Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Október
2019 - Szeptember
2019 - Augusztus
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2013 - Január
Markó Béla

Versek

ÉG

(ballada a hatvanas évekből)

 

Negyvenvalahány éve

ott élt Amerikában,

s hazajött Anna néni

egy égszínkék ruhában.

 

Míg itt volt, nem viselt mást,

csak mindig égszínkéket,

ráncos nyakában gyöngysort,

ujjbegynyi hópihéket.

 

Nagyanyám húga, Anna,

egykor a falu szépe,

ne járj ilyen ruhában,

öltözz át feketébe!

 

Nevette Bardócz Anna

károgó nagyanyámat,

hogy Bardócz Julianna

egészen belesápadt.

 

Két ifjú lány, kik sok-sok

éven át leveleztek!

Hirtelen megvénültek,

és csúnyán összevesztek.

 

Úgy ment el Anna néni,

hogy már nem is beszéltek,

mint gyűrt felhők, lapultak

bőröndjében a kékek.

 

Szerettem Anna nénit,

hozott nekem karórát,

de a tengerbe szórta

visszafelé a morzsát.

 

Nagyanyám is szerette

negyvenvalahány évig,

s a felhők közt ruhája

néha még visszakéklik.

 

Marosvásárhely, 2012. január 9.

 

 

RÉSZLETKÉRDÉS

(születésnapi vers Balázsnak)

 

Mivelhogy fittyet hánytál

a rád váró világnak,

anyád hasából végül

éles késsel kivágtak,

 

akartad? nem akartad?

ez most már édes mindegy,

bujkáltál valamennyit,

de nem csaptál be minket,

 

s hiába tiltakoztál,

hogy minden fizetetlen,

mert kirángattak onnan

vérben és vizeletben,

 

ilyen lehet az Isten,

én is ugyanígy ültem

véget nem érő, forró

s nedves körös-körülben,

 

előttben és utánban,

a kettő közti résben,

vak égi éjszakában

s vakító földi fényben,

 

de nem tartott sokáig,

hogy napvilágra jöttél,

vödörnyi tengeredből

a parton kikötöttél,

 

legjobb lett volna, persze,

se itt, se ott, a késben,

ahogy hasad a hajnal,

a vérző repedésben,

 

mert minket is kitéptek,

vagy inkább csak kinyomtak,

és véget vet az ördög

a mennyei titoknak,

 

ha poklát megmutatja

egy szörnyű pillanatra,

hogy lelkünkből a testünk

erővel kiszakasztja,

 

amíg csak lehetőség,

több a kevés a soknál,

úgy nyílsz velünk naponta,

és úgy nősz, mintha fogynál,

 

a test most már egy újabb

lelket keres magának,

köréje kanyarítjuk

a füveket s a fákat,

 

virágot, pókot, tücsköt,

esőt, szélfújta felhőt,

hogy sorra rátapadnak,

ebből lett mind, ki felnőtt,

 

belül került az Isten,

s nem fér az ördög hozzád,

amit csak látsz azóta,

abból van már az orcád,

 

s míg újratermelődnek,

te sem halhatsz meg többé,

és mi sem múlhatunk el,

veled leszünk örökké,

 

az már csak részletkérdés,

hogy ki milyen alakban,

egész mondatban, vagy csak

betűkben s félszavakban...

 

Marosvásárhely, 2012. június 2.

 

 

 SCHERZO

 

Járok-kelek csak itt a földön,

akár az ördög feje búbján,

óvatlanul a sűrű fűben,

s úgy teszek, mintha nem is tudnám,

 

a szöcskék ugrálnak hajából,

mint óriási színes bolhák,

míg Isten fent unottan gyurmáz

néhány művészi felleg-formát,

 

elheverek párálló testén,

és érzem, ahogy belerándul,

hatalmas, csípős hangyabolyként

kinyílik, aztán összezárul

 

egy-egy pórusa kénkő-szaggal,

gomolygó, bűzös lehelettel,

ezért vágyik sokszor a mennybe,

s nézi a felhőket az ember,

 

Isten fent van, és lent az ördög,

közöttük füstölög világom,

és lassan már én sem tudom, hogy

vajon melyiket is kívánom,

 

ha fent lennék, látnám a lányok

tarkóján a finom pihéket,

s szoknyájuk alá leshetek majd,

ha a pokolból ki-kinézek.

 

Marosvásárhely, 2012. június 17.




.: tartalomjegyzék