Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Május
2019 - április
2019 - Március
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2013 - Augusztus
Balázs B. Gyöngyi beszélgetése Kallós Zoltánnal

Petrás Incze János klézsei emlékei

A Szeret jobb oldalán fekvő Klézse ma a legjobban kutatott és leginkább ismert moldvai csángómagyar települések közé tartozik. Köszönhető ez Petrás Incze Jánosnak, valamint Pozsony Ferencen, Duma-István Andráson és még számos más kutatón kívül elsősorban Kallós Zoltánnak,akia „régi” és az „új” Balladák könyve számos szép folklóralkotásán kívül több fontos tanulmányában, s az Új guzsalyam mellett… című monográfiában közölt Klézsén gyűjtött anyagot.

Petrás Incze János 43 esztendeig (1843–1886) szolgált Klézsén, s gyűjtéseivel és közléseivel a magyarság körében a legelső folklór és népnyelvi gyűjtők közé tartozik. Vajon milyen Petrás emlékek élnek Klézsén, találkozott-e emlékeivel az 1950–1960-as években, vagy azóta, klézsei gyűjtései során?

 

Hogyan került kapcsolatba a moldvai csángókkal?

Református kollégiumban tanultam. Az ottani könyvtárban találtam rá Domokos Pál Péter A moldvai magyarság című könyvére. Akkora hatással volt rám, hogy elhatároztam, nekem el kell jutnom a moldvai csángókhoz. Domokos nyomán olyan szerzőket olvastam, mint Mikecs László, Lükő Gábor, Ignácz Rózsa. A sorsnak vagy szerencsének köszönhetem, nem tudom, de abban az időben végeztem a tanítóképzőt, amikor a moldvai magyar iskolák megszülettek. Sajnos akkor nem oda küldtek, ahová menni szerettem volna. Előszőr Vistán voltam tanító, majd sok viszontagság után teljesült a vágyam, és Lészpedre kerültem tanítani. Katonaságom idejét Románban töltöttem. Az ottani hadtestnél, egy hónapon keresztül katonakönyveket láttamoztam, közben Román megye járási székhelyein is sok csángómagyarral találkoztam.

Mikor kezdte a gyűjtést Moldvában és mikor gyűjtött Klézsén?

Az 1950-es években kezdtem bejárni Moldvába. 1950-től Jagamas Jánossal gyűjtöttem, úgyhogy nem tapasztalat nélkül kezdtem az ottani gyűjtést. Akkor még voltak magyar iskolák. Egy alkalommal ugyanott voltam Klézsén elszállásolva, ahol a magyar tanítók, Kósáéknál. Kósa Márisnak volt egy barátnéja, Miklós Erzse. Farsangkor az volt a szokás, hogy a leányok egymáshoz mentek varrni meg fonni. Erzse is eljött egy nap Kósáékhoz, s kezdtem faggatni, kérdezni, de azt mondja: menjek le hozzájuk, mert az anyja sok éneket tud. Így jutottam el Miklós Gyurkáné Szályka Rózsához. Amikor a közeli Lészpedre kerültem tanítónak, lehetővé vált, hogy Rózsa nénit többször is meglátogassam, így 1955 folyamán alapos gyűjtést végezhettem vele. A lejegyzett anyagban Klézse teljes népdalkincsének gazdagsága tükröződött.

Kik voltak a legkedvesebb „adatközlői”?

Gyűjtőutjaim legszebb és legnagyobb élményét a kiváló képességgel megáldott Rózsa nénivel való találkozásom jelentette. Ő Klézsén született és élt, szülőfalujából csak ritkán távozott el a közeli csángó falvakba. Iskolába nem járt, mert azokban az időkben csak a fiúgyermekeket taníttatták. A nyelvi és kulturális elszigeteltséggel magyarázható, hogy ilyen gyönyörű, archaikus magyar nyelvváltozatot, népköltészetet őrzött meg. Rengeteg dalt tudott, melyeket édesanyjától, testvéreitől és leánypajtásaitól tanult. Rózsa néni anyagában sok olyan dalt és balladát találtam, amelyek számtalan olyan népköltészeti elemet tartalmaznak, amelyek a magyar nyelvterület más tájain ismeretlenek. A következőket jegyeztem le tőle: 26 ballada, 36 keserves és bujdosó ének, 59 szerelmi dal, 31 tréfás dal, 11 párosító dal. Ezeken kívül Rózsa néni sok vallásos éneket, ráolvasó-bájoló imádságot tudott.

Klézséről milyen emlékei vannak Zoli bácsinak?

– A legtöbb balladát Klézsén gyűjtöttem. Valószínű azért maradt meg itt jobban a népzenei hagyomány, mert volt egy lengyel pap aki nem tiltotta, hogy a lányok guzsalyasba menjenek, magyarul énekeljenek. Más faluban tiltották a papok. Egy másik adatközlőmet, Bálint Erzsit behívatta a pap és megfogadtatta vele, hogy nem énekel többet magyarul.

A Kallós Zoltán által gyűjtött klézsei balladák, dalok, keservesek egyéb énekek szerepelnek-e a Petrás által gyűjtött és Domokos Pál Péter, valamint Rajeczky Benjamin által közzétett énekek között?

Érdekes módon a Rózsa néni szövegeiben visszaköszöntek az 1840-es években Petrás Incze János, helybéli katolikus pap által lejegyzett klézsei dalok szövegei. A gyűjtéseimet mindig hasonlítgattam a Petrás Incze szövegeihez. Mindennek megtaláltam kisebb-nagyobb eltéréssel a változatát, de sok olyanra is leltem, ami teljesen azonos volt, soronként egyezett az általa lejegyzettekkel: Párja vesztett gerlice, Szép fehér pakulár, lírai dalok, katona dalok, párosító dalok.

Találkozott-e Klézsében Petrás Incze János emlékével?

Nem foglalkoztam ezzel a témával, bizonyára az öregek tudtak róla. Rózsi néni volt az én legkedvesebb adatközlőm, de ő sem említette. Sajnos Petrás Incze csak szövegeket jegyzett le, dallamokat nem. Izgalmas lett volna megtudni, milyen dallamok kísérték az általa lejegyzett szövegeket.

Klézsei gyűjtéseim idején megfigyeltem egy régebbi rögtönzési formát. Egy alkalommal közösen voltunk gyűjteni Jagamassal. Két asszony énekelt nekünk: Kréculy Boris és a barátnője. Érdekes módon egyik sem akart a másik nélkül énekelni, a balladákat is közösen énekelték. Minden versszakindításnál az egyik énekes hamarabb kezdett: amíg az egyik kitartotta a sor végét, addig a másik előre mondta a közben rögtönzött szöveget. Azért ismételtek meg minden sort, hogy időt nyerjenek, gondolkozzanak, rímbe szedjék a szöveget, a sorok terjedelmét pedig a dallamhoz idomítsák.

Mit mondana még el a Petrás évforduló kapcsán?

Petrás Inczének nagy érdeme az, hogy már Kriza János előtt gyűjtött szöveges anyagot Moldvában, az 1840-es években. A Miorica magyar változatát Vasile Alecsandri előtt, 1843-ban jegyezte le Klézsén. Vasile Alecsandri csak az 1860-as években jegyezte le ugyanezt Vrancsán. Nagy feltűnést keltett akkor a román szakmai körökben, mert ők ezt nemzeti balladájuknak tartják.

Petrás Incze János munkája hatalmas értéket hordoz, hiszen ha nem lett volna annyira elkötelezett a csángómagyar kultúra iránt, nem volna összehasonlítási alapja egyetlen kutatónak sem.




.: tartalomjegyzék