Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Július
2019 - Június
2019 - Május
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2013 - Augusztus
Harangozó Imre

"Tátos Pap hagyta, hogy ezer telik s ezer nem…"

Petrás Incze János emléke egy külsőrekecsini folklórszövegben

 

1998 nyarán Külsőrekecsinből autóval utaztunk vissza klézsei szállásunkra. A települést elhagyva az út bal oldalán álldogáló anyókát pillantottunk meg. Különös érzés kerített hatalmába, s arra kértem az autó vezetőjét, álljon meg egy kicsit. Az idős, a fárasztó paraszti munkát kora miatt már nem igen bíró asszony, moldvai szokás szerint azért kísérte el családját a mezőre, hogy míg azok a földön dolgoznak, vigyázzon a lóra, a szekérre, a rajta lévő elemózsiára, s egyéb holmira. Életemben először láttam, de szinte ismerősként köszöntött:

„– Magad megjöttél immá’?”–kérdezte. Megdöbbenésem fokozódott, mikor társaimat, az akkor még nőtlen fiatalembereket elküldte, hogy ne hallhassák beszélgetésünket.

„–Megkacagnak…”– magyarázta különös kérését. Alig volt időm előkapni a magnetofont, szinte kérdés nélkül kezdett bele az alább közölt történetbe, s egyben küldetést is adott: „Mint én most magának elmondom, maga elmondja otthon a fehérnépinek, gyermekeinek, mutálódik a beszéd…”

Itt van előttem ez a különös, kissé töredezett szöveg, Petrás Incze János klézsei plébános életének talán egyetlen közösségi emlékezetben, szájhagyományban is megmaradt nyoma. Úgy gondolom, Balán Rózsa néni akarata szerint járok el, ha most, ezen a szép kerek évfordulón nem csak szűkebb családom tagjainak adom tovább a tőle hallottakat, hanem kicsit tágabb körben is közzéteszem. Nem másért, csak, hogy mutálódjon a beszéd…

Szép kerek évfordulót említettem, hiszen éppen kétszáz esztendeje, 1813-ban született Petrás Incze János minorita szerzetes, a moldvai magyar folklór-hagyományok első avatott gyűjtője és lejegyzője. Édesapja Petrás Ferenc a forrófalvi egyházközség kántora volt. De a történelem tudós kutatói úgy gondolják, Petrás Incze János minden bizonnyal leszármazottja annak a Petrás Mihálynak, akiről Zöld Péter jelentéséből tudjuk, hogy a XVIII. század közepén Forrófalva jeles krónikása és kántora volt.[1]

A legutóbbi időkig jeltelenül, újabban szerény emléktábla alatt nyugossza örök álmát János páter, a klézsei temető kápolnájában.

 

Hogyan is mondotta Balán Rózsa néni? „János Páter meggyűlt a Tátos Papval, Tátos Papnak mondták vala Jézust.” Petrás Incze János számára, mint azt sorsa, keresztényi értelemben diadalmas élete is bizonyítja igencsak meghatározó volt a Krisztussal való találkozás. Talán most, születésének kétszázadik évfordulója kapcsán kimondhatjuk végre, Petrás Incze János „minoritarendű áldozár” olyan ember volt, aki hősies fokon, életével és halálával megfogható, példamutató módon tette napi valósággá a krisztusi küldetést: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem…” (Lk 9,23)

Talán nem véletlen az sem, hogy éppen Külsőrekecsinben hallottuk, jegyezhettük le ezt a becses emléket. Hiszen ez a Bákó városától délre, a Szeret folyó mellékvölgyében, dombok között megbúvó, a Rekecsin patak forrásánál fekvő sokáig elzártan élő falu, ami egyben az egyik legkésőbbi csángómagyar település is, mint arra Halász Péter is rámutat mind nyelvi, mind pedig kulturális szempontból a moldvai magyarság kincsestára, valóságos rezervátuma.[2] Bizonyosnak vehető, hogy maga a település a XVIII. század utolsó éveiben, vagy a XIX. század első felében jöhetett létre.[3] A telepítés pontos időpontja és körülményei nem ismeretesek, de maga Petrás Incze írja a Szent László Társulat elnökéhez címzett, 1872. január 14-én kelt levelében, hogy „az egész falu harmincz évi telepítvény 152 családbul áll, és 672 lelket számlál…”[4]

A Táltos Pap, illetve a János páter kapcsán Külsőrekecsinben fölemlegetett apokaliptikus jóslatok előképeit megtaláljuk az egész magyar nyelvterületen. Különösen élénk színekkel jelentkezik ez a narratívatípus Gyimesben, Úz Bence,[5] valamint a Dél-Alföldön a Teknőkaparóként ismert, a XIX–XX. század fordulóján élt táltos kapcsán.[6] A jövendölések forrásait, mint arra Imre Anna felhívta a figyelmet, már nem a néphit hagyományos képzetei közt kell keresnünk, hanem bibliai gyökerű vallásos gondolatrendszerekben, mozgalmakban, illetve azoknak népi, folklorizálódott alakváltozataiban.[7]

Ugyancsak az apokaliptikus végidők jele, kísérőjelensége a szemérem, a szemérmes magatartás társadalmi méretű eltűnése. A hagyományos népi gondolkodás analógiás logikájából természetszerűleg következik, hogy a folyamatnak botanikai kísérőjelensége is van, mégpedig a szeméremvirág (vadmurok) virágjának szemmel is megtapasztalható változása. A hiedelem moldvai sajátosságait, szövegemlékeit Halász Péter foglalta össze.[8] Szövegünk jó illeszkedik az általa számba vett adalékok sorába.

 

Úgy mondták e vének, a Tátos Pap hagyta, hogy ezer telik s ezer nem! A zén édes öregapókámnak a mámikája. Mámámnak a zapjának a zédesanyja főzögető vót annál a páternál Klézsébe. Az mondta a Tátos Papot, hogy az mondta vót nekiek! Annak a páternak, úgy mondták vót, János páter.

Vagyon egy féle székvirág, mikor én megüsmertem a világot egész kereken, csak vót nagy virágja, középen vót szép virágja vereske! Úgy mondták szemérem dudó! Mikor annak nem lesz vereske a közepibe, akkor szemérem nem lesz a zifjak között. Mikor férfiú őtözetbe őtöznek a zifjak, mett fölhúzzák most e leányok a pantallonokat, így ha meg akarja érteni. Mett úgy mondta az a János Páter, Katalin, mensz haza mondjad meg e gyermekeidnek, hogy a gyermekeid mondják elébb a gyermekeiknek, hogy a beszéd mutálódjék, hogy mikor lesz illjen s illjen, eltelik a székvirágnak a közepibe a za szép vereske, hogy szemérem nem lesz! Se a templomba olljan lesz mint a zírt tojás, nem válnak ki a ljányok a zasszonyoktól. S éppen úgy van a szent templomba’ most! Meglássa, ha eljő a misébe itt nálunk!

S azok semmiképpen nem törölődnek el e Tátos Papnak a szavai! Úgy mondta János páter Klézsébe, annak e főzögetőjének, aki a zédesapókámnak a zédesanyja vót. A Tátos Pap Jézus, Mennybe van menve! Úgy mondotta a za páter: a Tátos Pap Jézus, mellik fölment mennybe, s aztán mikor még eljő aztán, hogy megtörvényezzen münköt! Még eljő! Addig elé kell ügyekezzünk magunk, ne csaljon meg e világ! Ne csaljon meg e világ a bűnökvel, adika, úgy kéne, hogy vele legyünk!

Vegye számát maga, mett látom ügyesen beszél, hogy most éppen mint mondta annak a zöreg fejér népnek nagymáminak, mett úgy mondják mások, hogy mondják a gyermekeik a gyermekeiknek, adika nekünk! Hogy mutálódjon a beszéd, mint én most magának elmondom, maga elmondja otthon a fehérnépinek, gyermekeinek, mutálódik a beszéd. Hogy mikor ez lesz, sokképen erős nehezségbe leszünk.

Igazak lesznek. Semmiképpen nem szól ki, ahogy írva vót hagyva annak a János páternak! Azétt mondta meg e főzögetőjének. Jött, hogy a gyermekeit megjárja, s utána ment még vissza főzögetni. János páter abba a tyimba magyarul beszélt, abba a tyimba inkább mondták a páterok latinul a misét. Ezer telik s ezer nem. Ideközeledett! Öreg fehérnép vagyok! A ze, hogy mondják Tátos Papnak mondták Jézust. Úgy mondták e vének!

 

Balán Istók Jánosné Buláj Rózsa született: 1919, Külsőrekecsény

Gyűjtötte és lejegyezte: Harangozó Imre 1998. június 19-én

 

Szójegyzék

 

adika                           vagyis (vö. ro. adică)

dudó                            vadon nőtt növény (itt konkrétan a vadmurok lat.: Daucus carota)

főzögető                      szakácsnő

illjen                            ilyen

mámám                        édesanyám (vö. ro. mamă)

megtörvényezzen        ítéljen

mensz                          (el)mész

mutálódjék                  helyeződjék át, itt terjedjen

münköt                        minket

pantallonokat              nadrágokat (vö. ro. pantalon)

tyimba                         időben (vö. ro. timp)

 

Irodalom

 

DOMOKOS Pál Péter

1979    „…édes Hazámnak akartam szolgálni…” Szent István Társulat Budapest

DOMOKOS Pál Péter – RAJECZKY Benjamin

1956    Csángó népzene I. Zeneműkiadó Vállalat, Budapest

HALÁSZ Péter

2004    Nem lehet nyugtunk. Magyar Napló, Budapest

2010    Növények a moldvai magyarok hagyományában és mindennapjaiban. Generál Press Kiadó, Budapest

IMRE Anna

1994    A teknőkaparó. Rubicon történelmi folyóirat 10/2. szám.

MAGYAR Zoltán

2003    A csángók hitvilága. Balassi Kiadó, Budapest

POLNER Zoltán

1980    A teknyőkaparó. Somogyi Könyvtár, Szeged



[1]Domokos – Rajeczky 1956. 27–32.

[2]Halász 2004. 156.

[3]Halász 2004. 144–145.

[4]Domokos 1979. 1452.

[5]Magyar 2003. 542–545.

[6]Polner 1980.

[7]Imre 1994.

[8]Halász 2010. 451.




.: tartalomjegyzék