Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2013 - Október
Lakatos Artúr

Magyar hadifoglyok Magyarország területén. Egy hiánypótló monográfia

Bognár Zalán, a Károli Gáspár református egyetem oktatója tapasztalt kutató. Szakértője a második világháborús magyar hadifogolysorsnak, több publikációja is megjelent már ebben a témában. Remélhetőleg jelen kötet sem jelzi ez irányú kutatómunkájának végét. Még akkor sem, ha ez a kitűnő könyve egy élet során felhalmozott módszertani tapasztalatainak és összegyűjtött információinak sikeres szintézise.

A terjedelmes – 510 oldalas – könyv a Magyarország területén a második világháborúban fogságba esett magyar katonáknak magyar területeken felállított fogolytáborbéli életéről, sorsuk alakulásáról szól. Tehát nem ennek előzményeiről vagy Szovjetunióbéli következményeiről. Bár néhol vannak utalások a határon túli magyarok sorsára is – megemlíti például az Erdei Ferenccel kapcsolatos hírhedt epizódot, amelynek során román csendőrök a visszakapott Nagykároly utcáin magyar civil férfiakat tereltek fogságba –, de mégis a trianoni Magyarország területére igyekszik koncentrálni, annak érdekében, hogy ezt a behatárolt témát minél mélyebben tárgyalhassa. A szerző így is rengeteg adattal dolgozik, maximálisan kiaknázva azt, amit a mikrohistória fogalma – és ennek kutatási módszere – magába foglal. A rengeteg mikrohistoriális elem végül is mozaikszerű, de egységes és jól kivehető képbe rendeződik az olvasó számára, ami ilyen hatalmas adatmennyiség esetében nem kis írói teljesítmény. Csak a források listája huszonhárom oldalra rúg, és ebből mindössze tíz oldal a nyomtatásban már megjelent könyvek, tanulmányok listája. A többit tizenhatot levéltárak – úgy budapesti, mint vidéki levéltári intézmények – fondjai, az 1945-ös év országos sajtója, releváns vidéki újságok cikkei, valamint nagy mennyiségű interjú és visszaemlékezéseket tartalmazó írott dokumentum teszi ki. Ezekhez még nagy mennyiségű fényképanyag is járul, elsősorban levelek, cellafalak tégláira írt graffitik fényképes illusztrációi. Ilyen szempontból is kiemelkedően jól dokumentált munkáról van szó.

A könyv szerkezetét tekintve tíz nagy tematikus fejezetre oszlik, ezek a maguk során kisebb alfejezetekre tagolódnak. A legelső, bevezető fejezet általános jellegű értékeléseket tartalmaz, miközben azt elemzi, miben áll a hadifogolykérdés problémájának jelentősége a második világháborút követő évek Magyarországán. A második fejezetben a hadifogságra vonatkozó nemzetközi jogszabályokat ismerteti és elemzi a szerző, szinte paragrafusról paragrafusra kiterjedő pontossággal. Arról viszont, hogy ezeket hogyan – jobban mondva hogyan NEM – tartották be a megszálló szovjetek, a következő fejezetekben kerül szó.

A Magyar állampolgárok hadifogságba jutása Magyarországon című azt tárgyalja, mi módon eshettek magyar katonák hadifogságba a Magyarország területén dúló harcok során, valamint

arról a „nem hivatalos”, de annál gyakoribb jelenségről szól, amelynek során szovjet katonák civileket gyűjtöttek be és „adtak el” a felsőbb vezetés számára hadifoglyokként. Hasonló módon tematikus a többi fejezet is. A negyedik a táborokba való menetelésről szól, az ötödik, hatodik és hetedik fejezetek a hadifogolytáborban zajló élet különböző aspektusaival foglalkoznak. Érdekes a párhuzam, a különbség a szovjet, illetve a vele alárendelt szövetségesi viszonyban harcoló román és bolgár hadseregek által fenntartott táborokban dívó eljárásmód között. A három közül

messze legkegyetlenebbnek a szovjet őrök, míg legemberségesebbnek – a szerző szavait parafrazálva: leglovagiasabbnak – a bolgárok bizonyultak. Érdekes a nyolcadik fejezet, mely a Szabadulás a táborokból címet viseli, és azt tárgyalja, hogy alkalomadtán hogyan vált lehetségessé a foglyok szabadulása a táborból; ez nehéz volt ugyan, de módok azért kerültek rá. Ilyen volt, ha a fogoly valamelyik szabadon bocsátási rendelet intézkedése alá került, ha besorozták a Magyar Honvédségbe, vagy ha sikerült megszöknie. A kilencedik fejezet azokról szól, akiket a romániai elosztótáborokba szállítottak, a tizedik pedig a hadifogolytáborok helyén létesített emlékhelyeket mutatja be.

Összességében elmondható, hogy a szerző hatalmas volumenű munkát végzett. Nemcsak ismeri a módszertant, de alkalmazza is. A rengeteg konkrét esettanulmány, mikrohistorikus elem nem felaprózza a szöveget, hanem egységes egésszé áll össze. A különböző egyéni sorsokon keresztül az olvasó könnyen beleélheti magát az események dinamikus sodrába. Ha a könyv egyes szám első személyben íródott volna – amire, szerencsére, nem volt ahogy sor kerüljön – méltó párja lenne Szolzsenyicin A GULAG szigetvilág című munkájának.

Reméljük, hogy a szakmai elismerésen kívül, amit a könyv garantálni tud szerzője számára, legalább akkora visszhangot kap majd az olvasók részéről is, mint például Krausz Tamás és Varga Éva Mária könyvei, melyek a Szovjetuniót megszálló magyar csapatokról szólnak, orosz (volt szovjet) levéltári források alapján. Még ha Bognár Zalán könyve nem is botránykönyv, „csak” egy jól dokumentált, olvasmányos történeti munka. Ennek figyelembevételével tudom ajánlani az olvasó számára.

 

*Bognár Zalán: Hadifogolytáborok és hadifogolysors a Vörös Hadsereg által megszállt Magyarországon, 1944–1945. Budapest, 2012, Kairosz Kiadó




.: tartalomjegyzék