Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Június
2019 - Május
2019 - április
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2013 - Szeptember
Becsy András

Jeduthun éneklőmester harmóniái

1.

 

Eddig ennyi: harminckilenc.

Mint egy kalitba zárt kanári,

bambán gubbasztok a tanári

szobában, s akár egy ínyenc,

 

gusztálgatom tízóraim:

vajon milyen kis szendvicsekkel

lepett nejem ma meg így reggel?

– rajtuk a folpack-formalin.

 

Egykedvűen baktat az óra

nyúlánk másodpercmutatója,

– Branyiszkónál vár már Guyon,

 

a csengetésre hadirendbe

állok fel, ma is Ady Endre,

százszor is, végül is. – Unom.

 

2.

 

Hájréteg nyújtja már derék

tájon a bőrt, mely a csípőre

löttyen – csupán ez lett belőle:

feszes kocsonya-féleség,

 

s ha mozdul egy izomsejt még,

inak ropogják el utána,

hogy mennyi épp az évek száma:

ostorcsapásból is elég.

 

Csak tornaszer vagyok, min edz

magnéziumporos kezével,

vakító nappal és vak éjjel

ez az izzadt harminckilenc

 

évad, de nyűjön bár mindegyik,

csak még legyen, amennyi eddig!

 

3.

                   

Egy béleletlen krumplisláda

Vagy a tavaszi lomtalanítás

Vihette el

A régi óravázlatokat

Melyeken széljegyzeteim

Csillaggal jelölt beszúrásaim

Összevisszaságában mérhető lett

Hogy mennyit nyomok

Mennyivel nehezedem

Mert azok csak én voltam

Csillagok ólom-sorok közt

Reflexiók szakadozó lapszéleken

Hittem hogy nélkülük

Üresjárat robog csak át

Feketelyuk robbantja szét

A bolyongó törzset

Remízben maradnak

Az induló mondatok

S halálnak halálával

Aki tavasszal

Az összevisszaságuktól

Tarkálló vázlatokat

A lomtalanítás elé

Veti koncnak

Vagy velük béleli krumplisládáját

 

4.

 

Fiam

Szeptember óta iskolás

Tegnaptól szemüveges

Keretet hordunk az arcunkon

Mi ketten

Szűkebb a tér de élesebb

Megszokja majd én is beleszoktam

Látni akarja a táblát

Írást a falon a vásznon

Ha a projektor vetít

Te látod

Kérdezi tőlem a

Fiam

 

*

 

A hiány-élmény jutott 

Könnyűnek mondanak

Gyáván csak a vállalhatót vállalom

Nem vetek csak betakarítok

Nem ölök csak megeszem

Reggeltől este hatig

Szigorúan hatig a kalória miatt

Hiába jöttek el sokan

Ünnepelni most

Fogyasztó lettem

A hiány-élmény jutott

 

*

A Könyv maradt rám

Egy ezernyolcszázötvenegyes

Bucsánszky Alajos kiadás

Melyet a polcom elejére rakok

Dísznek

Hogy mindenki lássa

Nekem is van értékem

Az aranyozott élű lapok

Oldalainak sorai közt

Jelzőtáblaként

Ólom-csillagok mutatják

Merre kell mennem

Irányt szabva

Utalnak előre hátra

Körbe-körbe járok

Hiábavaló jegyzeteimmel

Mert nincs mit hozzátenni

Elporlik minden fölös szó

Illó lesz a tinta

Mondataim helyett

Csak vállvonogatások és

A Könyv maradt rám

 

5.

 

Csengő. A hatodik óra

új anyag, a hetedik lyukas,

a tanárin túl felbolydult kas

vár döngve már reggel óta.

 

Párzás. Egy lány füzetlapból

repülőcskéjét hajtogatja,

egy baromi nagy szív van rajta,

– valahol mögöttem landol.

 

A táblatörlő műszivacs

az asztalom sarkán aszottan

elnyújtózik a krétaporban,

s a katedrán, mint egy ripacs,

 

míg magyarázom, mi az igaz,

az írásvetítőt nézi az.

 

6.

 

A homok

Dűnéi közt

Vízzel teli gallonokkal

Megpakolt nagy

Erős tevéken hajózom

Oázisoktól távol

Lőszert Lancastereket

Aranyat elefántagyarat

Cipelve a sivatag mélyére

A földemre

Melynek dűnéi közt

Milliók haltak már meg

A dűnéiért

De most az enyém ez a jussom

Lapáttal vödrökkel

Talicskákkal hordom majd el

Róla a sárga selyemtakarót

Hogy gabonát vessek

Szőlőt ültessek rajta

Asszonyt hozzak szülni magamnak

Várva a szemcsékkel táncoló

Vihart

A cserepest a bevérzőt a felhasítót

Mely nem kímél

Se szájat se szemet se bőrt

Rombol betemet irt

S ez így van rendjén

Várni egyre nézve addig is

Hogyan pereg

A homok




.: tartalomjegyzék