Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - December
2019 - November
2019 - Október
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2013 - Március
Noszlopi Botond

Versek

SZŰKÖS SOROK

 

Félhomály, fél csöpp viaszból.

Ez csak egy kisasztal,

kisház, kis ország.

 

Leugrom, hogy kifürkésszem

az apróságok boltját.

 

Kis örömet kevés pénzen

vennék, de kevés rá a pénzem.

 

Nem lopom meg azzal talán

e szemrevaló boltos leányt,

míg ráérek, hogy nézem.

 

Pompás kis mellek,

kis csípő, kis öl.

 

Enyhén el is vörösödik,

amint az arcára visszatérek,

s már dacolva rek- és proklamál:

hogy pimasz képen törölni

így meg úgy talál.

 

Tegeződne, de én azért magázom,

s ekképpen takt- és replikázom:

 

„beérem egy piciny mosollyal

szájának parányi szélén

s egy Isten fizessével

emelhetnék a bérén.”

 

MINTAVERS

 

Elsőként születtem fiúnak mintaképpen,

magamtól tanultam járni minta képpen.

Gügyögni jókor kezdtem s az első szót is

pont időben mondtam volt ki én.

 

Mintaiskolába vittek mintaősök,

fölöttem nagy remények, s nagy jövő lebegvén,

lázadozva tépődtem sok eszmén,

de befogadtam őket egytől egyig.

 

Így faragtak belőlem mintalényt,

szorgos harcost, érvényesülni vágyót.

Ki küzdelemre használ minden észt,

és valóra vált minden mintaálmot.

 

Mintaképp találtam mintatársra,

s a minta Ő-től mintaszerelemben

mintakölykök születtek egyre-másra,

kiket az életre nevelgettem.

 

Hisz  – holott néha annak tűnhet –,

nem lányálom ám a mintaélet.

Nem nyugodhatsz renyhén, ittas órán,

míg nem töltötted ki a mintatervet.

 

S a halál sem vált meg mintaszolgát,

míg nem jelent, hogy jól végezte dolgát.

 

JÓ PARTI

 

Szívélyes kis szoba,

itt minden fal puha.

Párna a mennyezet,

s mi oda felvezet,

a padló: trambulin.

Ez itt az én bulim.

 

Voltam bár filozóf’,

ígéret, csudapók,

nyugalom, csupa báj,

kockafej, némi háj,

némi haj, finom úr,

aki csak idomul.

 

Ám jött egy kocka has,

hájfej, de vérkakas

Rivális, kiszagolt,

s hevesen behatolt

a vadászmezőmre

s egyúttal a nőmbe.

 

Lett is nagy mulatság,

csak más volt a tagság.

S mondá a Kiskegyem,

hogy ő most elmegyen:

hisz minek misztika,

elég a plasztika.

 

Hát így lett a bulin

a padló trambulin,

és minden fal puha,

és vörös a szoba.

ÉRKEZÉS

Összevegyülnek a hajnali képek.
Zűrzavar tépdesi, marja az álmot.
Száraz az ajkam, a fog sebesebbre
szívta ki, nyelv reszelősre kinyalta.

Látom-e még a ruhácskád? Érhet-e
barna karodhoz az ujjam? Foghat-e
közre a comb ölelése, ily pompás
fart kiporolhat-e újra e kéz?

Játszunk-e egyre vadabbul az ágyban,
kínoz-e felgyűlt hajnali hormon?
Makkot az éhes szemnek, a szájnak,
nyújthat-e értől dagadó nyársam?

E testet jól látom-e már most, ahogy
jár ki-be sebtén s cuppog a térben,
s éppen enyészi őt el a vákuum?
Sok kicsi üstökös merrefelé tart?

Robban-e bármi, ahogy megidéztem?
Törnek-e bolygók, a holdak visítva
kisiklanak-e, s a gyönyörtől
porlad-e már a galaxis az űrben?

Ringat-e mind szelídebben a semmi,
nyugalommal tölt-e a sorsom?
Rendez-e mindent egy csók kitörése,
s pihen-e arcod a mellkasomon?

 

TERVEK

 

Jönnek-e még terméketlen évek,

fut-e rögre száraz őszi nap,

míg esni fog és téged eltakar majd

e roskadó ház-eresz alatt?

 

Megroggyantál, mint a kilőtt légzsák,

míg elfogyott a kenyér és a tej,

„hírnevet s pénzt!” – harsogták a múzsák,

s hogy „új vizeken kéne járni, hej!”

 

El is mentek arra egytől-egyig,

e gangszegélyen itt feledve téged,

a nedves régmúlt bő igézetében,

szemed szoknyák emlékébe réved.

 

Két bőrönddel vársz még mindig mélán,

készenlétben, mint az ó-ezüst,

egy ünnepre, mit régen beígértek,

s nagy felhőkké gyűl föléd a füst.




.: tartalomjegyzék