orrfacsaró ismeretlen nyárban
majd öreg leszek bölcs és fáradt
és meghalok éhesen és bátran
vagy vérbe fagyva csatatéren:
ismert költő ismeretlen teste
és lópaták és halálhörgés
bár ágyban párnák közt is lehetne
ha jóllaktak a forradalmak
itt emészthetik gyermekeiket
míg leveleket írhatnának
címzett nélkül hisz mindegy hogy kinek

de vissza: asztal gyertyafényben
lúdtoll korszerűtlen bús kemence
egy versbe jó lesz ha a mester
aprószöget szór a cserepekre




.: tartalomjegyzék