Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2018 - Június
2018 - Május
2018 - április
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2014 - Február
Korpa Tamás

Versek

METAPILLANAT XIII.

 

(XIII.)

 

egyidős parkok között, tömören, mint egy kapu,

amit befalaztak émelyítő kezek s már kerítés rég,

valami odacsípve, lapul – és nem a régi funkció.

nem a tandem, amit hajtunk a Spree-parton.

egyidős parkok fölött zajtalan légifolyosó,

puha menetrenddel. a kontextust utcák és sétányok

sora, mint egy ágrajz, benőtte. de csitt!
a Spree hidraulikus karja odanyúl és elvesz,

ha hátra hagyja a medrét. majd napokig

csorog, mint az ásítás, vissza minden.

komolyzene, tapsvihar! privát táncórák a téren.

jönnek a kötött formák! Rúzs és Púder

heraldikája. karnyújtásnyira a karhatalom.

zajosan, akár a hirtelen támadt megértés

utáni bánat. vagy ahogyan az és kinyílik a szájból

átírja magát a könnyűvérű vagy. túl gyorsan!

és a mondatvégi traffipax tűzpiros pontja

kigyúl – nem hamvad el örökké.

 

(XIII.)

 

a folyón leúszik egy bútorbolt: az öbölben

kinyílik a város: az U-Bahn alakú kerengőn:

elmorzsol emlékeket, csöppnyi bájtokat:

kopaszra nyírt szavak, gazdagabb sejtések

verődnek vissza: a bebábozódott szekrény ropogása:

a többnejű pillanat, mely eldönthetetlen kié,

ezért az arc szaftja a váll falain csorog négyfelé:

a karcsú echók mindenütt, és sehol egy se:

lehull egy levél: elhull egy ékezet:

a kulcslyukban felgyűlik az idő: megrezeg

az origami-hattyú szárnya

 

METAPILLANAT XVII.

 

(XVII.)

(a pátriárka)

 

tűzoltófecskendővel mossák a pátriárka

fészkét. ujjai zongoráznak a kilincsen.

kilazultam az életemből éveket, mondja

ő. vagy felbérel bárkit, aki mondja.

aki szimatolja a gyermeket, a gyöngét. aki

zuhanás közben pakolja a beomló ejtőernyőt,

akkurátus rendben, hogy hajszála sem görbül

(de előre váltott sírkockák a pátriárka fészke

körül, hepehupás rajban). aki újraüvegezi a szemek

rózsaablakát. akinél felrobban egy kávéspohár,

vagy felbérel bármit, ami robban, s bemelegített arccal

nézi végig, ahogy egy fotocellás ajtó szétloccsan

sétája során. mint egy adatainkkal behintett kérelem,

tömör. új, de már nem érintetlen. kemény és természet.

hang és lehelet. elsőszülött és pátriárka.

 

 

(XVII.)

                                                (a pátriárka)

 

fejét tenyerének támasztva, belekeveredett.

és most már késő kiszellőztetni maguk közül.

ezért kánonban súgják. félni fogsz, hisz valaki

fél. megóvunk, ahogyan jegyzetét a lapszél, puhán.

mintha egy optikai törés odébb tolta volna

a lábát alóla, mintha előtte járna, lépése dedikálja

a járdát, puhán. de el fog tévedni a keze, ha tenyeréből

elnyúló ujjai téves korlátot fonnak át. így magyarázzuk

a véletlent: befészkelünk a távozó testmeleg székébe,

elbontjuk árnyékát. ő: még ki kell jegyzetelnem

a környéket. az éjszakai zúzmara súlyát. a megrongált

Goethe-tincset, szálanként.




.: tartalomjegyzék