Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Május
2019 - április
2019 - Március
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2013 - Augusztus
Ferencz Imre

Versek

CSENDES ESTÉK

Tóth Árpád emlékére

 

Olyan szépek mostanság az esték.

Csodálkozni, gyönyörködni tessék.

Zöldről a nyár szemaforként átvált −

novemberig nem látsz mást, csak sárgát.

 

Annyi évszak vonult át itt szerre.

Ami történt, csak az időt mérte,

amelyen az ember szeme átlát,

mielőtt még benyújtják a számlát.

 

Nézted, mintha szereplője volnál

mindennek, mi itt folyik az Oltnál,

s mindannak, mit elnyel Duna, tenger.

Belenyom az útba az úthenger.

 

Hiába volt vajon ez az élet?

Nem tudod még; annyit tudsz: leélted!

Mondhatsz bármit, minden szavad közhely.

Jó volt írni mégis hellyel-közzel…

 

Jó a laptop, látod, nem is zörget.

Írhatnál még sok okosat, bölcset,

s pályázati felhívásra várva

beülhetnél még egy árva bárba…

 

Hanem jobb, ha elhordod az irhád,

s nem árulod többé itt a lírát.

Halkan, némán, digitalizálva…

Mentés másként… Át a másvilágra…

 

 

A VÁROS MEGIDÉZÉSE

 

Kézdivásárhely volt a legelső város amit láttam

Olyan tíz éves lehettem amikor

Sógor Bácsi és Teri Néni elvittek magukkal

− autóbuszon sem ültem addig

 

magyarul Kézdivásárhely románul Székelyvásárhely

hajdani vargaváros céhek városa

udvarterek városa rajoni székhely

− látom magam a főtéren tágra nyílt szemekkel

tátott szájjal

 

micsoda forgalom épp piacnap volt

sokan jöttek-mentek a központban

elkarikázott mellettünk a postás vitte

a tartományi újságot

lovak patái kopogtak a kockaköveken

szekerek kerekei forogtak a

degenyeggel megkent tengelyeken

itt-ott vasazott kapuk nyikorogtak

üzletek műhelyek ajtai nyíltak csukódtak

városiak és falusiak forgolódtak

 

Sógor Bácsinak és Teri Néninek

nem volt újdonság a város

dédnagyapám nagyapám is hányszor

áthajtottak rajta lószekérrel

− leginkább Teri Néninek köszönhettem

ezt a városnézést aki úgy döntött

hogy végre megcsináltatja a fogait

 

elindultunk Sógor Bácsival városnézni

a fogorvosi rendelőből egy darabig még

kihallatszott amint Teri Néni fogait csiszolják

egy fekete autó húzott el mellettünk

ez a sziguranca suttogta Sógor Bácsi

épp akkor kiáltott át a túloldalról egy férfi

szervusz Sándor tizenöt éve nem láttalak

− nekem akkor hihetetlennek tűnt hogy

tizenöt év teltén még megismerik egymást

 

az 50. udvartér előtt egy kisfiú ugrált

fél lábon egy krétával meghúzott vonalon

ebből artista lesz gondolták az arrajárók

a felboncolt madárból kiszedi a repülést

dermedt szeméből kiemeli a fészket

a síró fiókákkal*

 

esetleg politikus lesz majd a rendszerváltás

után kifeszített kötélen egyensúlyoz

a tér felett kié a tér kérdezi

bal felől ordítják éljen éljen

jobb felől ordítják le vele le vele

alóla pedig ellopják a védőhálót

 

 

sok ismerőse volt Sógor Bácsinak a városban

köszöntötték üdvözölték egymást aztán régi

eseményekről beszélgettek a Pantallóban

én csak néztem bámultam a söröskorsókat

amelyeken a hab olyan volt mint

a nyári égen a fellegek

 

magyarul Kézdivásárhely románul Székelyvásárhely

hajdani vargaváros céhek városa

udvarterek városa rajoni székhely

szülőfalumtól huszonnyolc kilométerre

a legszebb a legcsodálatosabb

a legemlékezetesebb város

 

és erre fél évszázad teltén is esküszöm

barátaim a Bújdosóban

ahol inni kell −           

 

*Markó Béla: A felboncolt madár

 

 

ÖRÖKSÉG

Bözödi György emlékére

 

Öt falu határában húsz parcella,

összesen olyan hét hektárnyi.

Fél évszázaddal ezelőtt vette el a kollektív;

húsz évvel ezelőtt adták vissza,

vagyis a rendszerváltás után apám

hetvenévesen visszaigényelte és aztán

− mintha visszafordították volna az idő kerekét −

gazdálkodáshoz kezdett.

Egyes járomba fogott tehénkével indult a jövő felé,

de hát nem fiatalodott vissza,

hanem egyre öregebb, fáradtabb lett…

 

Öt falu határában húsz parcella,

összesen olyan hét hektárnyi.

Egy részét használatba adták,

a többi bebokrosodott, vagy bitorolják.

Mivel apám már aggastyán, gondoltam,

ideje lenne a birtokot elosztani

a három testvér között.

Gondoltam, ha tagosítani nem lehet,

legalább csoportosítsuk…

Hanem az ésszerűséggel szemben

mindig az érzelmek és a szokásjog

kerülnek előtérbe.

(Anyám fölöttébb ragaszkodott ahhoz,

hogy ami földeket ő hozott férjhez,

azok a húgoméi legyenek.)

 

Öt falu határában húsz parcella,

összesen olyan hét hektárnyi.

Elosztjuk három felé

a szokásjog és a törvény nevében.

Elosztjuk az ősök iránti tisztelet jeléül,

s hogy egy gonddal kevesebb legyen…

Van, aki úgy érzi, hogy kaphatott volna

több szülői szeretetet −

van, aki úgy érzi, hogy a szokásjog

és a törvény nevében megrövidítették.

Egy viszont biztos: egyikünk sem fog

lemondani a maga részéről a másik javára

majd a hagyatéki tárgyaláson…

 

Öt falu határában húsz parcella,

összesen olyan hét hektárnyi.

Elosztatott három felé, részben

a szokásjog, részben a törvény értelmében.

Öreg szüleim arcán az osztatlan félelem:

ha ágynak esnek, ki gondozza őket el?

Három testvér a mesében is különböznek egymástól.

Az igazit rendszerint kitagadják;

a másik visszaél a bizalommal.

Én a szokást, a hagyományt ferúgva

megnősültem, mielőtt a nővérem férjez ment volna.

Amikor a lakodalmam volt, egész éjjel

bömbölt az asztal sarkán.

A húgom sarjúgyermek, aki majdnem egyidős

a nagyobbik lányommal…

 

Öt falu határában húsz parcella,

összesen olyan hét hektárnyi.

Szüleim arcán aggodalom.

A takarékpénztárban lévő pénzt

a nővéremre bízták,

míg a temetésre, torra megspórolt pénzt a húgomra…

Volt-e, van-e bennük számítás?

Vajon a megelőlegezett bizalmat

megtérülő befektetésnek szánja a szülő?

Vajon, ha megöregedik az ember,

mérlegeli azt, hogy melyik gyermekéhez

legyen kedvesebb?

Három mesebeli gyermeke közül

kire számíthat leginkább?

A legnagyobbra? A középsőre? A legkisebbikre?

Én a középső vagyok, a fiú,

a nővérem öccse, a húgom bátyja,

aki valamikor így szólt:

úgy szeretlek titeket,

mint a sót az ételben!

 

Öt falu határában húsz parcella,

összesen olyan hét hektárnyi.

Osztva hárommal.

És senki sem fog lemondani

a maga részéről a másik javára

majd a hagyatéki tárgyaláson…

És senki sem marad temetetlenül

annál a háznál, ahol mi hárman

megszülettünk −




.: tartalomjegyzék