Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - December
2019 - November
2019 - Október
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2013 - Július
Sántha Attila

Versek

APÁM

 

Álmában nagydarab ember volt,

s nem jutott két leánnyal közösen

nagybátyja alá árvaságra.

 

De mivel ez nem így történt,

hatalmas igásállatokat tartott,

„vékony ember nagy lóval jár”,

mosolygott, és ködben hagyott

az intertextualitást illetően.

 

Hogy az ityeg hogyan fityeg,

a táborban – kárára – megtanulta,

de csak egészen későn ütött vissza

a nagybátyjának.

 

Röviden: jóérzésű ember volt,

ezért nem is vitte sokra,

téli estéken mesét és éneket

álmodott, nyugosztalja,

az isten nyugosztalja.

 

 

LAJOS BÁTYÁM

 

Egyszer láttam, ötéves koromban,

pislákolt a mécses, és én ültem

ágya mellett apámmal, anyámmal.

 

Tudtam, ő az, aki apámat,

mikor érte, megagyalta,

karóval, bottal, villanyéllel,

keze ügyibe mikor mi esett.

 

Most pedig nem is igen mozdul,

az ágyban kelletlen mond ezt-azt

sápadtan, soványan, sárgán,

és kísértetiesen hasonlít apámra.

 

„Hogy van, bátyám, van-e mit ennie?”

kérdezte megesett szívvel apám,

szorongása felengedett,

hogy aztán az utolsónak maradt

ember félelme töltse el.

 

„Jól, fiam, van”, majd béfordult

a fal felé, eiszen dühös volt magára,

vagy tudja az isten.

 

 

NAGYAPÁM

 

Ugyan erősen nem szerette,

de a másodikat is végigharcolta.

 

Húsz év nagy idő,

időközben összeaszott egy kicsit,

lötyögött rajta a bakaruha.

 

Küldött képet a frontról,

olyan, mint valami sosemvolt

kelet-nyugati nép harcosa,

pehelysúlyú thai bokszoló

sumér királyok kihúzott tartásával.

 

Kék vagy zöld szeme lehetett,

arcbőre nagyon világos –

megtévesztésig olyan, mint

testvére lány dédunokája.

 

Az is lehet, hogy Arhangelszkbe

nem vitték, hanem ment magától,

 

északi, messze északi

sumér törzsek leláncolt királya

tífuszban halt meg vagy éhen

vagy egy kancsukától

 

vagy pedig mert úgy akarta.

Kötelességét megtette,

nemzett három gyermeket,

és úgyis túlélte feleségét,

de ezt nem tudta.

 

 

NAGYANYÁM

 

Neki csak a sírhantját láttam,

a kert végében, ahová eltemették.

Utóbb szülei is melléje feküdtek,

ne legyen olyan didergő egyedül.

 

Nagyapám a fronton harcolt,

nem volt, hogy megvédje nanyámat,

mikor az angolok repülőből

bombázták a szükségét végző falut.

 

Hogy milyen volt, róla nem sokat tudok,

erős, inas asszonynak tűnik a képeken.

Lehet, a meséket ő mondta apámnak,

ereje teljében halt meg,

negyvenhárom éves korában.




.: tartalomjegyzék