Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Július
2019 - Június
2019 - Május
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2013 - November
Molnár Vilmos

Annamari

A nyolcvanas évek elején végzős gimnazistaként, meg utána is pár évig volt egy olyan szokásom, hogy ha valamelyik (többnyire irodalmi) újságban, folyóiratban megtetszett egy írás, vagy valamiért fontosnak találtam, akkor ollóval kivágtam és egy nagy alakú füzet lapjai közé süllyesztettem megőrzésre. Aztán meg is feledkeztem róla, felőlem pihenhetett zavartalanul. Pár évvel ezelőtt kerestem valamit, kezembe akadt a füzet, de nem bolygattam a tartalmát, minek hergelni a múltat. Egy kis papírdarabka azonban mégis kihullott belőle, már nem volt türelme várni tovább, úgy vélte, itt az ideje kicsit mórikálni magát. A cetlin Király László Annamari című verse olvasható. A költőnek több verse is állhatott egymás mellett vagy fölött egy oldalon, de annak idején csak ezt az egyet nyiszáltam ki, ezért nem szerepel a szerző neve nyomtatásban a vers fölött. Azt a miheztartás végett a kivágás után magam írtam rá a cetlire, előtte golyóstollam íróképességét észrevehetően kipróbálva a papírdarabkán. Sajnos, nem írtam rá a lapszám megjelenési dátumát is, de valamikor a nyolcvanas évek elejére-közepére datálható. Az viszont biztos, hogy az UTUNKról van szó, a cetlit megfordítva olyan rovatokat elválasztó hasábköz, valamint vonal látható, amiről felismerhető a mai Helikon elődje.

 

Miért vágtam ki és tettem el cirka harminc évvel ezelőtt ezt a verset, és miért tetszik ma is? Tudom, nem tartozik Király László legjelentősebb versei közé. Olyannyira, hogy meg sem találtam kötetbe beválogatva, bár tíz különböző verseskönyvét is átnéztem (igaz, néhány verskötetét nem tudtam meglelni a könyvtárban sem). Címként szerepelt bennük Anna, Beatrix, Barbara, Amália, de Annamari nem. Pedig az Annamari is tartalmazza az egyik jellegzetességet, amit Király László költészetével kapcsolatban emlegetni szoktak: a szókimondó valósághűséget. (Ez esetben a szókimondó mulatságosan szó szerint értendő.) A költő nem tesz mást, mint reprodukálja egy magát mórikáló tinilány könyörgő, rimánkodó szavait, de ebben valamiképpen kivetül a tinilány személyisége is, meg a nyolcvanas évek tinédzsereinek ízlése és hozzáállása a dolgokhoz, és tulajdonképpen, és egyáltalán. Valahogy úgy, ahogy Bodor Ádám tárcáiban villan fel egy pillanatra a létezés egy szelete: plasztikusan, talányosan, figurásan, elgondolkodtatóan. S főleg cseppet sem túlbeszélve. Király László versei közül még A magyar megoldás című ilyen. Ebben szó szerint (de matematikai műveletekbe átírva) ad vissza egy közismert magyar népdalt, ami a címadással megfejelve játékos, ugyanakkor meghökkentő hatást eredményez. Olyan az Annamari, mint egy övön lógó apró, de remekbe faragott japán netsuke: kicsit kedves, kicsit mulatságos, kicsit elgondolkodtató.                     




.: tartalomjegyzék