Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2013 - November
Ferenczes István

Eljön a tél

Király Lacinak, szeretettel

1.

Eljön a tél, ráomlanak a kárpitok a téli regékre, perditák lelke bolyong a hószakadás szakállainak kibomló szövetében, mögöttük a nyírfák jéglakkos csenevész ágai zörögnek, a kányafák megfagyott bogyói morzéznak, suttognak utánam valami érthetetlennek tűnő madárnyelven, pedig tudják, hogy értem angyali zizegésük, kimondják azt, amit nem akarok tudni, arról, hogy megfagyok, hogy holnap meghalok, hogy az ónos út  kisiklik alólam, pár lépés után elkanyarul az idők végezetébe, ahol minden évszak egybe zuhan, valahol már ott vagyok.

2.

Eljön a tél Szibériából, akár egy horda özönlik, fehérvér-szomjasan hömpölyög a tundrák alól, Szahalin felől, a Gulágok barakkjaiból, át az Urálon, a Vorkuták alól, a Don-kanyarból, a jégbefagyott, asztagba halmozott, temetetlen hadifoglyok, hősi halottak lelkei zizegnek hazafelé, torlódnak át a Vereckéken, a Kárpátok belereccsennek ebbe a túlvilági honfoglalásba, mintha egy vogul temetést álmodnál, széldöntött erdők roncsain ébredsz riadva, a kiritkult levegőben torkodba szakad a szó, hangtalan hangok sivár némaságának függönye, zöld hályog hull a szemeidre, s te olyan kifosztottan állsz ebben a globális didergésben, mint egy Cvetajeva-versben a távoli kedves elmúlt szerelme.

3.

Eljön a tél, mint egy Király Laci-versben Tánya Szmirnova. Százfelé cibálja a három ló a trojkát, égtájtalan hósivatagi viharokban keringünk, vergődünk magunk körül, sehol-nincs mécsvilágokról delirálnak az örök utazók, szerelmek múlnak el a múlhatatlan hóesésben, de te ne aggódj, kedvesem, ne keseredjetek el végképp, szomorú erdélyi barátaim, túl vagyok már az Urálon, megyek Anton Pavlovics után felétek, mert mondataiban már vér szivárog, át a  Szahalinokon, Alaszka felé próbálok rövidíteni, hogy mi hamarost hozzátok térjek, valami jóféle trópusi ciklon szárnyain szállok majd felétek, mediterrán szelekbe szórt havakkal fogok megérkezni, mielőtt végképp lezuhannának a tél jégből gyalult vasfüggönyei a pályaudvarok bejáratánál, ott fogok állni a hetedik vágány előtt, cobolybundába burkolózva fogom várni azt a nosztalgiavonatot, az osztályok fölötti expresszt, ahol nagy menyegzők dúltak, de ti mindig elkéstetek, mert menyasszonyt loptatok éppen, vagy először lettetek özvegyek, mit tudom én, talán épp akkor érkezett meg egy középkori tél, amely soha sem múlik.

4.

Eljön a tél Skandináviából, sziszegve hömpölyög a Balti-tenger szuvas fogai között, mint egy finnugor költemény, arcra zuhanva döngeti ökleivel az öreg kontinenst, jön a Lappföld felől, Livónia piros palástos kurváit űzve tör át az örvénylő fehérterror zátonyain, hat hónapos éjszakákat, hajléktalan bánatot terel zsákutcáinkba, eljön, örökre eljön a tél, Königsberg táján ködöglött szürkeség telepszik végkép pupilláink alá, tüdőnkben holtunkig kavarog a szilikátos hódara,Volhínia gyönyörű jégkristály-zúzalékai surrognak az artériákban, zúzmara csikorog az ízületekben, arcunk árkaiban mind mélyebbre szakadoznak, mire Galíciába érünk, a szemünkből fakadó, alárecsegő vékony gleccserek, soha sem fogunk hazatalálni, sikoltozva balettoznak a jégtündér-hattyúk a szívünkben, s a szétszakadozó levegőben úgy nézünk immár egymásra, mintha mi lennénk az utolsó vacsorára gyülekező líveknek a népe...




.: tartalomjegyzék