Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2013 - Október
Demeter Szilárd

Tamási Áron: Ábel a rengetegben c. könyvéről

Ha azt mondjuk: Ábel, akkor a magyar nyelvterületen aligha találunk olyan irodalomkedvelőt, aki ne azonosítaná rögtön az éles elméjű székely legényt – egyfajta szimbólummá minősült át Tamási Áron regényfigurája. És kapásból idézzük: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Ezzel most nem foglalkoznék, mert a vonatkozó passzust a trilógia harmadik kötetében találjuk (Ábel Amerikában), ám jelenleg az a megtisztelő feladat jutott nekem, hogy a Hargitára kövessem ezt a felcsíki gyerkőcöt, hiszen még csak ott tartunk, hogy az Ábelt elszegődtette az édesapja fapásztornak.

Tudja Ön, hogy mit olvas a kényelmes kollektív emlékezet által csillagszemű hőssé fazonírozott aligemberünk a rengetegben? Nick Cartert és Buffalo Billt. Majd’ megszakad a szíve, amikor a csíksomlyói „páter-gvárgyián” a tűzre veti imádott filléres füzeteit. Ha ma élne, akkor az okostelefonjával vagy valamilyen kütyüvel játszana, és ha ma élne Tamási, akkor meg is írná ezt.

Mert Ábel legnagyobb titka az, hogy emberből van. Tele félelemmel, esendőséggel, némelykor gyávasággal – hogy aztán felülkerekedjen benne az élet tisztelete, a bátorság, Isten félése, és ami számomra a legmegkapóbb: embertársai szeretete.

Ábel nem éteri hős, Tamási pedig nem Coelho. Ha idézetes oldalakon szörfölünk, akkor ebből a műből a következő citátumot találjuk: „A madárnak szárnya van és szabadsága, az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége.” Így is tartalmas az írói gondolat, csakhogy ezzel meghamisítjuk Tamásit. Ugyanis Ábelben ez a kunyhó résein kiszökő meleg, illetve a télen elköltöző madarak kapcsán fogalmazódik meg ilyenformán: „Úgy volna jó, hogy az ember is utánamenjen [a melegnek], de hát a madárnak s a melegnek szárnya van és szabadsága, az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége.”

Nagyon nem mindegy. Így, ebben a formában kevésbé fennkölt, de gazdagabb. Emberibb. És ha kilúgozzuk az emberit Ábelből, saját magunkat csapjuk be. Mert valóban elsődleges a szülőföld és a kötelesség, de azért egy kis meleg sem ártana. Ezek vagyunk mi.

Olvassunk tehát Tamásit!




.: tartalomjegyzék