Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Július
2019 - Június
2019 - Május
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2013 - Június
Zsidó Ferenc

Lesz feltámadás! (Fodor Sándor: A feltámadás elmarad)

Akár ironikusnak, a sors fintorának is nevezhetnénk, hogy Fodor Sándor utolsó – még életében, 2011 decemberében megjelent – kötete A feltámadás elmarad címet kapta. Igazából nem sokáig örülhetett eme új összegző válogatáskönyv megjelenésének a szerző: mielőtt az ténylegesen eljutott volna az irodalmi köztudatba, Fodor Sándor meghalt (2012. március 28-án). Így posztumusznak is tekinthetjük a könyvet – annak recepcióját, helyét, értékelését mindenképp befolyásolja a sajnálatos halál ténye. Az Erdélyi Híradó Kiadó eredeti szándéka szerint születésnapi ajándék volt e válogatott novelláskönyv – Fodor Sándor nyolcvanötödik évét töltötte be 2011 decemberében, Kolozsváron volt is ünneplés, könyvbemutatóval –, mely ugyanakkor  azt a célt is szolgálta, hogy előtérbe helyezze a novellista Fodort, hisz – amint erről Orbán János Dénes kiadóigazgató értekezik – „Csipikéjének és egyéb meséinek elsöprő sikere és kultusza a háttérbe szorította a regényírót és novellistát”. Mivel immáron lezárt életműről van szó, eme kijelentés új kontextusba kerül, jelentősége megnő.

Nem tudom, kell-e ezzel a dologgal foglalkozni. Láttunk már olyant, hogy valakit az tett híressé, amit az illető csak másodrendűnek tartott munkásságából. A Csipike alapmű – ha semmi mást nem írt volna Fodor Sándor, mint azt, akkor is beírta volna magát az irodalom nagykönyvébe. A feltámadás elmarad ugyanakkor ismét fontos novellistának mutatja, ez egyértelmű – más kérdés az, hogy a novella műfaja (bár érthetetlen módon, de…) kisebb jelentőségű, mint a meseregény. Amiről viszont nem lehet nem beszélni, az, hogy 1990 után Fodor Sándor jószerével nem írt novellát (sőt, regényt sem), inkább csak tárcákkal, önéletírással, s válogatáskötetekkel, újrakiadásokkal volt jelen az irodalmi közéletben. Így véleményem szerint – bár ezt talán túl nagy felelősség így kijelenteni – hiányzik egy olyan összegző nagyepikai alkotás, vagy egy új novelláskönyv, amely a megváltozott társadalmi körülmények közepette megkoronázhatta volna az életművet. Ennek/ezeknek hiányában ne bánkódjunk, ha továbbra is a Csipike a közbeszéd tárgya, és vegyük akkor közelebbről szemügyre e válogatáskönyvet.

Jól körvonalazhatóan három egységre oszlik a könyv, mutatva, hogy Fodor Sándor novellisztikájában három periódus különíthető el. Az elsőbe tartoznak a korai írásai, melyeken a világháborús élményvilág és a szűkebb szülőföld (Csíksomlyó), a székely faluvilág hatása tükröződik. Klasszikus fegyverzetű, de nagyhatású novellák sorjáznak itt, melyek nem mellesleg komoly morális kérdéseket boncolgatnak. Fordulatos cselekményszövésű írások ezek, olykor egy-egy anekdotikus mozzanat is felbukkan, összességében a móriczi novellisztikához állnak legközelebb (pl. Fehérfenyő, 1954). A második körbe egy stilárisan és hangvételben modernebb, az irónia, gúny, a groteszk irányába elmozduló, jellemzően urbánus közegben játszódó írások tartoznak (pl. Tűzoltózenekar, 1969). A harmadik egységet a diktatúra utolsó éveiben írt írások alkotják, amelyekben elmélyül a nihilizmus, a nonszensz és a kiszolgáltatottság élménye, illetve az ezzel szemben felmutatható belső, öntörvényű világ menedéke. Ezzel be is zárul a kör, nem véletlen, hogy eme válogatáskönyv utolsó darabja 1989-ből  való (A megálmodott ház). Az életművet immáron így kell teljesnek felfognunk, hasztalan elmélkedünk azon, hogy a rendszerváltás utáni években közölt publicisztikai írások, tollrajzok a korábbi novellák mely elemeit lendítik tovább, gazdagítják, illetve, hogy mi lett volna, ha…; vagy éppenséggel, hogy miért nem…

A három periódus közül számomra a második tűnik a legértékesebbnek: az első még nem elég „modern”, a harmadik talán túl töredékes. A másodikkal Fodor Sándor egyértelműen felzárkózott a kortárs világirodalmi novellisztika fősodrához. Aktuális társadalmi jelenségekre is reflektál, görbe tükröt tart a kommunizmus visszásságai elé – a történek ugyanakkor univerzálisak, bárhol, bármikor játszódhatnának. A kötet címadó darabja némiképp kakukktojás, inkább klasszikusnak nevezhető darab, mely bizonyos szempontból nagyon is új: az 1960-as évek elején, amikor a romániai magyar irodalmat még a szocreál uralta, amikor vallásos témáról csak elutasító hangnemben értekeztek, Fodor Sándor írt egy mély, megható történetet a hitről. A novella a reveláció erejével hat – még a mai ateista attitűdökkel büszkélkedő világunkban is.

Az első kör tradicionalista novelláihoz képest a második kör hatalmas változást hoz, szinte megdöbbentő, hogy az 1960-as évek végére mennyire megújult Fodor Sándor stílusa: egyértelműen tudatos szemléletváltás eredménye ez, mely nagy, komoly novellákat eredményezett. A harmadik kör végeredményben ezt viszi tovább, némiképp kifulladva. A Fehérfenyő című móriczos történettől például a Ritka szerencse című modern, csavaros család-drámáig hatalmas utat tett meg Fodor Sándor. A Tűzoltózenekar című kötettel érte el az egyéni csúcsot – talán nem véletlen, hogy a Csipike első része is ebben az évtizedben jelent meg –, melyet az utolsó körben megüberelt ugyan néhány darabbal, összességében azonban egy elbizonytalanodóbb, témáiban befele fordulóbb, sérülékenyebb alkotót mutat.

Fontos írások kerültek a könyvbe, nincs feltüntetve, ki végezte a válogatást – vélhetően maga a szerző. Tudatosan építkező, jó érzékű novellistát mutat az összkép. Arra is jó az a válogatáskötet, hogy jelzi, szűk ötven év alatt hogyan változnak a hangsúlyok, a külső világ ábrázolásától, a népies realizmustól hogyan jut el a szerző az intellektuális, lélekelemző novelláig, hogy a változás mellett mindvégig megőrizze különös, senkivel össze nem téveszthető érzékenységét. Mert ez a Fodor Sándor-i novellisztika egyik legfontosabb jellemzője: a (fel)fokozott érzékenység, ami nem jelent érzelgősséget, a szerző felkészíti, „megdolgozza” a befogadót, hogy az képes legyen átélni a magas érzelmi intenzitású képeket, cselekménymozzanatokat. Egy Fodor novella mellett tehát nem lehet csak úgy elmenni: lehet szeretni vagy nem szeretni – de letenni, azt nem! És ebben áll Fodor Sándor novellista nagysága, hogy tud balladásan tömör, talányos lenni, képes képekben gondolkodni és érzelmi feszültséget teremteni/fenntartani.

Különösebben sem kiemelni, sem elhallgatni nem kívánok egyetlen novellát sem: a minőség egyenletesen jó – a följebb vázolt pontosításokkal/megszorításokkal együtt. Talán a széles spektrum, talán a változó hangszerelés teszi, hogy bár a kötet elég vaskos (330 oldal), nem fekszi meg a befogadó gyomrát. A könyvben egy totális világ rajzolódik ki – olyan, amilyen a jól sikerült regényekben szokott, így A feltámadás elmaradakár nagyprózásnak is olvasható, hogy a végén az ember megcsóválja a fejét: kár, hogy „csak” novellák. Fodor Sándor egyébként tipikusan novellista alkat – lekerekített miniatúrákban gondolkodik akkor is, amikor (kis)regényt vagy éppen tárcát, emlékiratot ír. Nagyot alkotott ebben a műfajban – az pedig, hogy e műfaj státusa, rangja milyen, mekkora, már nem az ő baja. (El)ismertség tekintetében talán jobban járt volna, ha két nagyregényt ír e novellák helyett, de akkor nekem ezek a novellák nagyon hiányoznának. Nagyon, nagyon.

Szerethető, izgalmas válogatáskötettel rukkolt ki az Erdélyi Híradó Kiadó Fodor Sándor 85. születésnapjára, hogy aztán a kiadvány rövidesen „emlékkönyvvé” váljon.  Mivel továbbra is érvényes, hogy alkotót halála után kezdenek úgy igazából értékelni, hát itt e kötet, mellyel ezt a gesztust az utókor kifejezheti. Tegyük hát fel ezt a könyvet a Csipike mellé a polcra, s akkor a többi elvégeztetett: lesz feltámadás.




.: tartalomjegyzék