Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - December
2019 - November
2019 - Október
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2013 - Március
Térey János

Őszi hadjárat. Átiratok

TÚLÉLÉSI TECHNIKA

 

Kolozsváron éri a férfit a

Káosz-tág,

Az áldozati bárány szerepét

Ráosztják.

 

Szent Mihály terén foga

Összekoccant...

Pánik után meg kellett templomoztatni

A strómant.

 

Magyar ajkú, román közkatonaként

Olténiában:

Az lett volna iskola ennél szigorúbb

Sors-szériákban.

 

Kerüljön a mohó gyerekszájba

Bonbon!

Átlendítik majd a borulati

Ponton

 

A leghatékonyabb túlélő

Technikák:

A nyelvét szesz forgatja

Legkivált.

 

A bolthajtásos pincezugban

Női trófea,

Míg füstölög a felszínen

A déli Horea...

 

...Szküllát és Kharübdiszt szerteugrató

Mutatvány:

Át a határon artistamosollyal

Borús arcán.

 

ÉVADZÁRÁS

 

Hajrá, bömböl a rakendroll,

Jupiterlámpák forognak,

Zsöllyék borvöröse rémlik

És fene jól mulatunk.

 

Évadzáró aranygála,

Teendő egy szál se, látja:

Befűtötték már előtte

A tánctermet, és a csúcsot

Rég megmászták nélküle.

 

Frontember volt, ritka penge,

Zászlóvivőnk, istenadta!

S egy talentum – száz garasra...

Nóta volna még tömérdek,

Ám korongja nincs a listán,

Szívügyből nem lesz közérdek.

 

Nem tanult a Rasta-kaszttól,

Egyszer élte túl magát.

Pótolható, mint akárki:

Szórakoztatóipar.

 

CSŐDELJÁRÁS

 

„Nem igaz! Sose szerettem semelyiket?!”

„Nem. Táltosodva élted önszerelmedet,

Használva drágaságokat, föl és ki.” „Ó, én...”

 

„Mi újság?” „Életfogytiglan mosolyszünet!”

Ültünk tehát, két beképzelt hisztérika,

Hallgattam szép szájából a bűnlajstromot.

Szerelmes munkám, munkásságom Minna von

Matthiasland árnyékában: szimpla csődtömeg.

 

A diplomámat visszaadnám, de előbb

Kirúgnak egy aljas törvény miatt. (Olyan,

Mintha anyáztak, lezsidóztak volna: most

Az öklöm súlya az egyetlen ellenérv...

Nem itt. Mert nő, a volt szerelmem és gyerek.)

 

Akár egy miszlikbe ment egzisztencia:

Sztárügyvéd voltam, Lipótváros, élvonal

– Inkább mázlista, mint talentum, úgy lehet –,

S most vonszolom magam egy dróttal övezett

Táborban karszalaggal.

 

A KOCSMÁK, AMELYEKET HANYAGOLNI KEZDÜNK

 

A kocsmák, amelyeket hanyagolni kezdünk,

Távollétünkben terjeszkedni kezdenek.

Megkétszerezik alapterületüket

A bojkott évei alatt.

Magánlakásból csípnek le szobákat.

Falfúró vijjog. A falánk törzshely

Kinyújtja csápjait, bekebelezendő

Egy másik szenespincét. A salétromos

Szomszédság megszállása. A fejlesztés

Eredménye táncparkett vagy biliárdterem.

 

Helyek, melyekből idővel kikoptunk. Átverés,

Plusz egy százas úgyis rajta van.

Avagy a hétvégi dögunalom

Szinonimája lett a cégéren olvasható név.

Itt futottunk össze haragosunkkal,

Köszönés helyett csak jézusmáriáztunk.

Itt többé soha, erre mérget veszünk.

 

Séta közben egyszer úgyis bever minket az eső.

Hajnalban itt jutunk korhelyleveshez.

Mi az istennyila! Más beosztás, más dizájn.

Nem lévén szívbajosak, álljuk a trükkös

Kávétündér pillantását. Egyes-egyedül

Ő a régi, meg a belmagasság.

Jó szétnézni este új partnerünkkel,

Ki megtisztítja, fölszenteli  a csehót.

Vodkától fűtött Rongyláb Jánosok,

Örökzöldekre headbangelni jó,

S jó az új parketten beindulni őserővel. 

 

ÁRNYÉKKORMÁNY

 

Öt lépés távolságból nézve egy

Hamisítatlan, szürke Nemecsek

A Pál utcától tíz mérföldre vetve.

Esdő a tartás, bájos életidegenség.

„Uram, egy következetes póz

Remekmű lehet.”

Tisztességes fiú a térről,

Megijesztik a bezzeg-gyerekek.

 

Izgalmas asszonyok veszik körül,

Közéjük áll, s azonnal üdvözül?...

Észreveszi, zakója mellső zsebében

Lótusz alakú faragvány lapul.

De mégis hogyan került oda? Rejtély.

Nehezen jön rá – nevetnie kell! –,

Hogy széktámladísz lesz egy lányszobából.

„Majd vissza kell származtatnod azt a lótuszt.”

 

Mialatt elbóbiskolt,

A vörös fodrásznő

Hármassal nyírta körbe:

Hamisítatlan fegyencfrizurája lett.

„Hogy túléljem ezt a telet, imádkozom

Egy ráérős ádventi szombaton

Az Örökimádás templomában.”

Zsolozsmáznak mögötte a nénikék,

Sűrűn emlegetve Máriájukat.

 

Utoljára ebédel a Kamarában.

Kikopott innét. Kamarai tagsága

Elévült. Elszokott a jó öreg

Kamarától. Hányszor delelt itt? Három év

Alatt? Ötszázszor – hétvégéket, külföldi

Tartózkodást nem számítva persze... 

„Csak ennyiszer?” Nyáron bezárt hetekre

Az étterem. Hűtlenkedett is a fiú.

A hetediken országházas panoráma,

A büféablakból rálátás a Várra.

 

Hétfőn bement vizsgázni. Pontosan

Huszonnégy órát késett. Ennyivel lett

Előrehozva az időpont. Sajnos, ő

Egyszer sem ült be az előadásra,

Fogalma sincs, hogy néz ki a tanár.

Mire a tanszéken tájékoztatták,

Kiverte a víz.

Ez az index becsukódik

Örökre.

 

Ülnek a kagylófotelekben, apa és fiú.

Apja – mérnöki tanulmányait megszakítva –

Köszörűsként helyezkedett el ötvenhétben,

Forradalom után.

„Belőlem még jobb köszörűs lesz”,

Dúdol derűsen a fiatalúr.

 

Önbüntetésül flagelláns-gyakorlatokat végez.

Önkéntes böjt, vacsoramegvonás.

Neve napján egyetlen kávét

Engedélyez magának.

Az ambulancián a doktor jegyzetel.

Bajsza alól valami sötétet ümmög,

Olyasmiket, hogy krízis és hogy intervenció.

 

Buszon ül. Moccan, mintha élne,

Kelletlen és kénytelen. Hegymenetben

Ismerős ház mellett haladnak el:

Boldog házasok kuckója

A szerpentin derekán. Szép volt, akármit

Műveltek összefogózva.

Hívnák babát nézni a fiút tavasszal.

„Mi lesz, ha elkallódom addig?”

 

Varázshegy lehetne a magaslat,

De érvényes a lenti időszámítás.

Hószakadásban a B-épület.

Ösvények kígyóznak körülötte, hála

A szorgos hókotróknak. Félemelet.

Két szószátyár öregúr a klozett

Fülkéiben. Biztos barikádjuk

Mögött versengve szidják az

Osztályos orvost. Itt, a betegek

Ebédlője előtt fénytócsa ragyog.

Tízkor, egy szobával arrébb arra kérik:

„Rajzoljon embert, állatot.”

„Hát jó”, mondja engedelmesen.

„Elsősegélycsepp, négy virágpor keveréke,

Más a támadási pontja, mint a nyugtatóknak.”

 

„A vezetőfülkébe képzelem az ördögöt,

Árnyéksofőr az árnyékkormány mögött.

Hogyha most nem merülsz alá velem,

Elbuktatlak az év végi vizsgán.

Hűtlenséged szegénységi bizonyítvány.

Piaci légy, aki most szemtelen

Velem; aki most bánt, az döglégy

Tetszhalott testemen.

Aki most elereszti a kezem,

Könnyűnek találtatik

A patikamérlegen.

A rontást januárra visszaverjük,

Miénk lesz a nyert ügy.

Aki most nem szorítja jobb kezem,

Házamban többé nem lehet honos.”  

 

Budapest, 2012. december 8.

 

 

(Verseimet gyűjtöm össze. Nem valamennyit, ilyen kegyes egykori magamhoz és ilyen kegyetlen jelenlegi olvasómhoz hogyan is volnék? De csaknem az összeset, amelyik valaha saját kötetben szerepelt. Némelyik vers természetesen végleg fönnakadt a rostán. Sok költemény elgondolkoztatott. Kidobjam-e őket a kosárból? Utólag is kedvelem anyagukat, de nem szeretem korabeli kidolgozásuk módját. Szövegükre tehát úgy tekintettem, mint nyersanyagra a vágóasztalon. Ezekből az alapos átdolgozással megmenekült versekből válogattam össze egy csokorra valót. Eredetijük 1988 és 1998 között született Debrecenben és Budapesten.)




.: tartalomjegyzék