Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Július
2019 - Június
2019 - Május
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2013 - Május
Adorjáni Panna

Rövidprózák

 

ÉHES VAGYOK

 

Éhes vagyok. Nincs pénzem kimenni a városba enni, otthon pedig üres a hűtő. Mármint van benne egy félig üres tejesdoboz, valami régi mustár, egy kis tányérkában megszáradt pástétommaradék, pár fonnyadt salátalevél, de például kenyér egyáltalán nincs. A mélyhűtőt meg se néztem. Miért nincs pénzem? Miért nincs semmi kaja a hűtőben? Anyu vajon bevásárol este, amikor hazajön? Most fél kettő van. Nem bírom ki este nyolc óráig. Egyébként is több mint valószínű, hogy nem vásárol be útközben, nagyon fáradt lesz, amikor megérkezik, egyenesen beájul az ágyba, és ilyenkor beszélni se lehet vele. Megnéztem, hogy találok-e valami pénzt a lakásban. Semmi. Egy kis apró, de egyáltalán nem elég semmire. Kimennék venni valami péksüteményt, az elég olcsó, és finom is, de ez arra sem elég. Reggel müzlit ettem, de már abból sincs semmi. A suliban elköltöttem az utolsó lejeimet is, mert muszáj volt valamit ennem. Vettem egy perecet, az egy lej ötven bani. Meg egy teát, az még egy lej. A maradék két lejből pedig egy Snickers-csokit. Nem kellett volna megvenni a Snickerset. Abból most vehetnék péksüteményt, sajtosat. Nagyon kívánom. Két lej elég volna. Plusz még az a kábé hetven bani, amit a házban találtam. Abból már egy szelet pizzát is lehetne venni. Csípős-szalámisat. Vagy sajtosat. Nagyon kívánom a sajtot. Háromnegyed kettő. Nem bírom ki este nyolcig, már most fáj a gyomrom. Megnéztem a kamrát. Semmi érdekes. Liszt, cukor, gríz, hagyma. Pár üveg lekvár nagymamitól. Fel kéne menni a Monostorra nagymamihoz. Nála biztos van kaja. De nincs pénzem jegyre. Gyalog kábé háromnegyed óra. Egyszer voltam, de nem egyedül. Félek, hogy eltévedek. Biciklivel kéne menni, de túl hideg van, és biciklivel meg soha nem voltam még. Hívjam fel? És mit mondjak neki? Szia, nagymami, nincs itthon kaja, éhes vagyok, nem jössz le utánam? Nincs pénzem jegyet se venni. Hetven banim van. Még kéne legalább két lej. Nem kellett volna megvennem a Snickerset. De annyira kívántam, nagymami, annyira kívántam. Ne haragudj. Akkor biztos majd azt mondaná, hogy lejön ő utánam, hoz sütit, mert pont most csinált zserbót. Nem kell, nagymami, megvárom anyát, mondanám akkor én. De közben másra se bírnék gondolni, csak a friss, forró zserbóra, és nagymamira, ahogy rakosgat a konyhában. És az egész lakásban zserbóillat van, és közben nagymami kakaót csinál, és megnyugtat, hogy semmi baj, és hogy mindig szóljak neki, ha van valami gond. Nem hívhatom fel nagymamit. Nagymaminak visszeres a lába, nehezen mozog, nem hiányzik neki az, hogy lebuszozzon hozzánk csak azért, mert én elköltöttem csokira a pénzem. Eszembe juthatott volna, hogy fel lehet menni nagymamihoz. Eszembe juthatott volna. Anyunak mindig szokott lenni egy fél jegye. Megnézem a szobájában. Most biztos nem lesz. Amikor kell, akkor sosincs. És tényleg nincs. Kihúzogattam az összes fiókját. Vagy lehet, hogy van, de a pénztárcájában. Felhívhatnám a munkahelyén. Lehet, hogy van nála egy fél jegy. Megmondom, hogy meg akarom látogatni nagymamit. A munkahelyén már többször voltam. Gyalog is el tudok menni. Maximum fél óra. Ha sietek, húsz perc alatt ott vagyok. Onnan tíz perc a Mărăști téri megálló. Ott fel tudok ülni a hatos buszra. Nem mondom meg anyunak, hogy azért akarok nagymamihoz menni, mert éhes vagyok. Biztos elkezdené magát hibáztatni, hogy megint elfelejtett bevásárolni, aztán kajtatna egy kicsit a pénztárcájában, adna egy kajabont, megmondaná, hogy vegyek magamnak bármit, és hogy ha akarok, akkor a McDonaldsba is elmehetek. És még adna zsebpénzt is, elég sokat, és aztán elfelejtené az egészet, és másnap megint üres volna a hűtő. Azért felejti el, mert ő a munkahelyén mindig kap ebédet. Reggelizni is ott szokott, vagy útközben. Csak gyorsan beül egy taxiba, kezében a hordozható termosza, benne kávé, útközben megáll valahol, vásárol magának péksütit. Aztán este későn jön haza, és nyolc után már nem eszik, mert vigyáz az alakjára. És elfelejti, hogy nálunk a suliban nincs ebéd. El szokta felejteni. Nem mondom el neki, hogy éhes vagyok. Csak annyit, hogy felmegyek nagymamihoz. És hogy majd ott megcsinálom a házikat. És hogy majd este visszajövök. Akár aludhatnék is nagymaminál. Nála mindig olyan jókat lehet fürödni. Telitölti a kádat meleg vízzel, és tesz bele habfürdőt is. És behozza a CD-lejátszót, és tesz zenét. Mindenféle jó zenéje van, régi zenék, de nagyon szépek. Este pedig vastag dunyhával betakargat, és leül az ágyam szélére. Ilyenkor mindig beszélgetünk egy kicsit. Megkérdezi, hogy mi lesz másnap a suliban, és hogy melyik tantárgyat várom a legjobban. Meg hogy mi szeretnék lenni, ha nagy leszek. És együtt elképzeljük, hogy milyen lesz, és ő megígéri, hogy amikor nagy leszek, ő még akkor is élni fog. Aztán mindig csend van nagymaminál éjszaka. Még tesz-vesz egy kicsit a konyhában, aztán ő is lefekszik. A szobája ajtaja mindig nyitva, és az enyém is, ami pont az övével van szemben, így halljuk egymást, ha történne valami. A résen át szoktam látni, ahogy lassan levetkőzik és szépen összehajtogatva az ágy mellé, egy székre teszi a ruháit. Nagymami nagyon szép, selymes kombinét hord a ruhája alatt. A kombinét is le szokta venni, és hosszú, puha hálóinget vesz fel. Akkor bebújik az ágyba, a vastag dunyha alá, és leoltja az éjjelilámpát. Ha sokáig nyitva tartom a szemem a sötétben, akkor egyszer csak megint látom, ahogy fekszik az ágyban, hallom a mély, nyugodt szuszogását. Nagymami szuszogására lehet a legjobban aludni. Elmegyek anyuhoz a munkahelyére, kérek pénzt jegyre, és megmondom neki, hogy ma éjszaka nagymaminál fogok aludni.

 

NEKEM MINDEGY, HOGY MI VAN, CSAK LEGYEN MÁR VALAMI

Nekem mindegy, hogy mi van, csak legyen már valami, váljanak el, vagy én mehessek el, vagy béküljenek ki, nem érdekel, de ne kelljen egész nap azt nézzem, ahogy eszik egymást, megőrülök tőlük, megőrülök akkor is, ha egy szót nem szólnak egymáshoz, ha éppen kibékültek vagy fegyverszünetet tartanak, akkor is azonnal jön, hogy ordítsak, ahogy rájuk nézek, ahogy megérzem apám lépteit, ahogy hallom anyám köhintését, ahogy finnyásan vonul végig a házban, hallom a veszekedést akkor is, ha síri csönd van, csörömpölnek a tányérok, csattannak a pofonok, mert ilyen is van, hogy anyám leken egyet valakinek, nem apámnak, hanem nekem, a férjedet üssed, szerettem volna az arcába ordítani, de ehelyett elszorult a torkom, berohantam a szobámba, magamra zártam az ajtót, és eldöntöttem, hogy az ablakon mászok ki és tűnök el egyszer és mindenkorra, és elüt az első autó, és meghalok, és akkor majd bánhatjátok, rohadékok, hogy olyan szar önző disznók vagytok, hogy csak egymást bírjátok enni, és le se szarjátok, hogy mi van velem vagy a húgommal, vagy egyáltalán, de inkább elővettem egy üveg gint a bugyijaim közül, még szilveszterről maradt meg és eldugtam, tudtam, hogy egyszer kelleni fog, és leittam magam, és rá is gyújtottam, és anyám dörömbölt az ajtón, érezte a füstöt meg minden, egy idő után már bőgött és mondta, hogy szeret, és hogy bocsássak meg neki, és hogy azonnal nyissam ki, mert ha nem, hívja a rendőrséget, de én inkább betettem Mozart Rekviemjét, és olyan hangosan hallgattam, amennyire hangosan kiabált anyám, és ittam tovább a gint, és szívtam az egyik cigit a másik után, és arra gondoltam, hogy soha többé nem nyitom ki az ajtót, soha többé nem akarom anyámat látni, sem apámat, sem senkit, soha többé a büdös kurva életben, és vártam a Lacrimosa tételt, mert annál mindig tudok sírni, vártam a Lacrimosát, hogy a torkomat szorító feszültség felengedjen, a gin nem segített, és a cigi sem, de legalább anyám feladta az ajtónál, bömbölve elment, és hallottam, ahogy megint összevesz apámmal valamin, most pont rajtam, apám gúnyosan beszél vele, a zene miatt nem hallom, hogy mit mond, de a gúny így is kihallatszik, és aztán anyám is elvonul, kizárja apámat a hálójukból, apám nem bömböl az ajtó előtt, mint anyám az enyém előtt, hanem szó nélkül elmegy otthonról, ezt már a húgom mondta, aki kábé pont ekkor érkezik haza, konstatálja, hogy minden rendben van, majd bevonul a szobájába, ő nem zárja be, mert oda nem megy be senki, mert a húgom nem pofázik vissza, mint én, ezért a húgom nem kap taslit és nem kell ordibálóznia az anyjával, mint nekem, a húgom csendben marad, ők tudják, minek nekünk is beleszólni, mondja, ha kérdőre vonom, szóval leszarja, ő a felnőttebb közülünk, tudom, de én akkor is beleőrülök ebbe a faszságba, ebbe a családba, ebbe a házasságba, este mindenki a saját szobájába zárkózva pityereg, végre elérkezik a Lacrimosa, bőgök, elég hamar abbahagyom, de legalább már nem szorít a torkomban az a valami, és eléggé berúgtam a gintől ahhoz, hogy el tudjak aludni, pedig csak fél kilenc van kábé, de mindegy, minél hamarabb véget ér ez a nap, annál jobb, apám nem jön haza, ezért éjszaka többször is hallani anyám lépteit, ahogy a recsegő padlón fel-alá járkál és sír, halkan és gurgulázva sír, mint egy gyermek, leül a padlóra, majd feláll, tovább járkál, majd visszamegy a hálóba, befekszik az ágyba, és kábé tíz percig fekszik, most ott sír, a párnába fúrja az arcát, és egész éjszaka ez megy, és lassan meglazulnak a szobák ajtaján a zárak, ha apa nincs itthon, senki nem tud aludni, a húgom megy ki először, anyámat ott találja félájultan a nappali közepén, apám ingében és bugyiban, és elkezdi simogatni az arcát, ettől anyám elkezd még jobban sírni, és tudom, hogy azért sír, mert azt akarja, hogy én is kimenjek, hogy én is simogassam az arcát, és hogy megsajnáljam, és hogy megbocsássak neki azért, amiért mérgében felpofozott, pedig nem rám, hanem apámra volt ideges, tudom, hogy azt akarja, hogy kimenjek, de nem akarom ilyen könnyen megadni magam, bár már kikattintottam nagy csendesen a zárat, és én is ott ülök a szobám közepén, és én sem aludtam egy szempillantásnyit sem, anyám pedig sír némán és hosszú könnyekkel a húgom ölében a nagyszoba padlóján, és várnak engem meg az apámat, és irigyelem az apámat, amiért kibírja, hogy ne jöjjön vissza, pedig biztos ő is hallja a sírást, bárhol is van, hallania kell, de ő mégis kibírja, és egész éjszaka bünteti anyámat azért, amiért tönkrement a kapcsolatuk, irigyelem és gyűlölöm egyszerre, gyűlölöm, mert nagyon hasonlítok rá, mert nincs, aki jobban értene, mert nincs, aki jobban értené őt, és ezért nincs, aki jobban haragudna rá azért, amiért ilyen gyáva fasz, amiért ilyen megátalkodott csaló, és ezért aztán kimegyek nagy csendben, és némán leülök én is a nappali recsegő padlójára, anyám hallja a lépteimet, kicsit távolabb ülök le, ő tovább sír, de most már minden rendben van, mert itt vagyok, mert itt vagyunk mind a hárman, és akkor egy idő után odajön hozzám és megölel, és bocsánatot kér, és hallom a hangjában az őszinteséget és megbocsátok neki a pofonért és apáért és mindenért, előre is megbocsátok és megígérem magamnak, hogy bölcsebb leszek, olyan bölcs, mint a húgom, és akkor így ülünk a sötétségben a nagyszobában, anyámon apám inge és egy bugyi, rajtam a barátom pólója és egy bugyi, a húgomon szívecskés pizsama, és várjuk apámat, és így alszunk el, félredőlve ültünkben, és hajnalban, amikor apám besompolyog a házba, ott találja a lányokat a padlón, sósra sírt arccal, békésen aluszkálva, és megfog és egyenkét a karjába vesz, és egyenként ágyba visz mindannyiunkat, és jól betakargat és puszit ad a homlokunkra, és utoljára anyát viszi be a hálóba, sokáig suttognak ilyenkor, anya még sír egy kicsit, aztán apa is sír, majd elcsendesül a ház, csak a háló recseg még mindig, ütemesen ringatózva, mintha az egész ágyat rángatná a megbocsátás.




.: tartalomjegyzék