Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Október
2019 - Szeptember
2019 - Augusztus
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2013 - Május
Zsidó Ferenc

Erős és teher (Lőrincz György: A szív hangjai)

Lőrincz György új regénye* témáját, hangszerelését tekintve meglepetés a korábbi művek perspektívájából. A szerző eddigi regényei ugyanis elsősorban a történelmi múlt különböző fejezeteit faggatták, ez viszont egy hangsúlyosan jelen-regény: ha a történelminek a társadalmi az ellentéte, nos, akkor az. Új arcát mutatja az író, s bár a jellegzetesen Lőrincz Györgyös, képgazdag, botlasztott szerkezetű mondatok megmaradtak, az ábrázolt helyzet, jelenség egészen más, az új téma új stílust, új struktúrát, sőt szerkesztési elvet is eredményezett. A közösségi gondok iránti érzékenység folyamatosan meghatározta Lőrincz György munkásságát, ebben a műben egy olyan jelenséget ír meg, amely az erdélyi magyar társadalom 1989 utáni valóságának, jelenünknek árnyoldala. Egy székelyföldi lány nagy reményekkel kimegy Budapestre, tanulni, dolgozni, karriert építeni, majd eltűnik, lesüllyed, alvilági figurák közé kerül, kábítószerezni kezd. Szülei egy ideig mit sem sejtenek, de aztán, ahogy a lánytól jövő levelek mind ritkábbakká és kuszábbakká válnak, majd teljesen elmaradnak, az anya elhatározza, hogy elutazik a fővárosba, hazahozni, megmenteni a lányát.

Lőrincz György regénye nem a kallódó lány történetét dolgozza fel, hanem az őt kereső anya kálváriáját. A mű keretes szerkezetű: a nyitány az anya, Gordon Mária újabb budapesti keresőútjának megtervezése, a záró rész a keresés mozzanatait villantja fel, amint az anya egyre reménytelenebbül vergődik eme kiismerhetetlen, szürreálisnak ható közegben. Lányát nem találja meg, sőt, ő maga is elsüllyedni látszik ebben a bizarr világban – a szerző ezzel is érzékelteti, hogy milyen nagy ennek lehúzó ereje. A mű ugyanakkor nyitott marad: azzal zárul, hogy az anya újabb üzenetet kap folyamatosan rejtőzködő lányától/lányáról, s bár azt nem tudjuk meg, mi az üzenet tartalma, hogy közelebb visz-e a megoldáshoz, vagy épp a reménytelenséget tetőzi, mindenesetre a történet folytatódik – immáron az olvasó képzeletében. Az effektív, előre haladó történet ennyi, ebben a keretben pedig retrospektív részek találhatók, melyekben Gordon Mária, hol egymagában, hol férjével, hol édesanyjával, rokonaival megpróbál választ találni arra, miért siklott ki a lánya sorsa, milyen végzetszerűség van ebben. Megpróbálja kideríteni, mit, hol rontottak el. A nevelés, a személyes példák voltak rosszak? (A lány direkt módon két levélrészletben szólal meg a műben, ő egyértelműen erre utal). Vagy genetikai meghatározottságról beszélhetünk? Miért van az, hogy egy tehetséges, jó reményekkel induló személy élete az építkezés felfelé vezető íve helyett az önrombolás mélypontja felé vezet?

Kényes témája ez az erdélyi magyar társadalomnak: szinte nincs olyan kisközösség, amely ne ismerne hasonló történetet, elzüllött, eltűnt embereket. Irodalmi alkotás első ízben született e témáról, így hiánypótlónak is nevezhetjük Lőrincz György művét. Nem véletlen egyébként, hogy nem annyira a lesüllyedő lány, mint inkább az ő hiányát fájlaló szülők történetét írja meg a szerző: ezzel is érzékelteti, hogy a lány elveszett, csak a hiánya maradt, és űrt hagyott itthon – az anyjában, apjában, a székely társadalomban. Erről az űrről ír Lőrincz György, a szeretet megélésének lehetetlenségéről, illetve az ebből fakadó fájdalomról. Gordon Mária az abszolút anya, aki lánya boldogságát mindennél fontosabbnak tartja, épp ezért feldolgozhatatlan sokk számára, hogy sorsát kerékbe törni látja. Belenyugodni nem akar – már csak önmaga miatt sem –, de budapesti kiruccanásai során rádöbben küldetése lehetetlenségére. Pedig mindent ennek rendelt alá – tanári karrierjét, házasságát, stb. A könyv utolsó fejezete merész, megdöbbentő, de lélektanilag hiteles: az anya odaadja magát egy spirituális mázban tündöklő, kábszeres alvilági figurának, aki elvileg eljuttathatná a lányához. A jelenet jelképes: Gordon Mária a külvilágban, vagy éppen családja múltjában keresi a választ a lánya sorsa elromlásának miértjeire, holott valójában a saját jellemében, saját génjeiben kellene keresnie.

Lőrincz György hiteles képet rajzol a szülők házastársi kapcsolatának megromlásáról is. Az egykor meghitt, bensőséges viszony a gyereknevelés konfliktusai miatt hovatovább kiürül, míg végül eljutnak arra a pontra, hogy kölcsönösen egymást vádolják lányuk kálváriája miatt. Így ez a könyv az elhibázott szülőség könyve is. A legfinomabb rajzolatú egyébként az apa alakja, aki visszahúzódik, egészen átengedi a terepet a feleségének, és tehetetlenül hagyja, hogy lánya közéjük álljon, elválassza őket egymástól.

Sodró lendületű, erős érzelmi töltetű regény a Lőrincz Györgyé, mely jól olvastatja magát, fordulatos, meglepetésekkel szolgál. Az olvasói elvárásokat nem teljesíti, a happy end elmarad – a könnyebb, patetikusabb megoldás csapdáját elkerüli: az anya nem menti ki lányát a bűnös világból, hogy hazahozva, a „tiszta” Székelyföldön újra felépítse. Lőrincz György nem illúziókat épít, nem is becsüli túl a szülői szeretet erejét: az sajnos gyakorta gyöngébbnek bizonyul, mint a gyermeket érő társadalmi hatások. Az anya fanatizmusa nem éri el célját, sőt, felőrli, leépíti őt magát. A keresés zárójelenetében egy őrület határára került, a realitás talajáról elrugaszkodott, szánalmas nővé válik, akit az aggodalom, a pozitív visszacsatolások nélkül maradt szülői szeretet leépít, tönkretesz.

Majdnem tökéletes könyvet tett le az asztalra Lőrincz György, belekötni csak a címébe lehet: ez így túl szirupos, limonádé-regényekre emlékeztet, ráadásul a befogadó nem érti, cím gyanánt miért nem például egy metaforát kap, hiszen maga a regény tele van metaforákkal, képekkel. Megjegyzendő még, hogy talán a történelmi epizód nem illeszkedik elég szervesen a szöveg egészéhez. Bár elő van készítve a terep azzal, hogy az anya a felmenői történetében keresi a választ lánya sorsára, mégis az az érzésünk, hogy a narrátor feltétlenül el akarta mondani pár gondolatát az erdélyi magyarság 20. századi történelmének kapcsán – ez a részlet fokozottan esszéisztikus –, s ezért kalauzolja hősét ebbe az irányba. Egyébként a kitérőknek, betéteknek joguk van a regényekben – jó néhány világirodalmi példát is mondhatnánk –, így Lőrincz György regénye esetében is megvan a létjogosultságuk.

A könyv egy időszerű társadalmi jelenség feldolgozása révén lélektani mélységű elemzést nyújt, feltárul előttünk a fanatikus szülő természetrajza, a családi értékek és a társadalmi nyilvánosság feloldhatatlan konfliktusa, a vesztesség és elhibázottság beismerésének lelki terhe. Legmegdöbbentőbb mégis az benne, ahogy érzékelteti: a szülői szeretet nem csak erő lehet, hanem teher is. Mély, szomorú, elgondolkodtató olvasmány a Lőrincz Györgyé, olykor már-már Zolásan naturalisztikus, avagy szociografikusan precíz, de a dolgokat felülről láttató esszéisztikussság is jellemző rá. Fontos könyv ez a szerző életművében, fontos könyv irodalmunk számára.

 

*A szív hangjai. Pro-Print, Csíkszereda, 2012.




.: tartalomjegyzék