Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - április
2019 - Március
2019 - Február
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2013 - Szeptember
Petru Cimpoeșu

Eljön-e Jézus Romániába?; A románok és a drót

(Amelyben Simion megjövendöli, hogy Ion Iliescu meg fogja nyerni a 2000. évi választásokat. Simionnak e próféciájáról annak idején beszámolt a bákói Deºteptarea címû napilap, és késõbb, részletesebben, a nagyváradi Aurora.)          

 

 

Talán még emlékeztek rá, kedves szomszédaim, hogy 1989. december 21-ének reggelén, ez egy csütörtöki napra esett, hatalmas szivárvány ragyogta be néhány perc erejéig Bákó nyugati felét, mely olyan tisztán látszott, mintha színhúsból lett volna. Egy hatalmas, az egész eget átívelõ szivárvány, melynek meghökkentõen eleven színei a Trebes sötétlõ völgyével éles, mondhatni természetellenes kontrasztot alkottak, minthogy természetellenesnek hatott maga a szivárvány megjelenése december végén, a tél kellõs közepén. Azok, akik látták eme grandiózus ívet a város felett megnyílni, és késõbb összefüggésbe hozták a következõ napokban lezajló eseményekkel, el fogják nekem hinni, ha azt mondom, hogy azon a napon Jézus Krisztus alászállt a földre, közénk, itt, Romániában.

Igen, kedveseim, így volt! Közöttünk volt néhány napig, és aztán, nem tudom, milyen okokból kifolyólag, éppen Karácsony estéjén itt hagyott bennünket.

Azokban a napokban, míg Jézus Krisztus közöttünk tartózkodott, mindenféle csodák történtek, némelyikükrõl említést tettek az újságok és a televízió is. Egyébként többek között éppen a sajtóval és a televízióval történt csoda, amelyek egyik nap még Ceauºescurólzengedeztek dicshimnuszokat, az Istenrõl pedig mélyen hallgattak, hogy másnap Isten dicsõségét zengjék, és Ceauºescut csupa ócsárló szóval illessék. Mondjak még példákat? Egymást nem ismerõ emberek ölelkeztek össze örömükben az utcán; halálos ellenségek puszilták egymás orcáját, és zokogtak egymás vállára borulva; az élelmiszerboltok, amelyek kongtak az ürességtõl, csodálatosképpen megteltek szalámival és más földi jóval stb. stb. De talán nem is ez volt a legnagyobb csoda: olyan egyének, akik korábban azt hirdették, hogy Isten nem létezik, egyik napról a másikra elkezdtek keresztet vetni, és minduntalan az Õ nevét emlegetni. Ezeket az egyéneket a nép pártfejeseknek hívta. Ne mondja nekem senki, hogy tíz sõt százezrek spontán megtérése a keresztény hithez természetes jelenség, amit úgynevezett tudományos érvekkel, mint a relativitáselmélet, az UFO-k, vagy tudomisén,  meg lehet magyarázni! Végül is azt mondtok, amit akartok, mert most már demokrácia van, szólásszabadság (íme még egy csoda!), de nekem akkor is meg lesz a saját véleményem, vagyis az, amit az imént elõadtam. Mindezen csodák csakis annak tudhatók be, hogy Jézus szentséges személye miközöttünk járt. Ne kérdezze senki, hogy ki látta, ki beszélt vele, ki érintette meg a sebeit, fogalmam sincs. Lehet, hogy épp közületek beszélt vele valaki, és nem ismerte fel. Lehet, hogy éppen hozzánk kopogott be, és nem nyitottunk neki ajtót, mert azt hittük, holmi kéregetõ...

De, mint minden csoda, ami a románokkal történik, ez is csak három napig tartott. A negyedik napon, látva, hogy a dolgok jó irányba haladnak, és a nép elégedett, hogy van elég szalámi és narancs a boltokban,  Jézus visszavonult a mennyekbe, az idelenti dolgok irányítását a Nemzeti Megmentési Frontra hagyva, élén Ion Iliescuval. Iliescu és derék FSN-és csapata pedig azt csinálta, amit tudott. A baj csak az volt, hogy nem tudott valami nagy dolgot produkálni. Azon kívül, hogy határtalan nagylelkûségrõl tanúskodva megajándékozta a népet az a-val írt î betûvel.

A folytatást mindannyian jól ismerjük. Röviden: a dolgok a lehetõ legrosszabbul alakultak. Sem Petre Roman, sem Stolojan, sem Vãcãroiu, sem Ciorbea nem tudott lendületet adni a Ceauºescu-tól (most már ismét, helyesen, nagy betûvel írják a nevét),  örökölt  gazdaságnak, amely folyton csak döglõdik, anélkül, hogy bárki gyógyírt találna bajaira. Az életszínvonal csak zuhant, az árak megállíthatatlanul emelkednek, a munkanélküliség virágzik, Cozma bányászai két-, háromhavonta zúgolódni kezdenek, fejenként tízezer dollárt követelve, hogy lecsillapodjanak... És így tovább. Éppen ezért egyre sürgetõbbé vált egy újabb isteni beavatkozás, amelyet egyébként a lakosság nagy többsége  is szükségesnek tart. Egyre többen vannak azon a véleményen, hogy a jelenlegi rendkívül bonyolult helyzetben már csak a Jóisten tehet valamit. De hogy mit, azt senki sem mondja meg pontosan, csak különféle véleményeket hallani. Egyesek szerint Istennek vissza kellene állítani a Ceuºescu kor alacsony árait. Mások szerint a korrupció a hibás. Sokan azt szeretnék, hogy életük végéig munkahelyet biztosítsanak számukra, bõséges fizetéssel, és hogy a munkahét két-három napos legyen, hogy legyen idejük földet mûvelni falun, vagy hogy magánvállalkozást indíthassanak. Megint mások a „Caritassal” szeretnének pénzt nyerni, és értetlenkednek, hogy miért szüntették meg. A vállalkozók kamatmentes kölcsönt követelnek, és minden adó eltörlését. Sõt még ennek a vadonatúj elnöknek is volna néhány apró kívánsága: fogadjanak be végre a NATO-ba, és a szekusok többé ne verjék meg õt sakkban.

Látjátok tehát, hogy a helyzet a lehetõ legbonyolultabb. Éppen ezért a mi urunk, Jézus Krisztus, tökéletes összhangban a Szent Biblia elõírásaival, úgy határozott, hogy a 2000-ik esztendõben, kevéssel a választások elõtt visszatér Romániába, hogy bizonyságot tegyen az egész világ elõtt: EZ az õ kedvenc népe. Ne feledjük, hogy a román nép adta a világnak Burebistát, ªtefan cel Maret, Mihai Eminescut és több ilyen jeles személyiséget. És mit kapott cserébe? Nem sokat! Úgy él, hogy isten õrizz, pedig nagyon okos és tehetséges nép. Itt a Kárpát-Duna-Pontuszi térségben a századok viharában hol a tatárokkal, hol a törökökkel, hol az oroszokkal, hol a németekkel kellett szembeszállnia... Mindet legyõzte, és mégis, tessék, ma a román nép ott áll az éhhalál szélén, míg a németeknek mindenük megvan. Szerintem nem korrekt. Igazságtalanság!

Ezért hát el kell jönnie Jézusnak, hogy igazságot tegyen. Alá kell szállnia a magas egekbõl, észrevétlenül, mint egy besurranó tolvaj. És miközöttünk fog lakozni megváltván minket minden bajainkból, és üdvözítvén minket mindazon üdvösségekkel, amelyek a Bibliában meg vannak ígérve a történelem jövendõ évszázadaira. Mert éhesek valánk, és jól fogunk lakni, könnyes vala a szemünk századokon át, és örvendezni fogunk, üldözöttek valánk, és minden ellenünket le fogjuk bírni... Egy kicsit félkegyelmûek is voltunk, de errõl jobb, ha hallgatunk. Ó, Urunk Istenünk, mindenek Teremtõje, te erõs és igazságos és könyörületes, te aki egyedül vagy a császárok Császára, jóságos és minden jók ajándékozója. Mindeneknek ura az örökkévalóságban, tereld egybe a mi szétszóratásunkat, ûzd el miközülünk, és büntesd meg azokat, akik bennünket sanyargatnak, és fennhéjázva csúfolnak, ne késlekedj, jöjj el ó, Uram, vezess ki a setétbõl, amelybe mi, senkitõl sem kényszerítve, saját akaratunkból jutottunk, szabadíts meg bûneinktõl, melyekbe  saját akaratunkból alámerültünk, bocsásd reánk a te véghetetlen jóságodat, és ne hagyj minket a gonosz karmainak prédájául, de könyörülj mirajtunk végtelen kegyelmességedben, és vezéreljen minket a Te világosságod, mert idegenek vagyunk mi tenélküled minden jóktól, és eltévelyedvén tévelygünk a setétben, mondván azt világosságnak... Úgy legyen!

Konkrétan, azonnali és hatékony intézkedéseket kell hozni a következõ problémák megoldására: egy – a reform felgyorsítása, a veszteséget termelõ ipari monstrumok gyors ütemben történõ privatizálása; kettõ – az infláció kordában tartása, az államháztartási hiány csökkentése; három – szociális háló megteremtése, a munkanélküliség csökkentése, a felszabadult munkaerõ átképzése és csináljunk már valamit ezekkel a bányászokkal is, mert mindenkinek elege van már belõlük; négy – a külkereskedelmi mérleg kiegyensúlyozása, újabb IMF kölcsönök kieszközölése, külföldi befektetõk vonzása; öt – az ország felvétele a NATO-ba és az Európai Unióba, de anélkül, hogy el kelljen tûrnünk, hogy a homoszexuálisok azt csináljanak, amit akarnak.

Ilyen értelemben nem kizárt, hogy egy szimpla és egyszeri beavatkozás Isten részérõl nem lesz elegendõ, figyelembe véve a megoldandó problémák sokaságát és bonyolultságát, és hosszú távú beavatkozása nélkülözhetetlennek fog mutatkozni, ami több évig való itt tartózkodását teszi szükségessé a gazdasági válság végleges felszámolásáig, a reformok sikeres befejezéséig, az átmeneti idõszak nehézségeinek meghaladásáig és a fejlett  nyugathoz való felzárkózásig. Mert, ha Õ csak két-három napot tölt itt, és továbbáll, ismét azon fogjuk találni magunkat, hogy a PDSR megnyeri a választásokat, és a szakadék szélére sodorja az országot. Ezért hát néhány, a legemelkedettebb hazafias érzésektõl vezérelt, mélyen vallásos honfitársunk azzal a kéréssel fog Jézushoz, fordulni hogy legalább négy évig fogadja el Románia elnöki tisztségét. A legmagasabb állami tisztségbõl, ó Uram, összebékéltetheted a pártokat, megszüntetheted a széthúzást és viszálykodást a románok között, a Te felséges akaratodnak igaz, helyes és üdvözítõ útjára tudod terelni a társadalmi, gazdasági és politikai életet, megszabadítván bennünket ezáltal a nélkülözéstõl és bajoktól. Jézus pedig, meghallgatván hõ kívánságukat, az õ véghetetlen kegyességében, jóságában és könyörületességében, magát megalázván eleget fog tenni e merész felkérésnek.

De tudjátok-e ti azt, kedveseim, hogy az Úr a világ teremtésétõl fogva szabad akaratot adományozott az embernek?  Nem akarta az embert rászorítani a jóra, hanem megajándékozta azzal a különleges méltósággal, hogy  maga választhassa meg azt a jót, ami hozzá a legjobban illik. Éppen ezért az Úr, aki nem akarja, hogy kényszer hatására szeressék és válasszák õt, hanem hogy az ember a maga akaratából válassza õt, és szaladjon kebelére, és õt a bálványok és hamis istenek sokasága között ismerje fel, azt fogja kérni, hogy mindenekelõtt tudakolják ki, mi a nép akarata, és ezt szavazat útján fejezhesse ki, ahogy különben az ország legfontosabb törvénye, az Alkotmány is elõírja. Hiszen csak így hallgatnának az örökös perlekedõk, és így tudná elkezdeni az emberekkel való együtt-munkálkodását Románia megváltása érdekében.

Nos, kedveseim, itt felmerül egy sor probléma. Mert hát látjátok, a demokrácia egészen más, mint amit várnál tõle, és egyéb hiányosságai is vannak. Ha azt hiszitek, hogy Jézus Krisztus megválasztása Románia elnökévé egyszerû formaság lesz, engedjétek meg, hogy kijelentsem: egyáltalán nem konyítotok a politikához. A politikának saját játékszabályai vannak, amiket botorság lenne alábecsülni. Elõször is ne tévesszük szem elõl, hogy Jézus nem lesz egyedüli jelölt, hiszen minden párt saját jelöltet fog állítani, hogy az ilyenkor felbukkanó számtalan független jelöltrõl ne is beszéljünk. Tetszik, nem tetszik, csak így beszélhetünk demokratikus választásokról, mely hûen fejezi ki a népakaratot. Gondoljatok csak bele, mi lenne, ha az Európa Tanácsban azt hallanák, hogy Romániában egyetlen jelölt indult, lett légyen az maga Jézus! Mi a fene történik, csak nem térünk vissza a diktatúrához? Soha többé nem fogadnának be minket maguk közé!

Jézus valószínûleg a függetlenek listáján indulna, egyetlen politikai alakulat támogatása nélkül, Mudava, Nicolae Cerveni vagy valamilyen más nyugdíjas oldalán, akinek hirtelenében kedve kerekedett, hogy lássa magát a tévében. És itt felmerül a kérdés: honnan szerez elegendõ pénzt a választási kampányhoz? Mert a népnek nem csak szabadon és demokratikusan kell választania, hanem egyszersmind a helyzet tökéletes ismeretében, ami Jézus és a többi jelölt számára egy választási kampány szervezését feltételezi.

1989-ig a románok nem igazán tudták mi is az választási kampány, annyit tudtak, hogy szalámi és telemea érkezik az élelmiszerboltba, Ceusescura kell szavazniuk. Manapság azonban megváltozott a helyzet. Ha a választásokról van szó, semmin nem kell meglepõdnünk. Ha gyõzni akarsz, nem elég a legjobbnak lenned, szükséged lesz pénzre, szükséged lesz kampányfõnökre, ordító színekben pompázó, kerítésnyi plakátokra, a hallgatóságod dobhártyáit szaggató hangszórókra, be kell járnod az egész országot széltébe-hosszába, beszédeket kell mondanod, a legõrültebb ígérgetésektõl sem szabad visszarettenned, szerepelned kell a tévében, interjúkat adnod az újságoknak, egyszóval egy egész zaj- és hajcihõipar. El tudjátok képzelni ahogy Jézus miniszoknyás lányok gyûrûjébe a riporterekre vigyorog, mint Petre Roman, vagy számolatlanul szórja a kereszteket, és mécseseket gyújt a kamerák elõtt, mint az igazhitû-szabadgondolkodó Ion Iliescu? Arról nem is beszélve, hogy bár van némi szakálla, a legkevésbé sem hasonlít Alexandru Ioan Cuza-ra, hogy legalább Emil Constantinescu-val felvehesse a versenyt! Csupán néhány tanítvánnyal fogja járni az országot, amelyek közül egy úgyis át fog pártolni a PDSR-hez, amikor rájön, hogy csak így marad esélye bejutni a parlamentbe, néhány szerényen öltözött, ösztövér, borostás arcú és a legkevésbé sem fotogén emberrel. Szerintetek milyen hatása lesz, amikor megjelennek a tévében? Két videoklip között, melyben Madonna szüzet játszik, vagy pedig két macskaeledelt ajánló reklám között. Figyeljétek meg, hogy néznek ki a papok hosszú, fekete ruhájukban, milyen esetlenek, sõt, engedtessék kimondani, milyen nevetségesek, amikor a tévében szerepelnek. Gondoljátok, hogy Jézus jobban fog mutatni? Egy sunyi, minden hájjal megkent újságíró meg fogja kérdezni, mondjuk, hogy milyen álláspontot képvisel a multikulturális egyetemekkel és általában a kisebbségi kérdéssel kapcsolatban, és Jézus, mint tudjuk, azt fogja válaszolni, hogy úgy kell szeretnünk az ellenségünket, mint a barátunkat, és úgy kell bánnunk az idegennel, mintha testvérünk volna – azt a benyomást keltve ezáltal, hogy a nemzeti kérdésben a magyarok pártján áll. Míg az ellenjelöltek a munkanélküliség felszámolását, nagyobb fizetést, biztos munkahelyeket, a NATO-ba való belépést és hasonlókat fognak ígérni, Jézus csak annyit fog mondani, hogy az ember legnagyobb kincse a felebaráti szeretet. Így hát ne csodálkozzunk, ha azok a választópolgárok is, akik eredetileg Rá szavaztak volna, bizonyos fenntartásokat kezdenek megfogalmazni. És így a kampány kezdetekor a legnagyobb esélyekkel jegyzett Jézus népszerûsége a közvélemény-kutatások szerint drámaian zuhanni kezd. Egyre több kétely fog felmerülni azzal kapcsolatban, hogy idõszerû-e õt Románia elnökévé választani, különösen azt követõen, hogy egy obskúrus vidéki lap felhívja olvasói figyelmét arra, hogy tanítványai közül az egyik, mikor vámosként tevékenykedett, csúszópénzt vagy más jogtalan juttatást fogadott el... Da az igazi bombahír még csak ezután robban egy szociál-demokrata irányvonalat képviselõ újságban: Jézus tulajdonképpen nem is létezik! Vagy ha létezik, akkor nem Isten.  Vagy ha Isten, nem a mennyekbõl szállt alá. Szóval valami nem tiszta Vele kapcsolatban. A többi újság az eladott példányszámok növelésének reményében azonnal át fogja venni, és öles betûkkel fogja szétkürtölni az egetverõ hírt.

Egy parlamenti képviselõ, aki a PDSR táborába tartozik, az állami tévéadónak egy csúcsidõben adott interjújában a következõ észrevételeket fogja tenni:

„Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy Jézus Krisztus létezik vagy sem, elõbb néhány pontosítást szeretnék megfogalmazni. Ahogy bizonyára ön si tudja, a mi pártunknak nincs kifogása az ellen, hogy Õ létezzen. Én személy szerint meg vagyok keresztelve, és a gyermekeimet is megkereszteltem, naponta imádkozom, és néhanap böjtöt is tartok. Tehát keresztény vagyok. De szeretném ezúton feltenni a kérdést Jézusnak: õurasága keresztény? És ha igen, katolikus vagy ortodox? Mert szerintem ez nagyon fontos körülmény. És most térjünk vissza az ön által felvetett problémához, amely szerintem lényeges kérdés. Íme mi a véleményem róla: az Isten maradjon ott, az egekben, és törõdjön a Maga dolgával, és minket hagyjon, hogy végezzük a miénket. Nem fogadhatjuk el a Románia belügyeibe való beavatkozást semmiféle külsõ hatalom részérõl, bárhonnan is jönne! Miért akart Jézus Románia elnöke lenni, és miért nem, mondjuk, az Egyesült Államoké? Nem találja különösnek? Megmondom én, miért: mert azt hitte mi ostobábbak vagyunk! Itt tulajdonképpen egy Románia elleni nemzetközi összeesküvésrõl van szó! Tehát Jézus úr menjen máshová, bármelyik országba, ahová csak neki tetszik, és ha ott megválasztják, akkor mi is meg fogjuk választani.”

Végül, miután mindenki meggyõzõdhet róla, hogy Jézus létezik (hiszen megérinthetik), és esetleg még azt is elfogadja, hogy Õ a megtestesült Isten, és az egekbõl szállt alá, továbbra is megmarad az a nyugtalanító érzés, hogy valami nincs rendben az Õ személyével, az életrajza és a személye körül túl sok a kérdõjel, túl sok a fehér folt. És a  lappangó gyankvás eme általános légkörében, villámcsapásként fog hatni az a támadás, amit egy hazafias és nemzeti orgánum hasábjain fognak ellene intézni. Egy aljas, rágalmazó és gyalázkodó támadás, híjával mindennemû érvelésnek, de amely – milyen paradox, nem igaz? - rendkívüli hatást fog kiváltani, így hát az összes sajtóorgánum heteken át mást sem fog hozni, mint erre a kirohanásra  vonatkozó válaszokat, állásfoglalásokat, véleményeket. Mi az, amit a szemére fog hányni Jézusnak e kiadvány, amely egyébként arról ismert, hogy, a múltban, kitûnõ kapcsolatokat ápolt Istennel. Elõször is azt, hogy izraelita (nyíltan a szemébe fogja mondani: ZSIDÓ). Vajon a románság nem tud román elnököt választani magának? Vajon Hazánk élére ismét egy ZSIDÓNAK kell állnia? Ismét a láthatatlan zsidó szabadkõmûves erõk  fognak velünk kényük-kedvük szerint játszani? Ezt érdemli a román nép kétezer év kereszténység után?

Azt vélitek talán, hogy a CDR Jézus védelmére fog kelni? Eleinte igen, a parasztpártiak, mint kereszténydemokrata párt éreztetni fognak némi támogatás-félét, annál is inkább, mivel látni fogják, hogy Jézust nem nézik jó szemmel sem a PDSR-isták sem Meleºcanu APR-istái, sem a Verdeþ szocialisták, sem Petre Roman szociáldemokratái. De ahogy a választások napja közeledik, és mivel a CDR-nek saját elnökjelöltje lesz, lassan el fog távolodni Jézustól, legfennebb arra számítva, hogy a második fordulóban segítségére lesznek a szavazatai.

„Igen, kérem, Isten jó, a nép higgyen Benne, mert a népnek hinnie kell valamiben. Hogy ne foglalkozzon mindenféle butaságokkal, hogy foglalja le valami, ne sztrájkoljon.” - jelent majd ki maximális józansággal egy selypegõ ügyvéd. „De ...” És itt követezik egy tipikusan liberális fordulat. „Ha jól értem, az õ választási programja az Evangélium része. Isten bocsássa meg nekem, de ennek a programnak számos pontjával nem tudok egyetérteni. Példának okáért, eltekintve attól, hogy megengedhetetlenül elnézõ a régi nomenklatúrával szemben, nyíltan a termelõeszközök közös tulajdonba vétele mellet foglal állást. Mi történik, visszamegyünk a kommunizmusba?”

Ha hûek akarunk maradni az igazsághoz, el kell ismernünk, hogy Jézusnak marad néhány támogatója, de nagyon kevés, körülbelül hetven személy. Ezek járni-kelni fognak az országban, megróbálván meggyõzni bennünket, hogy Õt válasszuk meg. De ahelyett, hogy munkahelyeket, meleg vizet, és több élelmet ígérnének nekünk, megelégednek annyival, hogy az emberek közti egyetértésre, szelídségre és kitartó türelemre intsenek bennünket, azt fogják mondani, hogy óvakodjunk a álnokok áskálódásaitól, kerüljük a kísértéseket és a testi kívánságokat, amelyek rabbá teszik az embert. Nem rendelkezvén erõsítõkkel, sem hangszórókkal, sem pedig színes plakátokkal és a többi, a hatékony választási kampányhoz nélkülözhetetlen logisztikai eszközzel, mindezeket  autóbusz pályaudvarokon, bolti sorokban, munkásvonatokon vagy kórházakban fogják hirdetni – és ugyan ki tudja, hány embernek lesz füle, hogy meghallja.

Így hát a 2000. évi elnökválasztásokat ismét Ion Iliescu fogja megnyerni. Vagy esetleg másvalaki. Bárki más Jézuson kívül.

 

A ROMÁNOK ÉS A DRÓT

 

(Ezt a példabeszédet akkor mondta Simion, amikor Vasile úr megkérdezte tõle, miért van, hogy a román okosabb más nációknál. Vasile úr felesége, Alis asszony szíves közlése)

 

Hallgassátok figyelmesen, és jól véssétek eszetekbe, nehogy fölöslegesen fárasszam a szám. A világ kezdetén, amikor az Isten szétosztotta az összes ajándékát a nációk között, a németnek adta szorgalmat és az eszességet így szólván hozzá: „ Ezen ajándékok segítségével csodás masinákat tudsz gyártani, amelyek a föld színén, a vízen és a levegõben fognak közlekedni vagy meg fogják könnyíteni a munkádat, és megsokszorozzák számodra a föld termését vagy pediglen félelmetes fegyvereket, amelyekkel lesújtasz ellenségeidre, házadban és kertedben jó rendet fogsz tartani, miáltal fiaid jólétben és becsületben fognak majd élni, amiért minden nemzet ivadékai tisztelettel és csodálattal fognak rájuk tekinteni.”

És így adta az Isten a zsidónak a tanulás szeretetét és a pénz szaporításának tehetségét, ezt mondván: „Ezen ajándékok segítségével a világ egyik legerõsebb népe lehetsz, megszerezhetet másoktól, mindazt, amit szeretnél, fiaid pedig jólétben fognak élni, és bárhol a világon az elsõk között lesznek, és tanítani fognak másokat, de nem lesz könnyû a többieknek, hogy megkedveljék õket.”

A görögnek a kereskedés tálentumát ajándékozta az Isten. „Kereskedéssel fogod megkeresni a kenyered, tengereken és óceánokon fogsz átkelni hozni-vinni fogod a drága portékákat és a finom fûszereket, és fiaid jólétben fognak élni, és az országodat sokan fogják látogatni szépsége miatt.”

Aztán gondolt az Isten az angolra is, és vállalkozó kedvvel, rátermettséggel, ésszel ajándékozta meg, így szólván hozzá: „Fiaid jólétben fognak élni, és sok nép fölött fognak uralkodni, mert szorgalmuk és rátermettségük segítségével meg fogják szerezni a némettõl a legjobb gépek gyártásának tudományát, a zsidól a pénzszaporítás tudományát, a görögtõl pedig a kereskedés tudományát, és a fiaid benépesítik a földet tengereken és óceánokon túl, és sok idegen ország urai lesznek.”.

Így lett a francia mestere a legkülönfélébb mûvészeteknek, és rendkívül éles elméjû: „Fiaid híresek lesznek eszességükrõl, vakmerõségükrõl, bátorságukról, és az országodban ûzött mûvészetek szépsége messze földrõl fogja vonzani az embereket, akik nem fogják sajnálni a rengeteg költséget, csakhogy láthassák és csodálhassák õket, és a te fiaid jólétben, és a nagyvilág csodálatától  övezve fognak élni”, ígérte néki az Úr.

És így tovább a többi népet is ellátta különféle ajándékokkal, kinek-kinek a természete szerint, jólétet, békét és mindenféle áldást ígérve fiaiknak, amelyek által életük könnyebb és kellemesebb lészen. És az Úr megtartotta mindazt, amit megígért.

A román, mint mindig, utolsónak érkezett, amikor az Isten már minden ajándékot kiosztott, és nem tudott neki egyebet adni, mint a Mioriþa-t, és egy darab drótot, amely, ki tudja, miért, éppen ott hányódott, ezt mondván: „Nagyon sajnállak, mert jó szíved van, de ím csak ez maradt az ajándékokból, miket elõkészítettem, a Mioriþa nem tudom, mire lesz jó neked, hacsak nem akkor, mikor búnak adod a fejed, és el szeretnéd énekelni bánatodat, ellenben ez a darabka drót sokszor ki fog húzni a csávából, és mindenféle kutyaszorítóból, és a te fiaid, mikor nem lesz más megoldás, mindent össze fognak tudni bogozni egy darab dróttal, és imigyen  azon dolgok, amelyek a németnél vagy az angolnál vagy a zsidónál vagy a görögnél vagy a franciánál, vagy minden más nációnál az istennek se fognak mûködni a te fiadnak hasznukra válnak, és mindazt amit a többiek kidobnak, mint elavult, haszontalan kacatot, õk összegyûjtik, és úgy fogják használni, mintha új és jó volna.

Éppen ezért a drót nagyon fontos helyet foglal el a román ember életében. Egy hitvány drótdarabka pótolni tudja mindazokat az ajándékokat és tálentumokat, amelyekkel más nációk ékeskednek. De ne gondolja valaki, hogy mások egyáltalán nem használnak drótot, s egyedül a román lenne az, aki minden lehetséges módon él vele. Ellenkezõleg, használják mások is, és nem is ügyetlenül, de csak korlátozott, és hogy úgy mondjam, nagyon is átlátszó célokra. Példának okáért egy németnek, ha elromlik az a csodálatos autója, amivel az Isten megajándékozta, eszébe se jutna egy darab dróttal megreperálni. A román sofõr ellenben egykettõre megkötözi egy drótdarabbal a megfelelõ helyen a meghibásodott alkatrészt, és íme, az autó elindult! A román egy darabka dróttal megjavítja a televíziót, megállítja a kidõlni készülõ kerítést, megkötözi a kutyát, ha elszakította a láncot, helyreigazítja a megsuvadt háztetõt, piszkálja a fogát vagy az orrát, ha ott van valami bibi, ami bosszantja, egyszóval bármi történjék is, az elsõ dolog, ami a románnak eszébe jut: keríteni egy darabka drótot. A német, pedig nem buta ember õ sem, otthagyja az út szélén a lerobbant autót, és elmegy alkatrészt keresni az elromlott helyére, és meg sem fordul a fejében, hogy arra az alkatrész nem is kellene, ha volna a keze ügyében egy darabka drót. A román ellenben azonnal felfogja, mi a helyzet, és el kezd keresni, kutatni körös-körül, a kerítés repedéseiben, vagy az árokban, csak kerül valahonnan egy darabka drót, amit meghajlíthat, és betehet az elromlott alkatrész helyébe. Mire a német megérkezik az alkatrésszel, a román már rég beindította az autót. Az is igaz, hogy nem jut túl messzire vele, kis idõ múlva újból meg kell állnia, és ki kell cserélnie a régi drótdarabot egy új drótdarabbal. Miközben a német kocsiját annak rendje és módja szerint megjavították, és az mehetett tovább a  dolga után, a román ember kocsijának minden porcikája megtelt drótdarabkákkal, már nem egyéb mint egy halom görbe drót – de csodák csodája, hogy mégis megy! Nem úgy, mint a németé, de azért pár métert még megy. Igaz, ami igaz, közben meg-megáll, amíg a román sofõr az árokban vagy a kerítés rései között megleli a drótdarabkát, amit kitartóan és cifra káromkodások közepette keres. Igazság szerint, inkább áll, mint megy, vagy inkább úgy megy, mintha állna, de õszintén barátaim, mit várnánk egy halom összebogozott drótdarabkától?

Vannak akik a szekereikkel dicsekszenek, vannak, akik a lovaikkal, mi a mi Urunk Istenünk nevével dicsekszünk.

 

Szõcs Imre fordításai




.: tartalomjegyzék